1950: kétszázezer brazil néma csendben
További Történelem cikkek
Az 1942-es és 46-os világbajnokság a II. világháború miatt elmaradt, és a FIFA hiába próbálkozott, nem talált senkit, aki az általuk kijelölt 1949-es esemény rendezését bevállalta volna. A 42-es tornát Brazília rendezte volna, és végül némi győzködés után 46-ban bejelentette, hogy 1950-ben megrendezi a negyedik világbajnokságot.
Brazília, 1950
1950. június 24-július 16Stadionok: 6 (6 városban)
Résztvevők (13): Anglia, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Jugoszlávia, Svájc, Mexikó, Egyesült Államok, Bolívia, Brazília, Chile, Paraguay, Uruguay
Meccsek: 22
Gólok: 88 (átlagban 4)
Gólkirály: Ademir (BRA, 8)
Világbajnok: Uruguay
A résztvevők összeszedése szintén nem volt egyszerű. A két korábbi világbajnokság győztese, Olaszország csak úgy tudott elutazni, hogy minden költségüket állta a FIFA, a két részre szakadt Németország egyik felében sem volt még futballszövetség, A kelet-európai országok részvételéről szó sem lehetett, Törökország visszalépett, India pedig azért nem indult el, mert a szövetség írásban is megerősítette, hogy a játékosaik nem játszhatnak mezítláb. Helyükre Franciaországot és Portugáliát hívták meg, de a portugálok egyből nemet mondtak, a franciák pedig csak úgy mentek volna, ha nem kell Brazílián belül 3000 km-t utazniuk két meccs között. A brazilok nem változtattak a kiíráson, Franciaország is visszalépett. Ott lehettek viszont a brit csapatok, miután újra csatlakoztak a FIFA-hoz, a Brit Bajnokságot megnyerő Anglia elutazott, a második skótok viszont visszaléptek.
Végül nem is sikerült feltölteni a 16 helyet, ezért 13 résztvevővel indult a csoportkör. Ez azt jelentette, hogy két négyes, és egy hármas csoport mellett Uruguaynak mindössze Bolíviát kellett legyőznie ahhoz, hogy máris a helyosztócsoportba kerüljön. A döntő lebonyolítása először és utoljára körmérkőzéses rendszerben történt, a négy csoport győztese jutott a legjobb négy közé, mégis úgy alakult, hogy egy mérkőzésen dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
A brazíliai vb hihetetlen meglepetéssel indult. A torna egyik nagy esélyesének tartott Anglia a csoportjából sem jutott tovább, mert kikapott az Egyesült Államoktól és Spanyolországtól is. A szinte kizárólag amatőr játékosokkal felálló amerikaiak elleni vereség az angol futballtörténelem egyik legnagyobb sokkja, az angliai újságírók azt hitték, elírásról van szó, és 10-1-re nyert Anglia, csak lemaradt egy számjegy.
A sportág tanítómesterei első világbajnokságukról megszégyenülten távoztak, saját, futballban elfoglalt helyükről a vb után további tájékoztatást kaptak Uruguaytól, Argentínától, mielőtt az egész a magyar válogatott wembleyi látogatásában csúcsosodott ki.
A brazilok is megszenvedtek a csoportban, a Svájc elleni döntetlenjük miatt az utolsó körben le kellett győzniük Jugoszláviát. A továbbjutáshoz végül szerencse is kellett, a Maracanába kisétáló szerb kulcsember, Rajko Mitics beverte a fejét, nélküle kezdte el a meccset csapata, és még a vonal mellett rakták össze a játékost, mikor Brazília megszerezte a vezetést. A brazilok végül 2-0-ra nyertek, és bejutottak a döntő körbe.
Olaszország nem csak a háború miatt volt romokban, egy évvel a világbajnokság előtt a válogatott gerincét adó torinói csapat, a Grande Torino minden játékosa életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben. Az olasz futballnak évekre volt szüksége, hogy újra ütőképes csapattal utazzon vébére, 1950-ben az amatőrökből álló svéd válogatott győzte le őket, és jutott a világbajnokság döntőjébe.
Eredmények, statisztikák
Csapatok, eredmények, statisztikák,díjazottak, selejtezők
Az 1950-es világbajnokságról bővebben az NST-futballblogon olvashat.
A körmérkőzéseket meggyőző formában kezdte Brazília, a svédeket 7-1-re, a spanyolokat 6-1-re verte, Uruguay döntetlent játszott Spanyolországgal és egy 84. percben esett góllal lebirkózta Svédországot. A csoport utolsó mérkőzésén egyszerű volt a helyzet: Uruguaynak le kellett győznie a hivatalosan 199 ezer, valójában cirka 220 ezer nézője által hajtott Brazíliát, minden más eredmény a házigazda világbajnoki címét jelentette volna.
Brazília megszerezte a vezetést, a 66. percben Schiaffiano egyenlített, 11 perccel a lefújás előtt Alcides Ghiggia megszerezte az uruguayiak győztes gólját is. A gólszerző később azt mondta: „három ember tudott teljes csendet teremteni a Maracanában: Frank Sinatra, a pápa és én”, a híradások ugyanis arról szóltak, hogy a meccs utolsó 10 percében egy pisszenés sem hallatszott a világ legnagyobb stadionjában.
Maracanazo, amikor a kicsi veri a nagyot
A döntő előtt az uruguay kapitány bekkelni akart csapatával, így is állította össze a kezdőjét, de amikor kiment az öltözőből, Obdulio Valera, a csapat hangadója szenvedélyes beszédet mondott játékostársainak. Valera azt mondta, ha bekkelnek, nagyon megverik őket, és ők egyébként sem olyan csapat, ami képes lenne végigvédekezni egy meccset. Lelkesítő beszédére meccs közben is ráerősített, szállóige lett a brazil vezetőgól utáni mondatából, amikor a kezdőkörből hátrakiálltott a csapattársainak: "Akkor most nyerjük meg ezt a meccset!"A győzelem egyébként az uruguay folklór része lett, a Maracanazo kifejezést az esélytelenül nyerő csapatokra azóta is használják. A brazil válogatott a mérkőzés után levette az addig használt fehér mezét, és soha többé nem lépett pályára benne, 1950 óta a sárga-kék dresszben játszanak.
Uruguay elképesztő rekordot mondhatott magáénak a győzelemmel, hiszen nemcsak veretlen volt a világbajnokságokon, de mindkettőt meg is nyerte, amin elindult. A bronzérmet Svédország szerezte meg, ami csak azért érdekes, mert a tornáról eltiltott magyar válogatott nem sokkal a világbajnokság előtt Stockholmban 2-2-t játszott a svédekkel, Budapesten pedig egy laza ötöst gurított ellenfelének. A szóban forgó magyar válogatott négy évvel később Arancsapat néven meg sem állt a világbajnokság döntőjéig.