1954: A világ legjobb csapata csak 2. lett

Az Aranycsapat 1952 olimpiai bajnokaként bő egy hónappal a világbajnokság előtt egy Anglia elleni 7-1-gyel (a 6-3 visszavágójával) jelezte, mire lehet számítani tőle, a vébé előtt a szakértők egyetértettek abban, hogy kizárólag a kétszeres bajnok Uruguay, esetleg Brazília, vagy az újra rajthoz álló Ausztria állíthatja meg a magyarokat.

A svájci világbajnokság 14 helyére (a címvédő és a házigazda alanyi jogon résztvevő volt) 45 ország nevezett, Európa 11 helyet kapott, Amerika kettőt, Ázsia egyet, az egyetlen afrikai indulót (Egyiptom) egy európai csoportba sorolták Izraellel együtt. A selejtezők legnagyobb meglepetése Spanyolország kiesése volt, a török válogatott a spanyolok kiütésével egyből kiemelt is lett. Az Aranycsapatnak Lengyelországgal kellett volna selejtezőt játszania, de a lengyelek nem álltak ki. A sokat kritizált (és soha többet nem alkalmazott) lebonyolítás értelmében mind a négy csoportban a két kiemelt egy-egy meccset játszott a két nem kiemelt csapattal, így alakult ki a végső sorrend. Már a csoportkörben voltak meglepetések, a kétszeres vb-győztes olasz válogatott (Czeizler Lajos irányításával) kétszer is kikapott a catenacciót feltaláló Karl Rappan svájci válogatottjától. Mellettük a jugoszlávok és a németek jutottak tovább nem kiemelt csapatként. Utóbbinál Sepp Herberger szövetségi kapitány tudta, hogy elég Törökországot legyőzniük, így a magyarok ellen egy gyengébb csapatot játszatott, az Aranycsapat pedig 8-3-ra legyőzte őket.

Werner Liebrich szétrúgta Puskás Ferenc bokáját, Öcsi egészen a döntőig egy meccset sem játszott. A franciák kárára a jugoszlávok mentek tovább, az ő erejükről sokat elmond, hogy a brazilokkal is döntetlent játszottak.

A negyeddöntőkben játszották a világbajnokságok történetének legtöbb gólt hozó meccsét (az 1954-es torna öt feletti meccsenkénti átlaggal a gólokban leggazdagabb vébé volt), a házigazda Svájc 19 perc alatt hármat vágott, de a szünet előtt egy tízperces szakaszban öt gólt kapott Ausztriától, végül 7-5-tel az osztrákok mentek az elődöntőbe. A két nem kiemelt csatáján a németek legyőzték a kiváló jugoszláv válogatottat, a címvédő Uruguay pedig Angliát ütötte ki. Utóbbi meccsen sokáig fennálló rekord született, hiszen mindkét csapatban játszott egy-egy 40 év feletti klasszis: Varela és Stanley Matthews (akkor még nem Sir).

A Brazília-Magyarország negyeddöntő a vébék történetének egyik legdurvább meccsét hozta. A berni csatában a magyarok Hidegkuti és Kocsis góljaival már a 7. percben 2-0-ra vezettek, amit a brazilok igen sportszerűtlenül viseltek. A folyamatos rugdosódást Bozsik a 71. percig bírta, a kiosztott pofon után a magyar fedezet és a brazil Nilton Santos is mehetett az öltözőbe. A brazilok végig ott loholtak a magyar nyomában, Lantos gólja után is visszajöttek a meccsbe, a győzelmet végül a torna későbbi gólkirálya, Kocsis biztosította be (4-2).

A meccs nem ért véget a pályán, a brazilok verekedést provokáltak az öltözőfolyosón, üvegekkel dobálták a magyar csapat játékosait. Tóth Mihálynak betört a feje, a verekedés után nem volt az öltözőben magyar játékos, aki ne lett volna többé-kevésbé sérült, pedig az elődöntőben az Uruguay-Magyarország futballtörténelmi rangadó következett.

A mérkőzés nem is okozott csalódást: a magas színvonalú, sportszerű összecsapáson a jól kezdő magyarok kétgólos előnyét a lefújás előtt kiegyenlítette Uruguay, de a hosszabbításban az Aranyfejnek (Cabeza d'Oro) becézett Kocsis bebólintotta a magyarokat a döntőbe. A mérkőzésről szóló tudósítások mind kiemelték, hogy a világ két legjobb csapata hozta, amit várni lehetett, az egymást tisztelő ellenfelek csúcsfutballt játszottak.

Az uruguayiak nem rugdosódtak, de a brazilok elleni verekedés és a világ második legjobb csapata elleni kiélezett meccs sokat kivett az Aranycsapatból, míg a németek a jugoszlávok kiverése után az elődöntőben Ausztriát lépték le 6-1-re. Puskás bokája még messze volt a tökéletestől, de a magyar csapat kifacsartan, tartalékosan is a döntő favoritjának számított, senki nem gondolta, hogy Németország szakítja meg a 31 meccses veretlenségi sorozatot.

A 3-2-es vereség után úgy kellett hazacsempészni a játékosokat, akiket leszedtek a vonatról, és kocsival juttattak vissza Budapestre, mert tartottak a feldühödött tömeg haragjától. Az Aranycsapat másfél évvel később megszűnt, Puskás, Kocsis és Czibor Spanyolországba ment, Zakariást eltiltották, és bár a következő időszakban még hozott szép győzelmeket a csapat, a mítosz megszűnt, az eredmények lassan elmaradtak.

Németország első világbajnoki győzelme abból a szempontból is óriási fegyvertény, hogy a játékosok papíron mind amatőrök voltak. A német válogatott berni döntővel kezdte el megalapozni hírnevét, a Berni csodáról film is készült, a német csapat tagjai hősök lettek.