További Csapatok cikkek
Alapítva: 1951 Színe: piros-fehér Cím: 2400, Dunaújváros, Eszperantó u. 4. Stadion befogadóképessége: 11600 Elnök: dr. Szabó József Ügyvezető elnök: Perjámosi Sándor Ügyvezető: Gróf András |
Kapusok
Bita László 1967. 08. 14. 185 / 80
Deli Zoltán 1981. 11. 07. 190 / 86
Németh Viktor 1977. 04. 21. 186 / 83
Hátvédek
Bagoly Gábor 1973 04. 27 185/75
Éger László 1977 05. 07. 188/81
Kiss György 1975. 05. 22. 181/75
Salamon Miklós 1974. 11. 30. 192/84
Szabó Gergely 1984. 06. 28. 173 / 68
Kóczián Ferenc 1978. 07. 08. 175 / 63
Szabó Gergely 1984. 06. 28. 173 / 68
Középpályások
Jakl Antal 1971. 11.18. 180/74
Lengyel Ferenc 1966. 09. 09. 191/84
Medics, Rade (szerb) 1978. 02.16. 180/76
Nikolov Balázs 1977. 07. 04. 186/76
Zováth János 1977. 02. 25. 179/72
Balaskó Iván 1979. 09. 14. 183 / 75
Csehi Tamás 1984. 02. 06. 178 / 70
Rósa Dénes 1977. 04. 07. 174 / 66
Buzás Attila 1974. 01.31. 168 / 59
Bükszegi Zoltán 1975. 12. 16. 183 / 78
Csatárok
Mészáros Norbert 1980. 08. 19. 193/75
Sowunmi, Thomas 1978. 07. 25. 184/84
Dávid Zoltán 1981. 12. 18 182 / 72
Drobnjak Jovan (szerb) 1974. 07. 15 185/78
Alex Jose de Paula (brazil) 1981. 09. 13. 187 / 83
Horváth Péter 1970. 11. 25. 180 / 71
Eredmények
Magyar bajnok (1): 1999/2000
A dunaújvárosi sport - mint ahogy az egész város története - a második világháborút követő iparosítással indult el. 1949-ben megkezdődött Dunapentelére a vasgyártás betelepítése, és a gyár kebelében beindult a futballélet is. A Sztálinvárosi Vasmű Építők néven, 1952-ben alapított klub egy év múlva már bemutatkozott az NB I-ben is. Első osztályú tagságuk kérészéletűre sikerült, hiszen 1954-ben elbúcsúztak a liga küzdelmeitől.
A hatvanas és a hetvenes években mindössze egy-egy rövid periódusra sikerült ismét visszakapaszkodniuk a legjobbak közé. Az 1966 és 1971 között öt évet a NB I-ben eltöltő gárda legjobb eredménye az 1968-ban elért nyolcadik hely volt. Több remek mérkőzést játszó piros-fehérek még a végső győztes Ferencvárost is legyőzték 1-0-ra.
Öt év múlva ismét legjobbak között szerepelhettek a piros-fehérek, de maradandót ekkor sem sikerült alkotniuk. Az ötéves periódus alatt az 1978/ 79-es év volt a csúcs, akkor hetedik helyen zárt a gárda. Az 1981-es búcsú után még kétszer szerencsét próbáltak a legjobbak között, de mindannyiszor csupán átszállójegyet sikerült váltaniuk az NB I-be.
Az igazi kiugrást a kilencvenes évek hozták meg az egyesület számára. A vasmű Dunaferr néven részvénytársasággá alakult át, és átvészelve a rendszerváltást követő gazdasági visszaesést, egyre jobban prosperált. A gazdasági eredmények lassan a sport területén is éreztették hatásukat. A város igazi "sportfővárossá" vált. A jégkorongozók, a női kézilabdázók, és a röplabdázók sorra szállították a bajnoki aranyakat városnak.
A labdarúgást ebben a sikerszériában is sokáig mostohaként kezelték, és szinte íratlan szabály volt: a futballcsapat nem juthat fel az NB I-be. Az áttörés 1998-ban következett be, amikor Varga Zoltán vezetőedző irányításával feljutott a csapat. Sőt, a következő évben- már Egervári Sándor vezetésével- az előkelő ötödik helyen zárták az idényt.
A következő évben pedig bekövetkezett az, amire kevesen számítottak, a Nagyvárad, a Győr és a Vác után negyedik vidéki csapatként aranyérmet szereztek a honi pontvadászatban. A 2000/2001-es idényben végig versenyben voltak az elsőségért, és csupán az utolsó pillanatban dőlt el, hogy Ferencváros mögött második helyen zárják az idényt.