Árpád
-1 °C
9 °C

Debreceni VSC

2004.08.06. 17:11
Alapítva: 1902
Színe: piros-fehér
Cím: Debrecen, Oláh Gábor u. 5.
Stadion befogadóképessége: 7600
Ügyvezető igazgató: Szilágyi Sándor
Technikai vezető: Horváth Béla

Kapusok
24 Csernyánszki Norbert 1976. 02. 01. 186/80
1 Sandro Tomic (horvát) 1972. 10. 29. 184/80

Hátvédek
22 Bernáth Csaba 1979. 03. 26. 177/70
73 Éger László 1977. 05. 07. 188/81
19 Falvio da Silva Pim (brazil) 1974. 01. 04. 192/73
14 Hegedűs Gyula 1980. 02. 25. 188/80
16 Komlósi Ádám 1977. 12. 06. 190/80
44 László András 1976. 08. 16. 176/73
25 Nikolov Balázs 1977. 07. 04. 181/70
3 Szatmári Csaba 1973. 11. 02. 180/73

Középpályások
81 Böőr Zoltán 1978. 08. 14. 170/67
7 Dombi Tibor 1973. 11. 11. 174/77
28 Halmosi Péter 1979. 09. 25. 183/74
30 Kiss Zoltán 1980. 08. 18. 182/79
8 Madar Csaba 1974. 10. 08. 168/58
21 Ronald Habi (horvát) 1977. 08. 23. 180/70
9 Sándor Tamás 1974. 06. 20. 183/79
6 Virág Béla 1976. 04. 12. 186/76

Csatárok
15 Andorka Péter 1984. 07. 19. 183/78
18 Bajzát Péter 1981. 06. 22. 183/79
10 Igor Bogdanovics (szerb) 1974. 09. 25 183/77
20 Leonardo Ferreira Coelho (brazil) 1983. 03. 28. 176/72
11 Sitku Illés 1978. 02. 05. 178/71

Eredmények
Kupagyőztes (2): 1998/99, 2000/01

A piros-fehér egyesület 1902-ben alakították a MÁV gépjavító műhely munkásai. A világháború előtti évtizedek azonban nem róluk, hanem a város másik nagy csapatáról a Bocskayról szólt. A sárga-kék Bocskay 1926-os alakítását követően már a második évben feljutott a Professzionális bajnokság legfelsőbb osztályába, és ott kiváló eredményeket ért el. 1933-ban bronzérmesek, majd harmadik helyet szereztek az akkor még igencsak tekintélyes Közép-Európai Kupában.

Az eredetileg Egyetértés néven született egyesület 1912-ben kapta meg a mai nevét, a DVSC-t. Harminc évvel később, 1943-ban már bemutatkoztak az első ligában is. Első szezonjukban a hatodik helyet szerezték meg, és hazai pályán sikerült legyőzniük a bajnoki ezüstérmes Ferencvárost is.

A háború után a Debreceni Lokomotívvá átkeresztelt gárda 1950-ben, a bajnokság utolsó helyén végzett, és tíz évre elbúcsúzott az elit mezőnytől. A hatvanas évek rövid fellángolásától eltekintve (1959-1964) hosszú évekig nem láthattak NB I-es mérkőzést a Hajdúságban.

Az 1979-es esztendő mérföldkő a DVSC életében. A csapat megnyerte az NB II Keleti csoportját, és ismét feljutott a legmagasabb osztályba. A DMTE és a DVSC összevonásával DMVSC-re átkeresztelt gárda rendre telt ház előtt játszotta mérkőzéseit. A Bartha, Kerekes, Jankovics, csatársort még sokáig fogják emlegetni a Loki drukkerek. Edzőként megfordult a városban Kovács Ferenc is, és ebben a korszakban került a csapathoz - még játékosként - a kilencvenes évek sikeredzője, Garamvölgyi Lajos.

A nagy lelkesedés a nyolcvanas évek közepén kifulladt, és gárda többször is liftezni kényszerült az első és a második liga között. A rendszerváltással visszakapta DVSC nevet, és ami ennél is fontosabb, egy új, tehetséges korosztály kezdte bontogatni szárnyait. A Dombi Tibor, Sándor Tamás, Pető Zoltán, Szatmári Csaba nevével fémjelezett együttes 1994-ben bajnoki bronzéremig jutott.

Az olimpiai- és később a felnőtt válogatottban is bemutatkozott játékosok jelenetős része külföldre illetve más csapatokhoz távozott az évek során. Az új csapat szereplése felemásra sikerült. Kétszer is elhódították a Magyar Kupát, de a 2000/2001-es bajnokságban kieső helyen végezetek, és csak a BKV Előre visszalépésének köszönhetően tartották meg első osztályú tagságukat.