Judit
-2 °C
8 °C

Vasas SC

2004.08.06. 15:11
Alapítva: 1911
Színe: piros-kék
Cím: 1139, Budapest XIII., Fáy u. 58.
Stadion befogadóképessége: 18000
Elnök: Markovits László
Ügyvezető igazgató: Vancsa Miklós

Kapusok
25 Posza Zsolt 1977. 05. 11. 187/78
1 Molnár Máté 1985. 01. 21. 191/89

Hátvédek
19 Baranyai Tibor 1978. 04. 29. 194/90
24 Filó Attila 1977. 12. 08. 185/75
26 Győri János 1976. 09. 10. 188/82
6 Kollár Zsolt 1979. 11. 12. 187/75
30 Molnár Zoltán 1973. 11. 04. 170/65
3 Plókai Attila 1969. 07. 17. 185/84
21 Tóth András 1973. 12. 16. 178/75
13 Vass Zsolt 1982. 01. 30. 178/70

Középpályások
8 Füzi Krisztián 1975. 11. 13. 180/72
2 Gaál László 1976. 11. 22. 178/74
17 Kovrig Ákos 1986. 06. 02. 186/86
12 Ködöböcz Csaba 1985. 07. 19. 180/70
4 Miroslav Rada (cseh) 1976. 08. 06. 184/?
20 Rósa Henrik 1974. 06. 15. 176/74
10 Schultz Levente 1977. 03. 29. 170/64

Csatárok
18 Bardi Gábor 1985. 05. 13. 182/82
22 Jerson Jose Da Silva (brazil) 1974. 11. 27. 180/72
9 Ferenczi István 1977. 09. 14. 190/83
15 Nagy László 1980. 06. 13. 172/72
5 Weitner Ádám 1982. 09. 09. 180/70

Eredmények
Magyar bajnok (6): 1957, tavasz, 1960-61, 1961-62, 1965, 1966, 1977
Kupagyőztes (4): 1955, 1972/73, 1980/81, 1985/86

Az 1911-ben alapított piros-kék egyesület öt év alatt három osztályt előre lépve, az 1916-os idényt - története során elő ízben - már az első ligában kezdte. Tizenöt esztendő múlva már az első érmüket is megszerezték, harmadik helyen végzett a gárda. A következő szezonban megismételték teljesítményüket, és ráadásként Takács II Gyula a gólkirályi címet is begyűjtötte. A húszas évek végén a gárda elbúcsúzott a legjobbak küzdelmeitől.

A háború után kezdődött a csapat aranykora. Már 1946-ban ezüstérmesek voltak, és olyan klasszisok rúgták a labdát a Vasasban, mint az "Aranycsapat" védője, Lóránt Gyula, a három ország válogatottjában is pályára lépő Kubala László, valamint az edzőként is sok sikert megélt Illovszky Rudolf. Két év múlva ismét az ezüst jutott az angyalföldieknek, de már nem sokat kellett várni az első bajnoki címre.

Az 1955-ös kupagyőzelem után, 1957-ben, a válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Baróti Lajos dirigálásával sikerült megszerezniük a bajnoki aranyérmet. A honi pontvadászata után a nemzetközi kupákban is egyre fényesebb eredményt értek el. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában egészen az elődöntőig meneteltek, ahol csak a korszak legjobb együttese, a spanyol Real Madrid tudta őket megállítani.

A hatvanas években sorozatban szerezték meg a bajnoki aranyérmeket. Illovszky Rudolf vezetőedző irányításával 1961-ben, és '62-ben egymás után kétszer diadalmaskodtak.

Aligha túloznak azok a szurkolók, akik az 1965-ben és 66-ban (veretlenül!) bajnokságot nyert csapatot minden idők legjobb Vasasának tartják. Az edzőként háromszoros szövetségi kapitányságot elérő Mészöly Kálmán, valamint Mathesz Imre, és a brazilok ellen álomgólt szerző Farkas János nem csak klubjuknak, hanem a válogatottnak is meghatározó tagjai voltak. Nagyszerű eredményeik elismeréseként a világválogatottba is meghívást kapott Mészöly és Farkas.

A kimagasló sikerek után tíz évet kellett várni, míg megszületet a máig utolsó bajnoki diadal. Az immár legendás gárda kapuját Mészáros Ferenc védte, a védelmet a Török, Komjáti, míg a középpályát a Müller, Zombori duó uralta. A gárda legnagyobb erőssége a Kovács István, Izsó, Váradi csatársor volt, amely kereken száz gólt rúgott bajnokságban. Kiemelkedett a hatalmas lövőerejéről elhíresült Váradi Béla, aki, harminchat találattal ezüstcipős lett a kontinens mesterlövészei között.