A Kontinentális Jégkorong Ligát 2008-ban hívták életre annak érdekében, hogy az oroszok megpróbáljanak rivalizálni az észak-amerikaiakkal, pontosabban az NHL-lel. Az ötlet mögött természetesen Vlagyimir Putyin állt, a koncepció pedig hűen tükrözte az ő vezetési stílusát: mindegy, mennyibe kerül, és mennyi pénzt visz el, a lényeg, hogy tegyük ki a kirakatba, hogy lássák a jenkik, és teljesen mindegy, mi zajlik közben a színfalak mögött. Majd a Gazprom fedezi – nem véletlen, hogy a vállalat akkori igazgatója, Alekszandr Medvegyev lett a liga első embere.

Az addig működő orosz szuperligát felváltotta a KHL, amelybe külföldi csapatok is csatlakoztak a szovjet utódállamokból, mint például a Dinamo Riga, a Barisz Asztana és a Dinamo Minszk. Az NHL-ből adómentes horrorfizetésekkel próbáltak átcsábítani sztárokat, és egy jókora nevet sikerült is leakasztaniuk Jaromír Jágr személyében.

Jaromír Jágr (balra) három szezont húzott le Omszkban

Fotó: Andrew Francis Wallace / Getty Images Hungary

A liga ugyan messze nem volt rentábilis, de nem is ez volt a cél. Persze már az első kiírásban is történtek hihetetlen dolgok. A Stanley-kupa-győztes kapus, John Grahame például éppen Jágr csapattársa volt az Avangard Omszknál, és amikor a fizetését már jó ideje nem kapta meg, és ezt szóvá tette, nem maradt el a retorzió. Egyik este letartóztatták egy szórakozóhelyen (állítólag azért, mert jelen volt, semmi mást nem tudtak felhozni ellene), börtönbe zárták, és csak úgy voltak hajlandók szabadon engedni, ha lemond az összegről, amivel tartozik neki a klub, szerződést bont, és elhagyja az országot. Ez így is történt.

A lépésre azért volt szükség, mert az együttest tulajdonló IceArizona Hockey LLC nevű cég összesen 1,3 millió dollárral tartozik Glendale-nek, valamint Arizona államnak. A klub állítólag bérleti díjat és adót sem fizet 2020 júniusa óta, ezért a város felfüggesztette a vállalat működési engedélyét is.

Kincsesbánya a vasfüggönyön túl

Amikor Mike Ilitch 1982-ben megvásárolta a Detroit Red Wingst, első intézkedése az volt, hogy kinevezte általános igazgatónak azt a Jim Devellanót, aki kulcsszerepet játszott a 80-as évek elején domináló New York Islanders felépítésében. A Red Wings akkor már 27 éve kupagyőzelem nélkül sínylődött, a legtöbb újraépítés kudarcba fulladt.

Kilenc évvel ezelőtt az akkor 24 éves Sidney Crosby 420 NHL-ben lejátszott alapszakaszmeccset tudhatott maga mögött. Azonban a világ legjobb jégkorongozójánál nemhogy az 1000., de még a 421. sem tűnt biztosnak, a kérdés inkább az volt, hogy ha be kell fejeznie a pályafutását, ez vajon elég lenne-e ahhoz, hogy beválasszák a Hírességek Csarnokába. Az azt megelőző 13,5 hónapban mindössze 8-szor tudott jégre lépni, és azokon a meccseken sem volt egészséges, annak ellenére, hogy 12 pontot szerzett.

Pittsburgh városa egy emberként élt át déja vu-t: Mario Lemieux után megint van egy istenadta tehetségük, akinek a pályafutása szintén jóval idő előtt véget ér. És igen, minden bizonnyal csont nélkül beiktatták volna a sportág halhatatlanjai közé: ő volt az NHL történetének legfiatalabb csapatkapitánya, aki magasba emelhette a Stanley-kupát, nyert pontkirályi (Art Ross-trófea) és gólkirályi címet (Maurice „Rocket” Richard-trófea), egyszer a média (Hart-trófea), egyszer pedig a játékostársak választották meg a szezon legjobbjának (Lester B. Pearson-díj).

22 éves korára nemzeti hős lett, aki rég nem tapasztalt katarzist okozott az országnak.

Kevesebb mint egy évvel később, egészen pontosan 2011. január 1-jén a Washington Capitals centere, David Steckel kőkeményen elgázolta a Winter Classicon. A vélemények azóta is megoszlanak arról, mennyire volt szándékos, az elkövető szerint semennyire.

Akkoriban még nem vették annyira komolyan az agyrázkódást (ez az eset jelentős előremozdulást indított el az ügyben), Crosby nemcsak azt a meccset játszotta végig, de négy nappal később a következőn is ott volt a Penguins első sorában a Tampa Bay Lightning ellen, amelynek hátvédje, Victor Hedman hátulról palánkra kente. Ránézésre korántsem érte akkora erőhatás Crosby fejét, mint amikor Steckel vállával találkozott, mégis ez volt az utolsó fellépése több mint 11 hónapig.

Crosby abban a szezonban épp a nagy elődhöz, Lemieux-höz hasonlítható módon dominált az NHL-ben, egészen a két ütközésig. Volt egy 25 meccses pontszerző sorozata, ezeken 27 gólt és 24 gólpasszt jegyzett. Külön szintet képviselt a mezőnyben.

Az idénye azonban féltávnál véget ért, játék helyett következett a teljes bizonytalanság. Két dolgot lehetett tudni: agyrázkódása van és nincs jól.

 Van, akit élete végéig kínoznak az agyrázkódás utáni szimptómák.

Az ő esetében is mindenki a sötétben tapogatózott. Ő maga is. Folyamatosan egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot, miközben senki sem tudott semmi biztosat.

Körülbelül 70 nap elteltével merészkedett először jégre, akkor még teljesen egyedül, majd fokozatosan, nagyon óvatosan emeltek a terhelés intenzitásán, de még egy hónappal később sem került szóba bármilyen céldátum a visszatérésére. Közben a Penguins kiesett a playoff első körében (a csapat másik sztára, Jevgenyij Malkin is maródi volt), Crosby pedig nem sokkal később bejelentette, hogy visszaesést tapasztalt az állapotában. Akkor áprilist írtunk, majd júniusban újrakezdte a száraz, júliusban pedig a jeges tréningeket, szeptemberben már együtt készült a következő szezonra a csapattal az edzőtáborban.

Természetesen az országos amerikai és kanadai tévécsatornák hatalmas felhajtással készültek, az örömünnep pedig már a New York Islanders elleni hazai találkozó 6. percében kitört, amikor egyszerre mutatta be, hogy a sebessége és a fonákja is pont olyan, mint régen.

Ha már ott volt, lőtt még egy gólt és kiosztott két gólpasszt. Mindenki fellélegzett, hogy aztán december 7-én ismét a szívéhez kapjon. A klub aznap bejelentette, hogy Crosby két meccset kihagy elővigyázatosságból, ebből a kettőből végül újabb 101 napos kényszerpihenő lett. A szurkolók és a média is kereste a válaszokat, hogy mi történt. Kapott még egy ütést, vagy fel sem épült teljesen?

Az alábbi jelenetsor lett a megfejtés. A Boston Bruins centere, David Krejci fejbe könyökölte, de ez sem tűnt annyira súlyosnak, a Penguins kapitánya pedig ezt a meccset is végigjátszotta.

A tünetek újra megjelentek, és bár a könnyített edzésmunkát el tudta végezni, a jégen minden tréningen hordania kellett a piros megkülönböztető mezt, azaz nem lehetett hozzáérni. A csapatorvosok és a specialisták is tehetetlennek bizonyultak.

Aztán bekerült a képbe Tom Brady. Az NFL-irányító javaslatára Crosby felkereste Dr. Robert S. Bray neurológust, aki új diagnózist állított fel: a center nemcsak az agyrázkódást követő tünetektől szenved, hanem a nyakával is baj van. Az egyes és kettes csigolyák elrepedtek, bizonyos lágyszövetek is károsodtak. Ekkor 2012 januárját írtunk, azaz könnyen előfordulhat, hogy 12 hónapon keresztül félrekezelték. 

Azóta több interjúban is elmondta, hogy sokszor megfordult a fejében a visszavonulás ötlete. Az újfajta kezelés azonban elkezdett hatni. A fejfájások lassacskán elmúltak, ő pedig március 6-án zöld utat kapott az orvosoktól, végre részt vehetett a fullkontakt edzéseken.

Kilenc nappal később ismét ott volt a Penguins első sorában, két gólpasszal jelentkezett. Az alapszakasz utolsó 14 találkozóján játszott, ezeken 25 pontot gyűjtött. Megint jól nézett ki minden, de végül a kupagyőzelemre is esélyesnek tartott Pittsburgh a playoff első körében elhasalt az ősi rivális Philadelphia ellen.

Mivel mindenkit meggyőzött arról, hogy rendben van, kapott a klubtól egy 12 éves, összesen 104,4 millió dolláros szerződéshosszabbítást.

A 2012–13-as szezonját nemcsak a teste, hanem a bérvita is megrövidítette, viszont továbbra is ő volt a világ legjobbja. 36 meccsen 56 pontot termelt, mielőtt csapattársa, Brooks Orpik március végén előtte az állkapcsát, ezért a következő egy hónapra ismét harcképtelenné vált.

A sérülés műtétet igényelt, de legalább nem okozott újabb agyrázkódást. A kihagyás ellenére úgy is megkapta Ted Lindsay-díjat (ez a korábbi Lester B. Pearson), hogy csak a csonka alapszakasz 75%-ában volt bevethető.

A playoffban aztán újabb kudarc jött, de 2014-ben ismét csúcsra ért az olimpián, méghozzá csapatkapitányként. A tornán nem igazán ment neki játék, mindössze egy gólt szerzett – természetesen a döntőben a svédek ellen. Ugyanebben, tehát a 2013–14-es kiírásban megint pontkirály lett az NHL-ben, megkapta a Hartot és a Ted Lindsayt is.

Egy évvel később a világbajnokságon is ő hordta a C betűt, Kanada pedig úgy szerzett aranyérmet, hogy minden mérkőzését megnyerte. Ezzel Crosby lett az illusztris Triple Gold Club klub 26. tagja, ezt a csoportot azok a hokisok alkotják, akik Stanley-kupát, olimpiát és világbajnokságot is nyertek. 

A ‘15–16-os idény lassan indult neki és az egész csapatnak is, de az edzőváltás mindenkinek jót tett, méghozzá annyira, hogy a csapat meg sem állt a Stanley-kupáig. Crosby újabb serleggel bővítette a gyűjteményét, amibe bekerült a rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófea. Korábban a média már kezdte leírni, amire csattanós választ adott.

2016 szeptemberében a Team Canada csapatkapitányaként megnyerte a világkupát is, ahol pontkirály lett, valamint egyhangúlag megválasztották MVP-nek. Méghogy kiégett...

A világkupa után jött az újabb ijedtség, mivel egy harmadik agyrázkódás miatt lemaradt az alapszakasz első hat meccséről. De még mielőtt kitört volna a pánik, a hetedik találkozón már ott volt. 44 góllal fejezte be a szezont, ami egy újabb Rocket Richard-trófeát jelentett neki. Sőt, a Penguinsszel is címet védett, amire az NHL-ben 19 éve nem volt példa, valamint a Conn Smythe-t is ő vihette haza.

Amíg ő (és Malkin) a csapatnál van, a Pittsburgh-gel mindig számolni kell a végső esélyesek között, legalábbis ez volt az általános vélekedés a csapattal kapcsolatban. Az elmúlt években azonban rendre alulteljesítettek a playoffban, idén pedig a koronavírus miatt létrehozott divíziók közül a legerősebbe került az együttes, jelenleg pedig az is kérdéses, hogy a Penguins ott lesz-e a rájátszásban. Ilyenkor persze a húzóemberekből bűnbakok lesznek, Crosby neve is egyre gyakrabban fordul elő cserepletykákban.

De rendkívül nehéz elképzelni, hogy megvalósuljon, bár a Gretzky-üzlet óta tudjuk, hogy bárki cserélhető.

Szóval Crosby is, annak ellenére, hogy a neve egybeforrt a városéval. Ő az első, aki 1000 meccset lehúzott Penguins-mezben, a klub történetének második legfontosabb játékosa Lemieux után. Akinek minden lépését kamerák követik tinédzser kora óta, mivel legalább akkora felhajtás volt körülötte, mint anno Gretzkynél vagy Super Mariónál. Csodagyerek volt, ő is megkapta a „Next One”-jelzőt, és valójában soha egy percig sem volt kérdés, hogy felnő-e a feladathoz. 2005 óta ő a jégkorong arca, ráadásul Alekszandr Ovecskin személyében egy igazi riválist is talált neki az NHL, az ő párharcukkal pedig mindig mindent el lehetett adni.

Sorsszerűen a New York Islanders ellen ünnepelhette az 1000. mérkőzését magyar idő szerint vasárnap hajnalban. Családtagok, csapattársak, ellenfelek, legendák gratuláltak neki. Mondhatni, „Sid the Kid”, azaz a Kölyök felnőtt, és nem az a kérdés, hogy 33 évesen még mire lehet képes. Inkább az, hogy az eddigi karrierjével és elért eredményeivel hányadik helyet foglalja az örökranglistán. Sokan úgy vélekednek, hogy ott van a legjobb öt között.

A legfontosabb, hogy a meccsszámláló nem állt meg 420-nál, hanem felment 1000-ig, és ki tudja, hol a vége.

Az egész ligában éllovas Juharlevelesek győzelmükkel öt pontra növelték előnyüket a kanadai csoportban a második Montreal előtt. Az egymást követő negyedik sikerét arató csapat egyik legjobbja, Auston Matthews nyolc mérkőzés után először nem talált kapuba, de gólpasszával pontszerző sorozatát 11 találkozóra növelte.

A játéknap másik találkozójának végén ritkán látott jelenetek játszódtak le. Az utolsó percben a vendégek világklasszis kapusa, Tuukka Rask elkezdett lekorcsolyázni a kispadra, hogy helyette egy extra mezőnyjátékossal támadhasson a Boston. Ez akkor szokás, amikor valamelyik csapat egy- vagy kétgólos hátrányban van, ezúttal viszont 2–2 volt az állás. A bostoni kispad pánikszerűen mutogatott Rasknak, hogy azonnal menjen vissza a kapujába, még mielőtt a New York Rangers megszerzi a korongot és beemeli az üres kapuba.

Az összecsapás így hosszabbításba torkollott, amelyben a Bruins támadója, Brad Marchand megszerezte a győzelmet csapatának, így Rask akciója büntetlenül maradt. 

Eredmények:
Montreal Canadiens–Toronto Maple Leafs 2–4
New York Rangers–Boston Bruins 2–3 – hosszabbítás után

Az orosz hírügynökség jelentése szerint a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) a kérdésről március 15-ei tanácsülésén tárgyal.

Lehet, hogy az IIHF himnusza helyettesíti majd Oroszországét, de az is lehet, hogy semmi sem hangzik fel orosz győzelem esetén

– nyilatkozta az ügyben René Fasel, a szövetség elnöke.

Az elmúlt évek ismétlődő doppingbotrányai miatt Oroszország – a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) döntése nyomán – 2022. december közepéig el lett tiltva nemzeti zászlajának és himnuszának használatától az olimpiákon és a világbajnokságokon. Az első nemzetközi torna, amelyen az oroszok a nemzeti szimbólumok nélkül léptek fel, a januári, egyiptomi férfi kézilabda-világbajnokság volt. Himnuszuk helyett a Nemzetközi Kézilabda Szövetség himnusza szólt, a sportolók pedig az Orosz Kézilabda Szövetség zászlaja alatt, a szövetség csapataként léptek fel.

A jégkorongozóknál az elmúlt napokban élénkült meg a vita, hogy a május 21. és június 6. között Rigában zajló vb-n mi szóljon az orosz himnusz helyett.

A 2018-as olimpián himnusz volt, zászló viszont nem

Fotó: picture alliance / Getty Images Hungary

Állítólag a hazai sportági szövetséghez hasonlóan az Orosz Olimpiai Bizottság is hajlik rá, hogy a hoki-világbajnokságon, és esetleg későbbi nagy sporteseményeken is a Katyusát – az 1938-ban íródott, a második világháborúban népszerűvé vált, és nemzetközileg is jól ismert szovjet katonadalt – használják.

A hazaiak legjobbja a 37 esztendős Jason Spezza volt, aki pályafutása nyolcadik mesterhármasát ütötte. Ezt megelőzően 2016. április 9-én, még Dallas-játékosként triplázott. Auston Matthews kétszer köszönt be, sorrendben hatodik találkozón volt eredményes, és nyolcadikon szerzett pontot.

Noha a Washington Capitals 4–2-re kikapott a New York Rangers otthonában, a fővárosiak orosz sztárja, Alekszandr Ovecskin beütötte NHL-karrierje 709. gólját, 

Előtte csak Wayne Gretzky (894), Gordie Howe (801), Jaromir Jagr (766), Brett Hull (741), Marcel Dionne (731) és Phil Esposito (717) áll.

A Columbus Blue Jackets úgy verte 4–3-ra a tavalyi döntős Dallas Starst, hogy két friss szerzeménye, Patrik Laine és Jack Roslovic is betalált.

A sereghajtó Ottawa Senators német tehetsége, a 19 éves Tim Stützle egy góllal és két gólpasszal zárta az esélyesebb Montreal Canadiens elleni 3–2-es sikert. A fővárosi együttes kilenc vereség után először győzött.

A Nashville Predators hosszabbítás után 6–5-re diadalmaskodott a Florida Panthers vendégeként, Filip Forsberg két góllal és három gólpasszal, azaz öt ponttal vette ki részét a győzelemből. A hazaiak 5–3-ra vezettek, egészen 57:54-ig, innen kaptak két gólt az alapjátékidőben, majd egyet a hirtelen halálban. Ezzel együtt a Florida maradt az egyetlen csapat, amely 60 perc alatt még nem szenvedett vereséget, azaz mindig szerzett legalább egy pontot.

A Colorado Avalanche-nél több játékos is fennakadt a koronavírusteszten, így a csapat jövő csütörtökig biztosan nem játszik mérkőzést.

Eredmények:
Columbus Blue Jackets–Dallas Stars 4–3
Florida Panthers–Nashville Predators 5–6, hosszabbítás után
Montreal Canadiens–Ottawa Senators 2–3
New York Rangers–Washington Capitals 4–2
Toronto Maple Leafs–Vancouver Canucks 7–3
Chicago Blackhawks–Carolina Hurricanes 6–4
St. Louis Blues–Arizona Coyotes 3–4
Winnipeg Jets–Calgary Flames 4–1

(MTI)

A floridai együttes az új szezonban ezzel négy mérkőzés után továbbra is százszázalékos hazai pályán.

A Rangers nem kívánta kommentálni a média értesüléseit, csak annyit jegyzett meg, hogy a klub számára legjobb döntést hozták meg.

A New York-i gárda szombaton úgy kapott ki hosszabbításban a Pittsburghtől, hogy a hirtelen halálban Georgijev és DeAngelo rosszul kommunikált, ezután korongot szerzett a Penguins, és még ebből a támadásból Sidney Crosby beütötte a győztes gólt.

DeAngelónak kétéves, idényenként 4,8 millió dolláros szerződése van, és most bármelyik csapat lecsaphat rá. Ha nem viszik el, akkor a tartalékok közé kerül.

Georgijev és DeAngelo között korábban sem volt meg teljesen az összhang

Fotó: Bruce Bennett / Getty Images Hungary

A játékos az előző szezonban a legjobb támadó felfogású védők közé emelkedett, miután 68 találkozón 15 gólt és 53 gólpasszt jegyzett.

A „forrófejű" hátvédnek már korábban is voltak fegyelmi ügyei.

(MTI/Index)

A hazai csapatban Jordan Staal egy gólt lőtt és egy gólpasszt adott, a további két találatot pedig Brock McGinn és Nino Niederreiter szerezte.

A másik oldalon ugyancsak egy góllal és egy gólpasszal vette ki a részét csapata teljesítményéből Jamie Benn, aki sérülés miatt ezt megelőzően három mérkőzést kihagyott. A Dallasból még Jamie Oleksiak és Andrew Cogliano volt eredményes.
A Minnesota Wild visszavágott a Colorado Avalanche-nek az előző játéknapi vereségért és hosszabbításban 4–3-ra győzött. A hazaiak számára ennél nagyobb gondot jelent, hogy megsérült legjobb játékosuk, Nathan MacKinnon.

A szétlövést Vincent Trocheck döntötte el.

Ilyen bravúrra legutóbb Eric Lindros volt képes a Philadelphia Flyers színeiben 1997. február 26-án. Az NHL történetében 29-szer fordult elő, hogy egy játékos egy mérkőzésen hat vagy annál több asszisztot könyvelhetett el. A rekordot héttel Billy Taylor és Wayne Gretzky tarja, előbbi 1947-ben, utóbbi 1980-ban, 1985-ben és 1986-ban volt ilyen eredményes előkészítő egy-egy alkalommal.

Az Ottawa sorozatban a nyolcadik vereségét szenvedte el. A találkozó 13 gólját 12 játékos szerezte.

Eredmények:
Carolina Hurricanes–Dallas Stars 4–3 – szétlövés után
Edmonton Oilers–Ottawa Senators 8–5
Buffalo Sabres–New Jersey Devils 3–5
Detroit Red Wings–Florida Panthers 2–3
Chicago Blackhawks–Columbus Blue Jackets 3–1
Philadelphia Flyers–New York Islanders 4–3 – hosszabbítás után
Anaheim Ducks–St. Louis Blues 1–4
Minnesota Wild–Colorado Avalanche 4–3 – hosszabbítás után

(MTI/Index)

1997. október 29. Bob Stevenson, a New Jersey állambeli Cherry Hill lakója igazi apa-fia programra készült egyetlen gyermekével, a 10 éves Roberttel. Átugrottak a szomszédos Philadelphiába, ahol kedvenc hokicsapatuk, a Flyers a St. Louis Bluest fogadta. A kis Robertnek ez különleges alkalomnak számított, mert élőben láthatta játszani példaképét, a vendégek gólgyáros jobbszélsőjét, Brett Hullt. A második sorban ültek, köszönhetően az apja jó kapcsolatának a Flyers általános igazgatójával és klublegendájával, Bob Clarke-kal.

A meccs után Bob hazavitte a fiát, aki nyugovóra tért, ő pedig benézett kedvenc kocsmájába, ahol legurított pár sört. Vagy többet. És talán mást is.

Megtippelni sem lehet, hány ezer ember életét befolyásolta az az esemény, amikor Walter Gretzky 1963 novemberében először adott korcsolyát az akkor 34 hónapos elsőszülött gyermekére, a kis Wayne-re. Szerencsére az öreg Walter imádta a jégkorongot, fiatalon eljutott a junior másodosztályig, hobbiszinten pedig felnőttként is űzte. 

A körülmények megvoltak, az Orosz Birodalomból (ma Fehéroroszországhoz tartozó területről) emigráló nagyapának, Tonynak volt egy tízhektáros uborkafarmja, ahol bármikor létre lehetett hozni egy kis kültéri pályát, amin előszeretettel játszottak az unokák. Akárcsak régen Walter, aki viszont pont akkor kapta el a bárányhimlőt, amikor szintet léphetett volna, rengeteg súlyt vesztett, emiatt pályafutása már azelőtt véget ért, hogy elindult volna. Pedig tehetséges volt, magas játékintelligenciával, de az élet mást tartogatott neki: 

Walter számtalanszor vitte ki Wayne-t a Brantfordban található tavak egyikéhez, de mivel ő maga szinte minden alkalommal átfagyott, miközben a fia önfeledten játszott, úgy döntött, hogy inkább épít egy pályát a házuk hátsó kertjében. Erre különböző akadályokat helyezett el, Wayne pedig pontosan úgy érezhette magát, mint példaképe, Gordie Howe, csak ő nem hátvédeket, hanem konzervdobozokat kerülgetett. Apja folyamatosan rajta tartotta a szemét, hasznos tanácsokkal látta el, tőle származik az a mondat is, amit a legtöbben Wayne-nek tulajdonítanak:

Ne oda menj, ahol a korong van, hanem oda, ahol lesz.

Éjt nappallá téve gyakorolt, sokszor este 10-kor kellett beparancsolni a házba, amikor a szomszédok már arra panaszkodnak, hogy a folyamatos karistolástól képtelenek aludni.

Hatévesen végre el lehetett vinni egyesületbe, igaz, a legalacsonyabb korosztályos csapat is tízévesekből állt. Gretzkynek azonban így is sikerült bekerülnie, amivel azonnal kivívta magának a „csodagyerek” jelzőt, de ezzel együtt a többi szülő féltékenységét is.

Wayne Gretzky 1970 körül

Fotó: B Bennett / Getty Images Hungary

Ha nem a jégen volt, akkor meccset nézett, apja utasítására ceruzával rajzolta egy papírlapon a korong útvonalát, a sötétre satírozott részek lettek a kedvencei, hiszen a pakk ott fordult elő a leggyakrabban. Később rengeteget tanulmányozta a szovjet válogatott szemet gyönyörködtető kombinatív játékát, amely jelentős hatással volt rá, és ő is próbálta magáévá tenni azt a felfogást és stílust.

Mire belenőtt a saját korcsoportjába, azaz 10 évesen végre a vele egykorúakkal játszhatott, már helyi szenzációnak számított. 

A nyomás egyre csak nőtt rajta, miközben a csapata és a szülők is ellene fordultak. Annyira elhomályosított mindenkit, hogy még a hazai szurkolók is kifütyülték. Mire betöltötte a 14-et, gyakorlatilag közellenségnek számított, folyamatosan ott volt rajta a célkereszt. Azon is elgondolkozott, hogy inkább abbahagyja a játékot, és a másik gyerekkori szerelmét, a baseballt választja.

A családja bírósági úton kiharcolta, hogy elhagyhassa Brantfordot, és egy másik térségben, korkedvezménnyel folytathassa pályafutását, ahol egy másik családra bízták a felügyeletét. Felkerült a junior másodosztályba, ami a 16–20 évesek játszótere volt.

Két év alatt 60 meccset játszott itt, majd jött az ugrás a junior elsőbe, ahol 16 évesen 64 meccsen 182 pontot szórt (70 gól, 112 gólpassz). Bekerült az U20-as, vb-re utazó kanadai keretbe is, a tornán ő volt a legfiatalabb játékos, mégis pontkirály lett.

Látszott, hogy ez már nem az ő szintje, ideje volt profinak állni. Csakhogy az NHL akkor még nem engedett 20 éven aluli hokisokat a ligába, maradt a World Hockey Association, azaz a WHA, amely az NHL-lel volt hivatott konkurálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A szabályok sokkal lazábbak voltak, jöhetett bárki, életkorra való tekintettel nélkül. Gretzky 17 évesen aláírt az Indianapolis Racershez (a szerződést ő maga körmölte le, mert Nelson Skalbania tulajdonosnak annyira remegett a keze az izgalomtól, hogy nem volt képes írni, így diktálta a szöveget), amely azonban anyagi gondokkal küzdött, így Skalbania gyorsan értékké tette Gretzkyt, és eladta az Edmonton Oilersnek. A megállapodás egyébként egy repülőúton köttetett meg.

Wayne így az Oilers kötelékébe került, ahol 72 találkozón 104 pontot termelt, előtte a Racersben 8 meccsen hatot, összesen 110-zel a kanadai táblázat 3. helyén végzett, mindössze 18 évesen. Születésnapjára egyébként egy újabb szerződést kapott ajándékba, amellyel 10 + 10 évre elkötelezte magát a klubhoz. Még belegondolni is félelmetes.

A WHA aztán 1979 nyarán lehúzta a rolót, a legtöbb csapatot, köztük az Edmontont is, átvette az NHL, amely levitte a korhatárt is, ezzel kezdetét vette a két évtizedet felölelő Gretzky-show.

Első évében holtversenyben pontkirály lett, de csak azért nem ő kapta az Art Ross-trófeát, mert a szintén 137 pontot jegyző Marcel Dionne-nak kettővel több gólja volt. A legjobb játékosnak járó Hart-trófeát azonban ő nyerte el, rögtön az első évében, ezt aztán még sorozatban hét követte.  Természetesen erre soha senki más nem volt képes.

Mindezt egy olyan korszakban, ami hemzsegett a klasszisoktól:

A második évében már mérföldeket vert az egész mezőnyre a kanadai táblázaton, a harmadikban pedig magához vette az NHL rekordkönyvét, és elkezdte saját, személyes naplójává alakítani.

Ez, azaz az 1981−82-es szezon örökre emlékezetes marad számára és az NHL-nek is, mert több olyan csúcsot is felállított, amelyet valószínűleg soha senki még csak megközelíteni sem fog tudni. Ezek közül az egyikre Gretzky is úgy tekint, mint a legnagyobb büszkeségére.

Azelőtt mindössze két játékosnak, Maurice „Rocket” Richardnak (1945) és a már említett Mike Bossynak (1981) jött össze az a bravúr, hogy az alapszakasz első 50 mérkőzésén 50 gólt üssön. Gretzky is ráment a csúcsra, csakhogy kicsit átesett a ló túloldalára, és olyan góllövő szériába kezdett, amilyet nemhogy nem látott, de elképzelni sem tudott a világ. 30 meccs után 31-gyel állt, de nem akarta a véletlenre bízni a dolgot, és a következő kilencen vágott még 19-et, az utolsó kettőn összesen kilencet. Azaz a 39. meccsén összejött az 50, miközben a többieknek még a 30 sem abban a szezonban.

Ez a csúcs egyébként azóta is érvényben van.

Mellette 120 asszisztot is kiosztott, amivel szintén történelmet írt, és megdöntötte a korábbi, 109-es rekordot. Igaz, hogy azt ő állította fel egy évvel korábban. 212 kanadai pontot gyűjtött össze, amivel ugyancsak az egy évvel azelőtti csúcsát múlta felül.

1983-ban jutott először döntőbe az Oilersszel, de akkor a Trottier és Bossy vezette New York Islanders még túl nagy falatnak bizonyult, és harmadszor is megvédte a címét. Abban a szezonban sem tétlenkedett, az alapszakaszban és a rájátszásban is megdöntötte a gólpasszrekordot, utóbbiban a pontokét is.

Egy évvel később pedig összejött a trónfosztás is, és rögtön dinasztia lett belőle, az Oilers ugyanis 1984-ben, 1985-ben, 1987-ben és 1988-ban is elhódította a Stanley-kupát. Persze ezeket Gretzky nem egyedül nyerte, sőt fantasztikus volt körülötte a csapat: Mark Messier, Jari Kurri, Paul Coffey, Kevin Lowe és Grant Fuhr is bekerült azóta a Hírességek Csarnokába. Érdekesség, hogy Gretzky számára egyénileg pont a „kimaradó”, 1985–86-os szezon volt a leginkább kimagasló, 

Sok ideje nem volt arra, hogy megünnepelje negyedik bajnoki címét, apja ugyanis tudatta vele, hogy az Edmonton azon dolgozik, hogy nyáron elcserélje. Peter Pocklington tulajdonos nehéz anyagi helyzetbe került, a legdrágább játékost pedig jó pénzért lehetett továbbadni. A tárgyalás nyáron kezdődött meg az érintettek között, amikor Gretzky feleségével, Janettel éppen Los Angelesben volt nászúton. A friss házasok barátjuk, Alan Thicke fiára, Robinra (igen, arra a Robin Thicke-re) vigyáztak, amikor megcsörrent a Thicke-rezidencia telefonja, a vonal túlsó végén pedig Bruce McNall, a Los Angeles Kings tulajdonosa beszélt, hogy felmérje Gretzky igényeit.

amely cserébe egy fiatalabb csodagyereket, Jimmy Carsont, valamint Martin Gélinast, három első körös draftjogot és 15 millió dollárnyi készpénzt adott érte, továbbá két „testőréért”, Marty McSorley-ért és Mike Krushelnyskiért. 

A mai napig nehéz értékelni ezt a cserét, mert bár ránézésre az ellenérték egy marék szotyolának tűnik a történelem legjobb játékosáért, 

A 15 millió dollár ma körülbelül 33-nak felel meg, viszont ha azt nézzük, hogy ez Gretzky akkori fizetésének több mint 15-szöröse volt, akkor máris más megvilágításba kerül a történet.

De ezek csak a rövid távú velejárói voltak a tranzakciónak, a hosszabb távút pedig ma is és a jövőben is lehet majd érezni. Gretzky ugyanis kanadai hokiisten volt már akkor is, a sportág legnagyobb szupersztárja, de az amerikaiakat nem igazán érdekelte. Persze tudták, hogy van valami fickó ott északon, aki minden létező rekordot ripityára tör, az örökranglistákon pedig fénysebességgel mászik felfelé, és csak idő kérdése, hogy azokon mikor ér a csúcsra. De a jégkorong akkor is Kanada sportja volt, és ezen az Islanders ‘80-as évek eleji hegemóniája sem tudott változtatni.

Az egyetlen Napos övbeli (a 36. szélességi körtől délre található területek) klubhoz került, méghozzá hatalmas piacra. A Kings nézőszáma megsokszorozódott, ő pedig celebstátuszba került. Az USA-t is elkezdte érdekelni a jégkorong, nyolc évvel a Lake Placid-i csoda után végre megint történt valami.

Habár a csapat jóval gyengébb volt az Oilersnél (az előző szezonban 21 együttesből csak 3 szerzett kevesebb pontot),

Sőt, a csere utáni első szezonban a Kingsszel a playoff első körében pont a korábbi csapatát ejtették ki, méghozzá 3–1-es meccshátrányból.

Az azt követő két és fél szezon viszont csalódást keltő volt, a Kings lemaradt a playoffról (hiába végzett a kanadai táblázat élén 1994-ben is), így 1996-ban váltott, amikor a klub a szezon közben a St. Louis Blueshoz cserélte. Habár mindenki abban bízott, hogy Brett Hull-lal halálos párost alkotnak majd, a siker elmaradt, a Nyugati Főcsoport-elődöntő hetedik meccsének második hosszabbításában a Detroit Red Wings csapatkapitánya, Steve Yzerman egy hatalmas góllal szertefoszlatta az álmokat. Ráadásul pont tőle pattant el a korong a gól előtt, és amúgy sem volt jóban Mike Keenan vezetőedzővel, így nem volt maradása a kiesés után.

Pályafutása utolsó három évére a New York Rangerst választotta, ahol ismét összeállhatott barátjával, Mark Messier-vel. De csak az első idényben jutottak be a rájátszásba, onnantól viszont lejtmenet következett. 38 évesen, 1999 tavaszán már érezte, hogy nincs tovább, már a pont/meccsátlagot sem tudta hozni, életében először és utoljára.

Őrült felhajtás övezte a búcsúmeccsét, a kanadai és az amerikai himnusz szövegét is úgy módosították az előadók, hogy Gretzkyről szóljon. És bár hosszabbításban 2–1-re kikaptak a Pittsburghtől, annál az egy gólnál minden idők legjobbja adta az egyik asszisztot. A meccs előtt körülbelül 40 ütőt tape-elt be és írt alá, és azokból amennyit csak tudott, használt is utána, hogy aztán szétossza csapattársai és a stábtagok között.

Samuel L. Jackson valószínűleg így mondaná a Carter edző című filmben:

Uram, az ön számai a 894, az 1963 és a 2857.

Ennyi gól, gólpassz és pont az NHL-ben. Mindegyik rekord. Az elsőt éppen Alekszandr Ovecskin próbálja ostromolni, de egyre kilátástalanabb a helyzete. A másik kettő pedig sosem fog veszélyben forogni.

A legsokkolóbb adat: az összesített pontlistán Jaromír Jágr áll a második helyen 1921 ponttal. 

Visszavonulásakor 61 (!) különböző rekord fűződött a nevéhez. Azóta párat elvesztett a jelentéktelenebbek közül, de a legfontosabb mutatókban még mindig ő az első, és ő is marad. Ha a világ legnépszerűbb csapatsportágait vizsgáljuk, alighanem sosem fogunk találni olyan játékost, aki annyira kiemelkedett volna a sajátjában, mint Gretzky a jégkorongban. Ezt pedig úgy honorálta az NHL, hogy ligaszerte visszavonultatta a 99-es mezt.

Pedig nem ő volt a legnagyobb és a legerősebb, sőt. Akárhol játszott, a csapaton belüli erőfelmérőkön rendre ő végzett utolsóként (kivéve az állóképességi feladatokban, azokban nem volt párja). Magassága és a súlya is alulról súrolta az átlagot. Habár nem korizott rosszul, még csak nem is ő volt a leggyorsabb.

Mindig tudta, hol kell lenni, és azt is, hogy hol vannak a többiek. Messier azt mondta róla, hogy Gretzky a pályán sakkozott, és mindenkinél 6–8–10–20 lépéssel előrébb járt. Kedvenc helye a kapu mögötti terület volt. Ha oda eljutott a koronggal, annak szinte mindig gól lett a vége. Az volt az ő irodája, ahonnan irányította a kollégákat. A teste helyett inkább az elméjét edzette.

Annyi rekordot tart, hogy semmi értelme elkezdeni sorolni. Az NHL Network néhány éve összeszedte a 25 legnagyszerűbbet. Kell annál jobb fokmérő a kiválóságra, minthogy a saját mérföldköveiből a liga kilistázza és sorrendbe tegye a legnagyobbakat?

Egy dolog hiányzik a vitrinjéből, az olimpiai arany. Naganóban negyedik helyen végzett a juharleveles válogatott, pedig Gretzky 37 évesen is csapata legjobbja volt, annak ellenére, hogy eleinte kevés játéklehetőséget kapott. Pár évvel később viszont megbízták egy óriási feladattal: állítsa össze a 2002-es olimpiára a kanadai keretet, ő lett a sportigazgató.

Annyi csodát művelt a jégen, hogy talán ő maga sem tudná megszámolni. De nem csak ezért kiemelkedő alakja az egyetemes sportnak.

Wayne Gretzky ugyanis a nagybetűs nagykövet. Azzal, hogy Los Angelesbe került, óriási lendületet adott az NHL-nek és a jégkorongnak is, nem véletlenül nevezik azt az évszázad cseréjének, és az sem véletlen, hogy a ma már a sportdokumentumfilmek alfájának és ómegájának számító 30 for 30-sorozat azt a cserét dolgozta fel a legelső epizódban.

A Sun Belten belüli csapatok azóta gombamódra elszaporodtak: megalakult az Anaheim (Mighty) Ducks, a San José Sharks, az Arizona (Phoenix) Coyotes, a Vegas Golden Knights, a Florida Panthers és a Tampa Bay Lightning, a Minnesota North Stars pedig leköltözött Dallasba. Azóta a Coyotes egyszer eljutott a főcsoportdöntőbe, a többi legalább egyszer a nagydöntőbe is.

Még ha nem is tudatosan, csak szimplán azzal, amilyen játékos volt.

Emellett azt is ki kell emelni, hogy mindezeket úgy hozta össze, hogy közben feddhetetlen maradt. Szinte semmi stikája nem volt a jégen és azon kívül (ezt persze a Toronto-drukkerek és Doug Gilmour biztosan vitatnák), igazi példaképpé vált, miközben rendkívül szerény maradt. Amíg számos klasszis presztízskérdést csinál abból, hogy vajon ő-e a saját sportjának legjobbja, addig ő ennyivel lezárja a kérdést:

Szerintem Gordie Howe vagy Bobby Orr az.

Pedig nem. Wayne Gretzky az. A hokivilág azóta is az utódját keresi, és szerencsétlen szupertehetségekre már tinikorukban ráaggatja a „következő Gretzky” jelzőt. Így járt Sidney Crosby, Nathan MacKinnon és Connor McDavid is, de egyik sem lesz olyan, mint ő. Mert Wayne Douglas Gretzky még ma, a 60. születésnapján is többet jelent ennek a sportnak, mint bárki más.

Létezik olyan, hogy egy ember 11 év alatt megkeres 53 millió dollárt, mégis 27 millió körül van az adóssága, és teljesen csődbe ment? Ritkaság, de igen. Csak kérdezzék meg Evander Kane-t.

A kanadai jégkorongozó a napokban jelentett csődöt, miután napvilágot látott a hír, hogy az arkansasi illetőségű Centennial Bank beperelte őt a körülbelül 8,3 millió dolláros tartozása miatt. Kane 2018 szeptemberében vett fel 3,9 milliós kölcsönt üzleti és befektetési célokkal az intézménytől, azóta pedig egy centet sem törlesztett. A bank persze hitelkérelem idejében még egyáltalán nem gondolta, hogy meggyűlik a baja a junior világbajnok csatárral, 

Az viszont már felvet bizonyos kérdéseket, hogy valakinek, aki addig már nagyjából 31 millió dollárt keresett, a 49-ből pedig aláírási bónuszként azonnal kézhez kapott még hármat, mégis minek kell hitelt felvennie.

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: 

Kane még 18 éves sem volt, amikor az Atlanta Thrashers a 2009-es újoncbörze negyedik helyén lefoglalta a játékjogát. A modern kori erőcsatár prototípusát látták benne, aki termetéhez képest gyors és technikás is, a góllövéshez pedig veleszületett érzéke van.

A draftokon az első (kettő) kiválasztotton kívül nem nagyon szokott megragadni egy fiatal titán a nagy csapatban, a 2009-es azonban kivétel volt: hatan is kiharcoltak maguknak egy-egy helyet. Ilyenkor főleg a fizikum hiányzik az ifjakból,

66 meccsen lépett jégre, ezeken 14 gólt szerzett, legemlékezetesebb megmozdulása azonban nem egy szép találat, hanem egy irgalmatlan kiütés volt, amikor egy brutális jobbossal leterítette a Pittsburgh Penguins keményfiúját, az NHL egyik legutáltabb figuráját, a 31 éves Matt Cooke-ot.

Példátlan esemény volt, 18 évesek nem igazán szoktak megruházni náluk ennyivel idősebb és rutinosabb verőlegényeket. Kane sikere viszont annyira nem volt meglepő, sosem riadt vissza attól, hogy ledobja a kesztyűket, szülei pedig akkora bokszrajongók voltak, hogy a fiút a korábbi nehézsúlyú világbajnokról, Evander Holyfieldről nevezték el.

hiszen Cooke volt akkoriban az NHL legalattomosabb játékosa, és bár senki sem szereti, ha egy sportoló magatehetetlenül fekszik a földön, vele szemben aligha volt együttérző a nagyközönség, annyi hokis karrierjét tette már tönkre vagy akarta tönkretenni szándékosan.

De még mielőtt Atlantában helyi kedvenc lett volna belőle, a csapat elköltözött a Kanadában található, fagyos Winnipegbe, ahol Jets néven újjáalakult. A váltás nem volt egyszerű, Kane utálta a hideg várost, emellett többször is bajba keveredett: 

Mindezek ellenére a jégen szépen termelt, életében először elérte a 30 gólos határt.

A Jets ezt egy hatéves, összesen 31,5 millió dolláros hosszabbítással honorálta, de nem tudott egyből játékba állni, ugyanis a 2012–2013-as szezon fele bérvita miatt elmaradt. Kane a KHL-es Dinamo Minszkhez igazolt, de csak 12 mérkőzésen szerepelt, majd a csapat megvált tőle.

Miután visszatért a tengerentúlra, kikerült róla egy fotó (ő maga posztolta), ahogy egy Las Vegas-i kaszinó tetején több köteg pénzzel pózol, ezekből kettővel egy telefont imitál. Mindezt akkor, amikor a lockout alatt több ember is munka nélkül maradt.

Akkor még nem tűnt baljós jelnek, a 21 éves fiú végre legálisan járhatott kaszinóba, és ne legyenek kétségeink, nem ő az egyetlen észak-amerikai sportoló, aki olykor beül egy-egy parti black jackre, rulettre, pókerre, vagy meghúzta a félkarú karját.

Ráadásul az addigi fizetése megsokszorozódott. Az első három szezonjában „csak” évi 900 000 dollár ütötte a markát, ami megfelel a standard újoncszerződésnek, 

A viselkedése sem javult, homofób megnyilvánulások, újabb csapaton belüli konfliktusok és ellene indított kártérítési perek tarkították a bűnlajstromát. A Jetsnél 2015 februárjában telt be a pohár: a viszony teljesen elmérgesedett, Kane megműttette a vállát (rossz nyelvek szerint egyáltalán nem volt súlyos a sérülése), a csapatnak pedig elege lett és elcserélte Buffalóba, ahol abban a szezonban már nem játszhatott az operáció miatt.

Két és fél év után megköszönték neki a részvételt, és San Joséba küldték, ahol viszont végre egy ütőképes együttes tagja lett. A Sharks színeiben megszerezte első mesterhármasát (ami végül mesternégyes lett), majd életében először bejutott a playoffba is, ahol két kört ment velük. A kaliforniaiaknak tetszett, amit láttak tőle, úgyhogy megkínálták a már említett 7 × 7 milliós szerződéshosszabbítással.

Jól érezte magát, és jól is játszott, olykor hármasával lőtte a gólokat, de a keménységből sem vett vissza, úgyhogy néhány eltiltást is összeszedett, az egyik előszezonmeccsen még a játékvezetőt is fellökte.

A 2018–2019-es idényben 153 kiállításperccel a vonatkozó rangsor élén végzett, de 30 gólra is futotta tőle.

A 2019-es playoffban aztán megesett az, aminél rosszabb nem is történhetett volna vele:

Amellett, hogy a széria sokáig emlékezetes marad mindkét fél számára, főleg a hetedik mérkőzés miatt, Kane sem fogja tudni elfelejteni valószínűleg soha.

A két vegasi meccs között meglátogatta a Cosmopolitan kaszinót, ahol felírtak neki félmillió dollárnyi zsetont.

A kaszinó először beperelte a játékost, majd ejtette a vádakat, a peren kívüli megegyezés részletei nem ismertek.

A közelmúltban pedig jött az újabb feketeleves, a Centennial Bank 8,3 milliós követelése. A pénzintézet a San Josét is bíróság elé akarja állítani, ugyanis volt egy megállapodás köztük, hogy a klub közvetlenül nekik utalja Kane fizetésének egy részét, azzal törlesztve a kamatok miatt ekkorára nőtt kölcsönt. A bank állítólag egyetlen csekket sem kapott a klubtól.

Két nappal később, egészen pontosan 2021. január 12-én Kane csődöt jelentett egy kaliforniai bíróságon.

Van három ingatlanja, egy San Joséban, kettő pedig szülővárosában, Vancouverben, összértékük körülbelül 10 millió. Ezeket szinte biztosan elveszíti, és akkor még ott van a maradék mintegy 17 milliós tartozás, amiről egyelőre nem lehet tudni, hogyan törleszti.

Nem véletlen Evander Kane kétségbeesett tekintete

Fotó: Christian Petersen / Getty Images Hungary

Több mint negyedmillió dolláros adóhátralékot halmozott fel, plusz az American Expressnek mintegy 80 000 dollárral, korábbi ügynökségének, a Newportnak 528 000-rel tartozik.

Kane idén hatmillió dollárra jogosult a szerződése értelmében, ebből a hárommilliós bónuszát már elköltötte, és a maradék hármat sem kaphatja meg teljesen, 

Fél évvel ezelőtt született meg az első gyermeke, rajta kívül még hat családtagot tart el, most pedig azon kell törnie a fejét, hogyan gondoskodik róluk, és lesz-e tető a fejük fölött. A fiatal srác, aki korábban rengeteg pénzzel, Ferrarikkal és egyéb luxuscikkekkel pózolt, nincstelenné vált.

Szerződése 2025-ig szól, addig még 26 millió dollárt kereshet, ami még mindig kevés. Kell neki sok ügyvéd, és valószínűleg a perköltség sem lesz kicsi, a hitelezők alighanem lemondhatnak arról, hogy egytől egyig minden dollárt visszakapjanak.

Nem egyszerű.

Kane példája intő jel és tanulság lehet minden sztársportoló számára. Akik az első fizetési csekk után azt hiszik, hogy végtelen pénzre tettek szert, ami életük végéig kitart, teljesen mindegy, mit csinálnak. Nem ő volt az első, aki beleesett ebbe a hibába, de rajta kívül nem sokan mondhatják el magukról, hogy még aktív éveik alatt mentek csődbe. A New York Rangers hátvédje, Jack Johnson hasonló cipőben jár, de neki saját szülei herdálták el a vagyonát az ő tudta nélkül.

Kane viszont csak magának köszönhet mindent.

29 évesen új fejezet kezdődik az életében: az egykoron fékezhetetlen rosszfiúnak családapaként, a totális csődből kell újraépítenie az életét.