Hat közös edzéssel már nem verjük a világot

A magyar kajak-kenu válogatott a szombati két aranyérem után olimpiai számban nem szerzett újabbat vasárnap.

Ezüstérmes lett a női (Szabó-KOzák-Kárász-Fazekas) mellett a férfi négyes (Kammerer-Kulifai-Tóth-Pauman) valamint a Mike, Vasbányai férfi kenu páros (1000 méteren) is.

Kezdjük a nőkkel, hiszen nekik egy hat éve tartó veretlenségi szériájuk szakadt meg. Nem a németek győzték le őket, mint a 2008-as olimpián, hanem az évről erősödő fehéroroszok.

„Nagyon jöttünk fel a végén, de a stabil hajó hiányzott végig. A víz mindenkinek ugyanolyan volt, mi sajnos ezt a technikai minimumot nem tudtuk hozni. Ennél már az elmúlt hetek edzésein is mentünk sokkal jobban, de még az előfutamunk alatt is jobban ültünk a hajóban, noha az erő akkor nem volt meg, most viszont állandóan billegtünk.”

Kozák kicsit elkeseredett, és jobban örült volna, hogy ha az olimpia előtt rajtuk van a teher a hosszú veretlenségi szériával együtt.

 

„Lehet, hogy 6 közös edzés kevés, de eddig ezt megoldottuk, nem hiszem, hogy az összeülések száma döntött” - jegyezte meg.

 A szombaton párosban vele együtt győztes Szabó Gabriella arra panaszkodott, hogy rettentően darabosan mentek.

„Állandóan attól féltem, hogy le kell támasztanom, és akkor többen is elmennek mellettünk. Akkor szállt el a győzelmi esélyünk, amikor 50 méterrel a vége előtt egy nagyobbat billentünk.”

Fazekas Krisztina úgy véli, itt lehet az idő, hogy egy négyesnek hosszabb időt kell együtt töltenie.

„Nem voltunk együtt, ezért sem tudtunk megindulni a táv második felében. Lehet, hogy ráeveztem Danára, nem tudom, de annyira fókuszáltam, annyira meg akartam csinálni azt, amit tudunk. Tudtam, hogy a fehéroroszok jól mentek, az előfutamban is ők evezték a legjobb időt. Most egy kicsit csalódottak vagyunk, hiszen mind a négyen nyerni jöttünk. Szerintem vissza kell nézni a versenyt, ki kell elemezni, hogy mi történt, az érzelmeket félre téve át kell gondolni, hogy hol hibáztunk.”

A férfi négyes ezüstérme a várakozásoknak megfelelő, hiszen nekik vb-n eddig jobb helyezésük még nem volt. Igaz az Európa Játékok júniusi aranya után titkon arra készültek, hogy mindenkinél jobbak lesznek, és az idei lehet az áttörés éve.

A három magyarral (Tarr, Linka, Vlcek) felálló szlovákok azonban, ebben a formációban először indultak a vb-n, és a legjobbak lettek.

Pauman Dániel azt emelte ki, hogy azért van benne csak hiányérzet, mert egy új csapattal szemben maradtak alul, akik ráadásul Szolnokon, szinte velük együtt készültek fel.

Kammerer Zoltán ellenben maximálisan elégedett volt. „Meg tudtuk csinálni, amit az edzőnk, Kati néni kért. Jól jöttünk el a rajtból, sikerült jól beosztanunk az erőnket, és a leggyorsabb az utolsó kétszázötven méterünk lett, ahogyan terveztük. Úgy hiszem, a mienk egy jó, megbízható négyes, amely minden évben szállítja az érmet. Megvan mögöttünk a szakmai tudás, megvan bennünk a lendület, és ha úgy fejlődünk jövőre is, mint tavaly és ebben az évben, akkor szerintem az olimpián lesz mit ünnepelnünk.”

"Feszültek voltunk a verseny előtt, de szerintem elégedettek lehetünk ezzel az eredménnyel, mert mélyről jöttünk fel” – ezek már Vasbányai Henrik szavai, aki két éve vb-győztes, tavalyhoz hasonlóan idén vb-második kenus. Hozzátette, magánéletbeli problémái is visszavetették.

Brazilok verték őket, ami azt is előrejelzi, hogy az olimpián velük kell felvenni a versenyt, akik hazai vizeken készülnek fel.

"Ha nem tudnám, hogy a brazilok ennyire gyorsak, a technikájuk alapján azt hihetném, hogy egy felzárkóztató programból kerültek ki. Nem tudom, mi a titkuk, de jövőre Rióban vissza akarunk vágni."  

 

A magyar páros a hajrában folyamatosan lopózott egyre előrébb az egyes pályán, de a végső sikerre nem volt esély.

"Több embernek is mondtam, hogy örülnék, ha nem nyernénk Rió előtt, mert ebben a számban soha nem az olimpia előtti vb első helyezettje nyer a ciklus fő versenyén. Most mentálisan is sokkal kisebb teher lesz így rajtunk, mint ha most aranyat szereztünk volna, és így meg tudjuk majd oldani jövőre – lazán, csípőből" - összegzett Mike.  

„Nagy volt a szembeszél, és tudtam, hogy a többiek nem bírják majd a hajrát. Az utolsó 250 méter már örömkajakozás volt. Szerencsére ugyanolyanok voltak a körülmények, mint Duisburgban, ami nekem kedvezett. És az is mellettem szólt, hogy reálisan látom önmagam, a határaimat, a többiekhez képest jól tudtam felépíteni ezt a pályát” – lelkendezett a világbajnok Medveczky Erika. Igaz ő ezer méteren nyert, ami nem olimpiai szám, ezért nyilván nem olyan erős a mezőny.