Pál
16 °C
32 °C

Két fojtás, ami megváltoztatja a ketrecharc világát

2016.03.06. 10:46
Laza edzőmeccsre érkezett Las Vegasba a világ legjobbnak tartott ketrecharcosa, Conor McGregor, de megint bebizonyosodott, hogy az MMA-ban nincs lefutott bunyó: egy sima első menet után a másodikban Nate Diaz megingatta, megpürézte, majd lefojtotta a világbajnokot, akinek csak az volt a szerencséje, hogy nem az övért ment a bunyó. A másik meccsen a Ronda Rousyt fejbe rúgó Holly Holm címmeccse huszonharmadik percében (!) ájult bele Miesha Tate fojtásába.

Egy csomó komoly meglepetés-győzelem és gyönyörű KO vezette fel a UFC 196 MMA-gálájának legjobban várt főmeccsét, a sport határait feszegető ír szupersztár Conor McGregor Nate Diaz elleni superfight-ját, azaz nem világbajnoki övért vívott presztízsmeccsét. A magyar idő szerint kora hajnalban, Las Vegasban rendezett bunyón Gerard Butlertől Justin Bieberig egy kazalnyi híresség volt kíváncsi a ketrecharc Donald Trumpjára, aki ellenfeleit szóáradatával töri meg, majd elképesztően összeszedett bunyójával szedi őket darabokra.

A küzdelem az elvárásoknak megfelelően kezdődött, kemény ütésváltások, az ír részéről látványos - mondjuk a levegőt kaszáló - forgórúgások. A kemény ütésváltásokból McGregor került ki jobban, a szünetben már hosszan kellett ápolgatni Diaz felszakadt szemöldökét. Az ír a második menetben szép elsőkezes felütésekkel tovább bontotta az amerikai bunyós arcát, és úgy tűnt, hogy csak idő kérdése, mikor őrli fel teljesen az ellenállást. Azonban ekkor

jött a semmiből egy kemény jobb-bal kombináció, és megrogytak az ír térdei.

Vegyük át gyorsan, miről is van szó!

Az Ultimate Fighting Championship a világ vezető kiskesztyűs küzdősport-szervezete. 1993 óta szervez MMA-meccseket, melyek a profi boxhoz hasonlóan gálarendszerben következnek egymás után, azaz egy harcos egy este csak egy meccset bunyózik. A meccsek háromszor – címmeccseknél ötször – öt percre vannak kiírva, és ha ezalatt nem ütnek ki valakit, vagy nem kényszerítik „kopogásra” (feladásra), akkor pontozók döntenek a győztes személyéről. A UFC felíveléséről itt olvashat bővebben>>>>>>>>

 Karrierje során McGregort így még soha nem ütötték meg. A vérszagot kapott Diaz át is vette az irányítást, és nem hagyta, hogy ellenfele magához térjen. McGregor egy levitellel próbálta elkerülni a szisztematikus büntetést, de a kiváló földharcos Diaz a suta próbálkozást simán a maga javára fordította, és a második menet negyedik percében szépen beakasztott egy védhetetlen hátsó fojtást, McGregor még ájulás előtt gyorsan feladta a meccset.

11 nap alatt építették fel az év meglepetését

A McGregor-Diaz találkozónak már létrejötte nem volt egyszerű. Miután Conor McGregor a világ valaha volt legjobb pehelysúlyú (66 kiló) bunyósa, José Aldó 13 másodperces kifektetésével elcsendesítette a kételkedőket, kijelentette, hogy részéről kiürítette a súlycsoportot, és megcélozza a könnyűsúly (70,3 kilogramm) bajnoki övét, hogy a UFC történetében elsőként két súlycsoportban is ő üljön a trónra (ezt a metaforát ő is eléggé szereti). A bejelentést értelemszerűen elég morcosan fogadta a regnáló könynűsúlyú bajnok, a brazil Rafael dos Anjos, aki kiadós verést ígért be az írnek.

Aztán 11 nappal a címmeccs előtt egy edzésen eltörte a lábfejét, a promóterek meg szentségelhettek. Szerencsére McGregorra annyi bunyósnak fáj a foga (nem csak azért, mert tenyérbemászó a stílusa, hanem azért is, mert iszonyatosan sok nézőt - azaz a Pay-per-View-rendszerben sok pénzt - hoznak a meccsei). A jelentkezők közül a McGregort már korábban is kóstolgató Nate Diaz lett a befutó, viszont ő csak váltósúlyra, azaz 77 kilóra vállalta a rövid határidejű meccset. McGregor habozás nélkül igent mondott, ami azért is tiszteletreméltó, mivel két súlycsoportot nem szokás felfelé ugrani ebben a sportban. Mondjuk emellett Diaz eddig egyáltalán nem számított akkora ásznak, könnyűsúlyban is csak hatodik helyen rangsorolják (váltósúlyban a még nála is balhésabb bátyja számít menőnek), ráadásul korábbi meccsei alapján stílusa is úgy tűnt, stílusa is fekszik McGregornak - az UFC a hírek szerint McGregort védve utasította el a dagesztáni birkozófenomén Khabib Nurmagomedov ajánlkozását.

A döntés üzleti szempontból mindenesetre hibátlan volt, hiszen dos Anjos eleve csak a brazil piacon számított húzónévnek, másfelől pedig Diaz szintén óriási dumás, csak ő a Los Angeles-i latinó gettóstílust szokta hozni - kedvenc alakításom, amikor arra is volt kapacitása, hogy háromszögfojtás közben felszabaduló kezeivel mutassa a fuckot:

A két karaktert ismerve nem csoda, ha McGregor és Diaz egy 11 napos rohampromócióban is meg tudta alapozni a meccset, mondjuk a legprimkóbb módszerekkel: egymást érték az anyázások, lökdösődések a sajtótájékoztatókon és a mérlegelésen (tipikus, hogy ezek nagy része mekkora kamu: a meccs után hipersportszerűen veregették egymás vállát, és hipersportszerűen nyilatkoztak a másikról).

A 23 percben vesztette eszméletét a női bajnok

De ne menjünk el szó nélkül a másik főmeccs mellett sem! Ez ugyanis egy valódi címmeccs volt, a női MMA-t egymagában felfuttató Ronda Rouseyt legyőző Holly Holm első ízben próbálta megvédeni övét Miesha Tate ellen. A meccs promóciója végig messze elmaradt McGregoré mögött, de hát nem is várta el senki, hogy halk szavú, derűs Holm verbálisan büntesse Miesha Tate-et. Kihívója próbálta feltüzelni a szembenállást, de szerencsére nem ment le kutyába, mint a férfiak. Ráadásul Miesha Tate-t bunyósként messze nem jegyezték olyan magasan, mint a bokszban és kick-bokszban is sokszoros világbajnok Holmot.

Leginkább a stílusok összecsapása tűnt ígéretesnek, hiszen az állóharcos Holmra Rousey után újra egy levitelekben jeleskedő ellenfelet akasztottak (igaz a judós Rouseyval ellentétben Tate inkább birkózó alapokkal rendelkezik).

És tényleg: egy menetnyi méregetés - és néhány kemény ütés bevállalása - után Tate-nek a második menet elején sikerült szépen földre vinnie Holm-ot, ahol keményen megdolgozta a világbajnokot, majd a hátára került, és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon kevés választotta csak el attól, hogy meglegyen a hátsó fojtás.

A következő menetekben azonban Holm már sikeresen elkerülte a kényelmetlen pozíciókat, és pontos, kemény hátsókezes ütésekkel és frontális rúgásokkal kipontozta a kihívóját, akinek az állóharca a fejmozgástól eltekintve továbbra is pocséknak tűnt. De ekkor jött az újabb fordulat: az ötödik menet végén Tate-nek sokadik kísérletére csak sikerült a földre rángatnia Holmot, és mélyen az állkapcsa alá befogni a hátsó fojtást. A világbajnok McGregorral ellentétben nem kopogott (azaz nem adott jelzést a bírónak, hogy feladja), de ez nem az a pozíció, amit csak úgy ki lehet bekkelni:

23 percnyi küzdelem után elveszítette eszméletét, és elveszítette világbajnoki övét.