CímlaponA rovat hírei |
'Már nagyon ki akartam menni ünnepelni'Ahová megy, ünneplik Nagy Tímeát2004. 08. 17., 10:50 | Frissítve: 2004. december 01., szerda 14:53
Nagy Tímea az elődöntőben végig biztos volt győzelmében, a döntőben pedig már 10-8-nál ünnepelni akart. A kétszeres olimpiai bajnok, ahogyan lányai, úgy elsőségei között sem akart különbséget tenni. Az Index a magyar–brazil férfi kézilabdameccs szünetében beszélgetett a magyar sport százötvenedik olimpiai aranyát megszerző párbajtőrözővel.
„Ott van az olimpiai bajnok!” – üvöltik a férfi kézilabdázók meccsére várakozó szurkolók, és valóban, könnyekig meghatódva Nagy Tímea is sorban áll a Faliró csarnok bejáratánál a magyar–brazil előtt.
„Őrület” – mondja a szurkolókra, akik a lelátókon is tovább éltetik őt, ezzel kisebb felfordulást, a rendezőknek pedig bosszúságot okozva. Az Index tudósítója a meccs szünetében tudott hosszabb időre félrehúzódni a folyamatosan énekbe foglalt kétszeres olimpiai bajnokkal. Hülyeség a kedvezményezettség
Különösen szép pillanata volt az elődöntőnek, hogy 14-14-nél, bár ő volt a kedvezményezett, azonnal támadásba lendült. „Hülyeségnek tartom a kedvezményezettséget. Én, ha úgy érzem, hogy mennem kel, akkor mennem kell” – mondja mosolyogva. Megúszta a pezsgőket A döntő egészen különleges érzés volt Nagynak. Annyira az akciókra koncentrált, hogy nem is emlékszik egészen pontosan találatai sorrendjére. Egyik legnehezebb tusára – amikor kitért Flessel lábszúrása elől, majd kontrából ő talált lábon – azonban mosolyogva emlékszik vissza: „Az edzőm, Kulcsár Győző azt mondta, ahányszor lábon szúrnak, annyi üveg pezsgőt fizetek neki. Vasárnap négyszer vagy ötször találtak lábon, de a győzelemmel nulláztam a fogadást.” A lányai közül sem választana A döntőben végig magabiztosan vezetett. „10-8-nál kezdett nehéz lenni, már nagyon ki akartam menni, hogy megköszönjem a szurkolást. Aztán 13-10-nél volt a legnehezebb, mert még két tus kellett az ünneplésig.” Mégis, amikor vége lett, Nagy Tímea visszafogottnak látszott. „Piros lappal büntetik, ha valaki lekapja a sisakot, ezért vártam” – ad magyarázatot. „Sydney vagy Athén? Mintha a nagyobbik és a kisebbik lányom között kellene választanom” – jött a frappáns válasz a lehető legbutább kérdésre. Még nem a csapatdöntőre gondol A csapat esélyeiről a rá jellemző higgadtsággal nyilatkozott. „Most még csak Kanadára – az első ellenfélre – gondolok, másra nem is szabad” – mondja, majd tovább szurkol a kéziseknek. Kapcsolódó anyagok
N;
hirdetés
|
