CímlaponA rovat hírei |
Welcome to kloáka2004. augusztus 20., péntek 22:04
"Nem tudom" - válaszolnak mosolyogva minden kérdésre, de jókedvükkel megóvják a szurkolókat az agyérgörcstől az olimpiai önkéntesek. Az Index tudósítóját egy magyar segítő avatja be a görögösen szervezett csapat mindennapjaiba.
"Welcome to kloáka". Az athéni olimpiai stadion (OAKA) nevét annyi szurkoló érti félre, hogy a hatodik napon már gyanús, az önkéntesek viccelődnek. Az Athént ellepő, kék-fehér-sárga pólós különítmény tagjai mindig végtelenül kedvesek, amit még az sem ront le, hogy reflexszerű nemtudommal felelnek bármilyen kérdésre. Az Index - illetve a tudósítóikkal együtt lakó Zoli és Győző szurkolók - fellelték az ismereteik szerint Ahénban tartózkodó két magyar önkéntes egyikét.
Drága ajánlkozás "Interneten lehetett jelentkezni a munkára" - avat be a részletekbe az alig húszéves András. Hamarosan kiderül, hogy önkéntesnek lenni korántsem akkora kiváltság, mint gondolnánk. "Mindent nekünk kell fizetni, az utazást, a szállást, és amelyik nap nem dolgozunk, az ételt is" - mondja. Úgy tudja, Sydneyben ingyen szállást és ételt biztosítottak az önkénteseknek. A munkadíj egy kajajegy, amit kólára, salátára és szendvicsre lehet váltani. Az események közül csak azt látogathatják, ahova beosztásuk szól. "Azért, ha korán érkezel egy helyszínre, át lehet csúszni az ellenőrzésen" - ad tanúbizonyságot leleményességéről András.
Az önkéntesség egyetlen feltétele az angolnyelvtudás volt. András még az év elején jelentkezett a neten, ám a görögök az építkezésekhez hasonlóan az önkéntesek toborzását sem siették el. Interjúalanyunk is csak három héttel az olimpia előtt kapta az első visszajelzést. A döntő fontosságú, a nyelvtudás felmérését szolgáló telefonos munkainterjúra másfél héttel a játékok előtt került sor. "Nem volt vele gond, nekem kellett az interjúvoló szájába adni az angol mondatokat" - meséli. Szellemi felkészülés Az önkénteseket - akikből százhúszezer jelentkezett a meghirdetett negyvenezer helyre - elvileg fel is készítették. "Egy barátom részt vett rajta, elmagyarázták, mit is jelent önkéntesnek lenni" - emeli ki a felkészítés inkább szellemi jellegét. Nem véletlen, hogy a külföldi önkéntesek szinte egyáltalán nem ismerik a várost, ahogy a három nappal az olimpia előtt átadott új közlekedési útvonalakat nem ismerő athéniak sem mindig tudnak használható felvilágosítást adni. "Azért jó buli, sokfelől vagyunk nagyon sokan" - mondja. Mint kiderül, annyira sokan vannak, hogy sokuknak már hivatalos igazolványok sem jutottak. Az igazolvány megszerzése amúgy sem volt egyszerű játszma. "A hét megadott telefonszám közül egy működött, ott is annyit mondtak, hogy most nem tudnak segíteni, mert csak egy számítógépük van" - meséli András. Idővel ez az egy működő is elromolhatott, András is csak az igazolványokat szállító kamion letámadásával jutott hozzá papírjaihoz. Aztán azóta nem nagyon jutott munkához, igaz, nem is nagyon törte magát érte. Tekintve, hogy több olyan önkéntessel is találkoztunk, akinek semmi más dolga nincs azon kívül, hogy egy nyílegyenes út közepén ülve azt tanácsolja a turistáknak, hogy menjenek egyenesen előre, ez érthető is. Gaz és unalom Andrással beszélgetve találkozunk Fehér Csabával is. Ő nem önkéntes, egy üdítőipari vállalat munkatársaként az olimpia falu automatáinak feltöltéséért felel. Tőle tudjuk meg, hogy az olimpikonok tábora meglehetősen unalmas hely. "Reggel edzenek, délután alszanak vagy versenyeznek, este meg már semmit sem lehet csinálni" - panaszolja Pálinger Katalinhoz hasonlóan. Legmegrázóbb tapasztalata mégis az, hogy a görögök kicsit elhanyagolják az olimpiai falut. "Helyenként már méteres gaz nő" - panaszkodik.
N;
hirdetés
|
