CímlaponA rovat hírei |
Ezüstérem, heavy metál2004. 08. 23., 14:46 | Frissítve: 2004. augusztus 23., hétfő 15:43
Percekig zokogott a párbajtőr csapat két rutinos tagja, Kovács Iván és Kulcsár Krisztián, mert utolsó olimpiájukon ismét ezüstöt nyertek.
A '92-es barcelonai olimpián általános meglepetésre szerzett ezüstérmet a magyar férfi párbajtőr-válogatott, a fegyvernem akkori uralkodói, a németek mögött. Akkor tűnt fel a csapatban a 22 éves Kovács Iván és a 21 éves Kulcsár Krisztián, igaz Kovács egy évvel korábban egyéni bronzot nyert a világbajnokságon. A vívásban bennfentes szakemberek egyértelműen úgy tartották, ez a jövő csapata, és a következő olimpiákon ők lesznek a bajnokok, ám az áttörés váratott magára, sem Atlantában, sem Sydneyben nem sikerült még a legjobb négy közé jutás sem.
Athénban viszont, vélhetően utolsó olimpiájukon újra közel kerültek ahhoz, hogy aranyérmesek legyenek. A tizenkét év alatt azonban történt egy és más. A hátközépig érő hajuktól mindketten megváltak - korábban szentségtörésnek számított az ilyesmi a sportágban -, a heavy metál viszont a kedvencük maradt. Kovács a vívókból álló Hecatomb együttes basszusgitárosa volt, Winkler kolléga híres sztorija szerint egyszer ő helyettesítette a bandában. Kovács rendre a legkeményebb zenékre lazult el a fontos meccsei előtt. Az idők tehát változtak, Kovács tudása viszont továbbra is vitán felül álló maradt. Athénban is a csapat vezéregyénisége volt, és ismét igazolta, ha nagy tétért zajló meccsen kell fellépnie, amikor az adrenalin szintje megemelkedik, akkor is képes kimagasló teljesítményre. Szemtanúi lehettünk ennek vasárnap is, amikor az ukránok és az oroszok ellen is befejező emberként lépett a pástra, és oktatott, nyert. Ahogy öregedett, úgy lett rafináltabb, a legkülönfélébb módon képes kizökkenteni éppen soros ellenfelét a meccseken, illetve időt nyerni magának gondolatai rendezésére. Ha kellett, akkor lecsúszott a zoknija, vagy éppen a tőrét cserélte ki, de a sisakján is akadt általában valami rendellenes, amit toldozni-foldozni kellett. A csapat szellemi vezérévé is vált, hiszen tanácsokat adott a többieknek, és mindemellett rendkívül eredményes is volt a már említett két meccsen, így segítve a társulatot a döntőig. A fináléban aztán alighanem ő is elfáradt, és ugyan megverte Obryt három tussal, a Jeannet testvérekkel nem bírt, akik közül Fabrice francia markolattal vív, így három centit nyer a tőr eredeti hosszúságához képest. Kulcsárt is megoldhatalan feladat elé állította Jeannet. Kockáztatnia kellett, rohannia, a francia pedig kihasználta az adódó alkalmat, és sorra vitte be találatait. Kulcsár tehetetlen volt, részint ennek, részint pedig a bukott döntőnek volt betudható, hogy perceken keresztül küszködött könnyeivel. Mint ahogy Kovács is, mert érezték: most nem ment, és hogy Pekingre már nem tart ki a lendületük, mégha a vívásban nem is számít annyira a kor.
N;
hirdetés
|
