Olimpia 2004

Hajós Alfréd aranyérmeivel kezdődött

2004. 08. 05., 13:35 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 15:56

Noha mindössze csak két éve volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, hogy megszervezze az első olimpiát, és annak ellenére, hogy a király valamint a miniszterek mindent megtettek a vállalkozás megbuktatása érdekében, páratlan sikert aratott az olimpia. Magyarország két aranyat szerzett, az amerikai fölény már az első olimpián érezhető volt, igaz csak egy arannyal nyertek többet, mint a rendező görögök.

Az 1894. június 22-én megalakult Nemzetközi Olimpiai Bizottság fontos határozatot hozott első intézkedéseként, melynek értelmében az első újkori olimpiát Athén rendezheti meg az ókori görög testkultúra iránti tiszteletből.

A görög miniszterelnök azonban ellenezte a rendezést az államkincstár hiánya miatt, ezért merülhetett fel, hogy az ezeréves magyar állam rendezi meg a milleniumi ünnepségek részeként. Mivel azonban itthon nem talált igazán pozitív fogadtatásra az ötlet a politikusok között, Athén kapta meg a jogot.

Magyar érmesek
Aranyérem (2): úszás - Hajós Alfréd, 100 és 1200 méteres gyorsúszás
Ezüstérem (1): atlétika - Dáni Nándor, 800 méteres síkfutás
Bronzérem (3): atlétika - Kellner Gyula, maratoni futás, Szokoly Alajos, 100 méteres síkfutás, tenisz - Tapavicza Momcsilló
1895 elején pénzgyűjtési akció indult a játékok zavartalan megrendezéséért, de a szervezők így is komoly bajba kerülhettek volna, ha az alexandriai milliomos, Georgiosz Averoff nem bocsát egymillió drachmát az olimpiai stadion megépítésére. A márványból készült lelátók hatvanezer néző befogadására voltak alkalmasak. A felújított Panathéniai stadionban rendezték az atlétika-versenyeket, ezen a helyszínen csaptak össze az ókori versenyzők is. (A maratoni futás befutója és az íjászat küzdelmei ezúttal is arénában lesznek.)

Athén valósággal újjászületett az áprilisi eseményre - a város díszkivilágítást kapott -, a polgárokban feléledt az olimpiai szellem, és a külföldi sportolók is szuperlatívuszokban fogalmaztak a versenyekkel kapcsolatosan.

Az első magyar bajnok, Hajós Alfréd elmondása szerint a százméteres gyorsúszás rajtját nem kevesebb, mint negyvenezer néző várta, a verseny végén pedig már ötvenezren voltak. Hajós a tizenkét fokos vízben faggyúval kente be a testét, és elszántságára jellemző: nem tudta, hogy megnyerte a versenyt, csak később bizonyosodott meg róla.

Hajós tiszteletére a magyar lobogót felhúzták, a himnuszt azonban nem tudták eljátszani - pontosabban az osztrákba kezdtek bele -, így csak a néhány magyar érdeklődőtől kaphatta meg a győztesnek kijáró tiszteletet. A "Zito i Hungheria!", az "Éljen Magyarország!" elismerést ugyanakkor megkapta.

Érmek
1. Egyesült Államok 11 7 2 20
2. Görögország 10 16 19 45
3. Németország 6 5 2 13
4. Franciaország 5 4 2 12
5. Nagy-Britannia 2 3 2 7
6. Magyarország 2 1 3 6
7. Ausztria 2 1 2 5
8. Ausztrália 2 - - 2
9. Dánia 1 2 3 6
10. Svájc 1 2 - 3

Hajóson kívül Szokoly és Kellner nyert érmet, utóbbi a görög Velokasz kizárása után, aki bevallotta, a táv nagy részét szekéren tette meg. A kutatások kiderítették: volt még egy harmadik érmes is, a bosnyák származású Tapavicza Momcsilló, aki öt atléta számban is rajthoz állt, de végül a teniszben nyert érmet, még ha nem is játszották le a bronzmérkőzést. (Sokakra volt akkoriban jellemző, hogy több sportágban is kipróbálták magukat.)

Az amerikai sportolók összesen tizenegy aranyérmet nyertek, és atlétikában nagy meglepetésre a maratoni futáson kívül valamennyi győzelmet bezsebelték. Az első modernkori olimpiai bajnoka is egy amerikai klasszis volt, James Connolly személyében, aki a hármasugrásban bizonyult a legjobbnak. A súlylökésben az első helyen végző Robert Garrett a diszkoszvetésben sem talált legyőzőre, jóllehet saját bevallása szerint életében ekkor próbálkozott a sportággal, és simán verte hazai riválisát.

A görögök becsületét az atlétikában Szpiridion Luisz mentette meg, a kecskepásztor, aki azon a délutánon a hősök közé emelkedett, és a lelkes tömeg a célvonaltól az öltözőig vitte a vállán. A hazaiak a lövészetben és a tornában vigasztalódhattak.

N;
hirdetés