Amerikai fölény, balkáni körülmények - St. Louis 1904
Tovább folytatódtak az olimpikonok megpróbáltatásai, hisz a Mississippi partján is mellékes eseménynek számított Coubertin találmánya - a fénypont ismét a világkiállítás volt. Talán csak a szervezés bizonyult zökkenésmentesebbnek a párizsinál, de a körülményeket jól jellemezte, hogy a versenyzők visszasírták a négy évvel korábbi állapotokat.
()
2004. augusztus 4., szerda 11:17
Középszerű versenyszínhelyek, fából ácsolt, hatalmas istállóra emlékeztető barakkok, melyekben akár ötezren is elfértek, egyszóval állati körülmények - jellemezte röviden a körülményeket Johannes Runge, német csúcstartó futó, aki győzelmi esélyekkel érkezett a vadnyugat kapujának számító városba. De ő legalább el tudott utazni, az európai sportolók nagy része ugyanis a magas részvételi költségek miatt kénytelen volt távol maradni a versenyektől, melyek július elsején kezdődtek és november 23-án zárultak. Az európaiak távollétében elképesztő hazai fölényt hozott szinte minden versenyszám.
Atlétikában például szinte érmet sem nyertek az Óvilág reprezentánsai, a csillagos-sávos lobogót szinte le sem kellett vonni az eredményhirdetések között. A futószámokban egy illetve két arannyal szinte labdába sem lehetett rúgni: Archie Hahn, James Lightbody és Harry Hillman mellett. Előbbi besöpörte a sprintszámok aranyait (60, 100 és 200 m), míg utóbbi középtávon és gáton aratott (400 m, 400 gát és 220 yard gát). A gátszámok hozták az olimpiák történetének első színes bőrű - konkrétan néger - érmesét, George Poage személyében, aki két bronzzal írta be magát a történelembe. Lightbody a hosszútáv verhetetlen királyának bizonyult: besöpörte a 800 és az 1500 sík, plusz a 2500 akadály bajnoki címét. Természetese Ray Ewry sem hagyta ki a hazai pálya nyújtotta lehetőségeket, és Párizs után négy évvel újra megnyerte a helyből távol-, magas- és hármasugrást. Ewry így már hatszoros aranyérmesnek mondhatta magát.
|
Magyar érmesek
|
Olimpiai bajnok |
úszás
|
Halmay Zoltán |
(50y gyors) |
|
Halmay Zoltán |
(100y gyors) |
Ezüstérmes |
úszás |
Kiss Géza |
(1 mérföld gyors) |
Bronzérmes |
úszás |
Kiss Géza |
(0,5 mérföld gyors) |
|
|
|
Kisebb bonyodalmat okozott a diszkoszvetés és a maratoni futás végeredménye. Diszkoszban Martin Sheridan és Ralph Rose egyaránt 39.28 métert dobott, a bírák pedig sorsolással döntötték el a győztest - Sheridan nyert, Rose pedig a súlylökés aranyával vigasztalódott. Maratoni futásban Fred Lorz ért elsőként a stadionban, és meglepetésre alig volt megizzadva. Kiderült, hogy az út nagy részét segélykocsin tette meg, és csak viccnek szánta a célba érkezést. A bíróság azonban nem viccelt, és örökre eltiltotta a mókázó futót. A győzelmet végül Thomas Hicks szerezte meg, akit az utolsó öt kilométeren sztrichninnel és konyakkal tartottak lábon orvosai. Mivel bevallotta, hogy ajzószereket szedett nem vették vissza aranyát.
A mindössze négytagú magyar küldöttség (a bajnoki címre esélyes kardozók politikai okokból nem utazhattak, mivel katonák voltak) úszásban remekelt, bár a körülmények itt is elég furcsák voltak. Startkő nem lévén, egy pallót fektettek keresztbe a medencén, erről lehetett rajtolni. Már akinek sikerült. Volt, aki még a start előtt beleesett a vízbe - ha szerencséje volt, nem hanyatt. Ez sem zavarta azonban Halmay Zoltánt, aki 50 és 100 yard gyorson két aranyat is szerzett. Előbbiben meggyőző fölénnyel verte a mezőnyt, utóbbiban viszont újraúsztásban verte az amerikai Scott Learyt, aki a hazai bírók szerint az első döntőben egyszerre csapott a célba a magyar versenyzővel. Halmay mellett Kiss Géza is dobogóra állhatott: fél illetve egy mérföldön vehetett át ezüstérmet.
Érmek |
|
|
|
|
1. |
Egyesült Államok |
60 |
60 |
52 |
172 |
2. |
Kuba |
5 |
2 |
3 |
10 |
3. |
Németország |
4 |
4 |
5 |
13 |
4. |
Magyarország |
2 |
1 |
1 |
4 |
5. |
Ausztria |
1 |
1 |
1 |
3 |
6. |
Kanada |
1 |
1 |
- |
2 |
7. |
Görögország |
1 |
- |
1 |
2 |
8. |
Kanada |
1 |
1 |
- |
2 |
9. |
Svájc |
1 |
- |
1 |
2 |
10. |
Írország |
- |
1 |
- |
1 |
Először szerepelt a játékok programjában az ökölvívás, melynek érdekessége, hogy egy súlycsoport győztese a következőben is ringbe szállhatott. Így fordulhatott elő, hogy Oliver Kirk harmat- és pehelysúlyban is diadalmaskodott, így egy olimpián nyert két arannyal máig megdönthetetlen csúcsot állított fel. Szintén először adtak ki könyvet az olimpiai játékok eseményeiről, sőt hivatalosan forgalomba is került.
A játékokra - sok egyéb mellett - árnyékot vetett a nyílt faji megkülönböztetés. A szervezők csak külön versenyben engedték indulni az indiánokat, a pigmeusokat, a patagónokat és a kaffereket. Győzteseiket a NOB természetesen nem fogadta el olimpiai bajnoknak_
az
oldal tetejére
|