CímlaponA rovat hírei |
Amszterdam, 19282004. 08. 04., 11:15 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 15:33
A párizsi olimpia után a megbékélés jegyében Amszterdam mellett döntöttek a NOB vezetői, legyen a világháborúban semleges Hollandia az 1928-as olimpiai játékok házigazdája. 
A hollandok meg is feleltek az előzetes várakozásoknak, bár sokáig úgy tűnt nem készülnek el időre, a megnyitóünnepségre - melyen számos ország nemzeti viseletben vonult fel - elkészült az impozáns, 40 ezer férőhelyes olimpiai stadion. Az olimpiai játékok respektjére jellemző, hogy éppen kétszer ennyi jegyigénylés érkezett az ünnepségre. Az ötkarikás játékok első bajnoka is az arénához köthető, hisz tervezője, Jan Wils kapta a művészeti versenyek építészeti aranyérmét. Amszterdam megfelelő házigazdának bizonyult, az első világháború okozta sérelmek a feledésbe merültek, csak egy-egy kisebb botrány kavarta fel a kedélyeket. (Például a toronyugrás amerikai győztesének az egyiptomi himnuszt játszották el, vagy a francia atléták összeverekedtek egy stadionőrrel.)
A magyarok is jóval sikeresebben szerepeltek, mint Párizsban,. Kardozóink továbbra is uralták a világot: csapatban és egyéniben is a mieink állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára. A versenyek nagy vesztese Petschauer Attila, aki a csapatversenyben húsz asszóból huszat nyert, egyéniben viszont a döntőben kikapott Terstyánszky Ödöntől. (A korabeli újságok is éreztették Petschauer nagyságát: "Terstyánszky nyerte az egyénit, Petschauer a csapatot" - írták.) Párizsban még csak ezüst-, a holland városban viszont már aranyérmet vehetett át Keresztes Lajos birkózó kötöttfogás könnyűsúlyban, és megszületett a magyar ökölvívás első aranyérme is: Kocsis Antal magától értetődő természetességgel lépett túl minden ellenfelén. (Itthon kevésbé díjazták menetelését, az éhhalál elől kivándorolt az Egyesült Államokba és profi bokszolónak állt.) Történelmet írt dr. Mező Ferenc is, méghozzá szó szerint. A középiskolai tanár az olimpiai játékok történetével indult a művészeti versenyeken, s nyerte az első ilyen magyar aranyat.
A bajnoki címek mellett ezüstökben sem volt hiány. Igaz, megítélésük változó volt. A Komjádi-féle vízilabda-válogatottól például egyértelműen az első helyet várta a közvélemény, de a németek 2:0-ról is fordítani tudtak ellenünk. Meglepetést okozott viszont Szepes Béla gerelyhajításban, amikor korábbi világcsúcstartókat maga mögé utasítva lett második. Nem érhette szemrehányás Bárány Istvánt sem, aki első európaiként teljesítette egy percen belül a száz méteres gyorsúszást. Szerencsétlenségére ellenfele sem volt akárki: Jonny Weismüller, alias Tarzan, aki már négy évvel ezelőtt egy percen belül úszott Párizsban. Atlétikában Paavo Nurmi megszerezte kilencedik aranyát is, ezúttal 10 ezer méteren bizonyult legyőzhetetlennek. Emellett két ezüstöt is begyűjtött: ötezren és háromezer akadályon. (Utóbbin rossz technikájának köszönhette a dobogó második fokát, ugyanis minden körben magasugró-technikával próbálkozott a vizesároknál, és mire kikászálódott az ellenfele már messze járt.) Nem csak Nurmi jellemezte azonban a skandinávok fölényét, akik remekül felkészültek az ötkarikás játékokra. Birkózásban a finnek és a svédek taroltak, öttusában - itt hagyományosan - svéd, míg atlétikában finn futófölény alakult ki a végelszámolásnál. Labdarúgásban Uruguay ismételni tudott - most már kisebb szenzáció volt -, gyeplabdában pedig India leckéztette meg a világot, s ült fel a sportág trónjára a műfű bevezetéséig.
Ha nehezen is, de azért visszazökkent, hiszen Amszterdamban, olykor elkápráztatva a világot, ötször csendülhetett fel a Himnusz. A finnek további tündöklése mellett észrevehető, hogy a németeknél is helyreállt a rend, a világ nyomába eredtek. Mindaddig ez volt a legsikeresebb olimpiája a magyar sportnak. Hogy aztán ezt a rekordokat folyamatosan felülmúlja - egészen a háborúig.
N;
hirdetés
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
