CímlaponA rovat hírei |
Egy legenda véget ér - Los Angeles, 19322004. 08. 04., 10:50 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 15:47
Amerika - 1904 után - másodszor is lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa: képes megrendezni az ötkarikás játékokat. A nagy eseménynek csak az éppen csúcspontján lévő gazdasági világválság állíthatott volna akadályt, de a rendezők minden részletre kiterjedően felkészültek a nehézségekre, és kifogástalan olimpiát szerveztek. 
Filmhíradók, utcai plakátok, újsághirdetések adták hírül már jó fél évvel a játékok kezdete előtt, hogy mekkora eseménynek adhat otthont az Angyalok városa. Ennek megfelelően az amerikai közvélemény óriási várakozással tekintett az olimpia elé, s megkülönböztetett figyelem kísérte a sportolókat. Los Angeles zászlóerdőbe borult, egyszóval már csak rossz emlék volt a St. Louis-i olimpia szervezetlensége és hangulattalansága. A rendezők még egy meglepetéssel szolgáltak, hiszen a versenyzők közös helyen, az olimpiai faluban laktak, melyért naponta két dollárt kellett fizetnie mindenkinek. Ezért saját szakácsot, tolmácsot, naponta tiszta ágyneműt és törölközőt kaptak. A falu adat lehetőségeket azonban csak a férfiak élvezhették, ugyanis a nőknek ekkor még külön szálláshelyük volt.
A gazdasági nehézségek és a nagy távolság ellenéra 47 magyar sportoló indulhatott Los Angelesben, és a csapat erejét mi sem mutatja jobban, minthogy hatodik helyen végeztünk az éremtáblán. Mint ahogy az már 1908 óta megszokottá vált, taroltak a kardozók, hiszen a csapatverseny mellett egyéniben is magyar vívó, Piller György állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Jellemző a mieink fölényére, hogy a csapatdöntőben az olaszok 9:2-es magyar vezetésnél feladták a kilátástalan harcot. Ezen az olimpián debütált egyébként a magyar csapatban Gerevich Aladár, minden idők egyik legeredményesebb olimpikonja.
Kiköszörülték az amszterdami csorbát vízilabdázóink is, akik a németek 6:2-es legyőzésével elhódították a rég megérdemelt trófeát. Ez volt a Komjádi-féle csapat a csúcsra ért. Ha egy üzlet beindul_ - gondolhatták a boksz magyar szerelmesei, amikor Énekes István végigütötte magát a teljes mezőnyön. Pedig nem volt egyszerű dolga a magyar légsúlyúnak, hiszen az elődöntőben a hazaiak egyik kedvencével, a döntőben pedig a mexikói Cabanas-szal kellett mérkőznie. 1928 után tehát ismét volt ökölvívó-aranyunk. Csúcsra ért a magyar gumiember, Pelle István is, aki tornasportunk első két aranyával (lólengés és talaj) térhetett haza a nyugati partról. Nem sikerült viszont a dobogó tetejére állnia két szabadfogású birkózónknak: Zombori Ödönnek és Kárpáti Károlynak még négy évet kellett várni a bajnoki címre. Óriási felháborodás kísérte végig az egyébként magas színvonalú atlétikai versenyeket. A világ ünnepelt csodafutója,a finn Paavo Nurmi ugyanis nem állhatott rajthoz a játékokon, mi több élete végéig tartó eltiltást kapott. A bírák ugyanis profinak titulálták, mivel Nurmi versenykörútjai alatt elfogadta az utazási költségek, étkezés stb. megtérítését meghívóitól. A harmincöt éves, 29 világcsúcsot futó atléta így 1933-ban bejelentette visszavonulását. Az atlétikai versenyek sztárja így egy fekete bőrű hazai atléta, Eddie Tolan ("Éjféli express") lett, aki előbb célfotóval nyert 100 méteren, majd simán 200-on. Ennek ellenére - bőrszíne miatt - a csapatvezetők nem engedték elindulni a 4x100-as váltóban. Egyébként Tolan volt az első néger, aki futószámban nyert olimpiai bajnoki címet. A nőknél is megvolt a hazai kedvenc, Mildred "Babe" Didrikson, aki 80 gáton és gerelyhajításban győzött. Babe az olimpia után visszavonult, egyesek szerint korán. Tizennyolc éves volt_
Úszásban nem sok babér termett a magyaroknak, de a férfiaknál a hazaiaknak sem. A japán úszók egészen fantasztikus világcsúcsokat repesztettek, egymást segítve múlták felül a többi nemzet úszóit. Az amerikaiak a nőknél vigasztalódhattak, ott még ők arattak. A japán úszófölényhez volt hasonlatos az olasz kerékpárosok, valamint a svéd és finn kötött-, amerikai szabadfogású birkózók szereplése. Sor került egy posztumusz aranyérem átadására is: Toni és Franz Schmied kapta, akik 1931-ben megmászták a Matterhorn északi falát. Előbbi már nem tudta átvenni az aranyérmet_
N;
hirdetés
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
