CímlaponA rovat hírei |
Tripláztak a focisták - Mexikóváros, 19682004. 08. 04., 11:01 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 16:56
Nagy vita előzte meg a mexikóvárosi játékokat. A NOB vezetői orvosok bevonásával azon tanakodtak, vajon a 2000 méter feletti magasság és a ritka levegő nem árt-e az egészségnek. 
Ha az eredményeken végigtekintünk, a válasz egyértelműen: nem. Csak atlétikában 48 világcsúcs született, hogy milyen testi igénybevételek árán, most ne firtassuk. Az első történelmi esemény azonban már a megnyitóünnepségen megszületett: Enriqueta Basilio Sotelo személyében nő gyújtotta meg az olimpiai lángot a stadionban. Az országok bevonulásánál pedig először fordult elő, hogy a két Németország külön csapattal indult. De vissza a sportok királynőjéhez.
A ritka levegő jó hatással volt az eredményekre, így fordulhatott elő, hogy 100 méteren tíz (9.9 - Jim Hines, Egyesült Államok), kétszázon pedig 20 másodpercen belüli idővel (19.8 - Tommie Smith, USA) győztek a férfiaknál. Utóbbi kisebb botrányt kavart az eredményhirdetésnél, ugyanis fekete kesztyűs kezét ökölbe szorítva és a magasba nyújtva hallgatta az amerikai himnuszt. Smith ugyanis tagja volt a Black Power nevű mozgalomnak, mely a feketék egyenjogúságáért küzdött az USA-ban, s így akarta felhívni a mozgalomra a figyelmet. Pedig elég lett volna, ha megmutatja a döntő résztvevőinek listáját, ahol minden induló fekete volt.
Jót tett a magaslat a távolugróknak is: Bob Beamon fantasztikus, huszonhárom éven át megdönthetetlen világcsúcsot ugrott (890 cm), míg magasugrásban az új technikát bevezető Fosbury győzött. Hátrafelé ugró technikáját eleinte megmosolyogta a nagyérdemű, az olimpia után viszont minden magasugró átállt erre az új módszerre. Sorozatban negyedszer győzött diszkoszvetésben Al Oerter, míg gerelyhajításban Kulcsár Gergelyt kísértette a múlt: az utolsó sorozatig vezetett, végül harmadik lett. Nem úgy Zsivótzky Gyula, aki két ezüst után végre felállhatott a dobogó tetejére is a kalapácsvetők döntője után. A harmadik helyen is egy magyar, Lovász Lázár végzett. Kitettek magukért a magyar nők is: Németh Angéla gerelyhajításban szerzett bajnoki címet, mellette Kontsek Jolán diszkoszban, és Kovács Annamária ötpróbában lett bronzérmes. A női torna Vera Cáslavskáról szólt. A csehszlovák tornásznő minden számban aranyérmes lett, de nem volt felhőtlenül boldog, hiszen a "baráti országok" éppen akkor tiporták el a prágai forradalmat - Cáslavská győzelmeit népének ajánlotta. Hasonló bravúrra készült Szavao Kato is a férfiaknál, a japán tornász azonban az egyéni összetett és a csapatarany után megsérült, így a szerenkénti döntőkben már csak helyezésekre volt képes. Úszásban mindenki aranyakat várt Mark Spitz-től, az amerikai csodaúszó azonban csak csapatban tudott nyerni. Már megszokottá vált, hogy az ökölvívó tornán későbbi világhírű profik mutatják meg magukat a menedzsereknek. Így volt ez Mexikóban is, ahol a nehézsúlyban egy bizonyos George Foreman diadalmaskodott. Ismét nem sikerült viszont ugyanez Földi Imrének. A valaha élt egyik legjobb súlyemelő megint csak nagyobb testsúlyával szorult a második helyre. Nem voltak ilyen gondjai viszont Kozma Istvánnak, a nehézsúly 150 kilós Picije félkézzel (Mexikóban műtötték az egyik ujját) intézte el a mezőnyt, s védte meg tokiói címét. Hogy ne érezze egykének magát, arról Varga János gondoskodott, aki szintén bajnok lett kötöttfogásban.
Dupláztak kajak-kenusaink is. Hesz Mihály már egy évvel korábban megígérte, győzni fog kajak ezren, s ezt be is tartotta. Tatai Tibor kenu egyes, ezer méteres bajnoki címe viszont még a szakembereket is meglepte. Evezőseink is kitettek magukért, a kormányos nélküli négyes ezüstérmes lett. Habár a kardozók ezúttal arany nélkül maradtak (ez nem fordult elő 1908 óta), a párbajtőrözők átvették szerepüket, Kulcsár Győző egyéniben és csapatban is arannyal térhetett haza. Remekeltek öttusázóink is, akik visszahódították Tokióban elveszetett bajnoki címüket. Kétszer is világszenzációval szolgált labdarúgó-válogatottunk. Először, amikor Varga Zoltán disszidált, azaz megszökött a csapat szállásáról, majd amikor harmadszor is megnyerték az ötkarikás tornát. A siker értékét csak kevéssé csökkenti, hogy a bolgárok ellen 4:1-re megnyert döntőben a játékvezető négy játékost is kiállított az ellenféltől.
N;
hirdetés
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
