Két duzzogós olimpia után a Koreai Köztársaság végre ismét a teljes sporttársadalomnak adhatott otthon. Azért persze akadtak most is elégedetlenkedők, a KNDK és a vele szolidaritást vállaló Kuba nem fogadta el a meghívást.

()
2004. augusztus 4., szerda 10:49


Az észak-koreai sajtóból semmi nem utalt arra, hogy a szomszédban a világ addigi legnagyobb sporteseménye zajlik. Az újságok dél-koreai kolerajárványról írtak, valamint, hogy a sportolók elmenekültek emiatt. Castro pedig a versenyek helyett megszokott félnapos beszédeivel kötötte le országa figyelmét.

A hosszú, böjtös időszak után - ugye, utoljára nyolc éve vettünk részt olimpián - a hazai közvélemény felfokozott érdeklődéssel várta a játékokat. S ne is kellett csalódniuk. Öttusázóink (akkor még a klasszikus háromnapos verseny zajlott) fantasztikus versenyzéssel megnyerték a csapatversenyt, lerakva a ma már legendás Mizsér Attila, Fábián László, Martinek János (alias Rizsa, Joel, Janika) komplexum első alapkövét. Utóbbi nem elégedett meg egyetlen arannyal, hatalmas futással megnyerte az egyéni versenyt is.

A 14 éves Egerszegi meghódította a világot

Ha már megadták az alaphangot, a többiek sem akarták elrontani. Darnyi Tamás 1985 óta - amióta elkezdte nemzetközi karrierjét - nem szenvedett vereséget vegyesúszásban - Koreában sem. Ellenfelei csak a lábvizét figyelhették, ahogy az utolsó szakaszon, a gyorson elment a mezőnytől, s győzött a négyszáz, majd a kétszáz vegyes fináléjában. Ugyanitt Szabó József a negyedik helyen zárt, de neki nem ez volt az igazi száma, hanem a kétszáz mell. És ott nem is tudták megverni. Nem úgy, mint szegény Güttler Károly, aki egyetlen századmásodperccel szorult a brit Adrian Moorhouse mögé száz mellen. Hogy a lányoknak se kelljen szégyenkezni, Egerszegi Krisztina tizennégy esztendősen leiskolázta a mezőnyt kétszáz háton, még a tenyészbika külsejű NDK-s monstrumok is csak pihegtek a nyomába. A versenyek sztárjának - akkor - mégis egy keletnémet úszónő, Kristin Otto bizonyult, aki hat aranyat gyűjtött. Persze ma már mindenki tudja, hogy doppingolt. Így az emlékezet inkább az amerikai Matt Biondi teljesítményét jegyezte meg.

Olimpiai bajnokok Aranyémesek (11): úszás - Szabó József (200m mell), Darnyi Tamás (200m vegyes), Darnyi Tamás (400m vegyes), Egerszegi Krisztina (női 200m hát), torna - Borkai Zsolt (lólengés), vívás - Kard csapat (Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence), birkózás - Sike András (kf., 57 kg), öttusa - Martinek János, Csapat (Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila), k-k - Gyulay Zsolt (K-I 500m), K-IV 1000m (Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Hódosi Sándor) Ezüstérmes (6): úszás - Güttler Károly (100m mell), Egerszegi Krisztina (női 100m hát), birkózás - Komáromi Tibor (kf., 82 kg), súlyemelés - Messzi István (82,5 kg), Jacsó József (110 kg), k-k - Női K-IV 500m (Kőbán Rita, Géczi Erika, Mészáros Erika, Rakusz Éva) Bronzérmes (6): vívás - Tőr csapat (Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István), Női tőr csapat (Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin), ökölvívás - Isaszegi Róbert (48 kg), lövészet - Záhonyi Attila (kisöbű puska, fekvő), Kovács Zoltán (gyorstüzelő pisztoly), k-k - K-II 500m (Csipes Ferenc, Ábrahám Attila)

Sérülése ellenére folytatta a magyar tornászaranyak szaporítását Borkai Zsolt. A legmagyarabb szeren, lólengésben lett bajnok, s semmit nem von le dicsőségéből, hogy hármas holtverseny után. Az ő sikerére még titkon számított a hazai szurkolósereg, de Sike András birkózó olimpiai bajnokságára senki sem gondolt. Sike, aki előtte nemzetközi versenyen még nem állhatott dobogóra végigverte az 57 kilósok mezőnyét, majd boldogan ugrott Hegedűs Csaba szövetségi kapitány nyakába.

Infarktusközeli állapotba hozták a nagyérdeműt kardozóink. Az egykor verhetetlen magyar kardcsapat Róma óta nem tudott győzni, és úgy tűnt, most sem sikerül. A szovjet válogatott 8:4-re vezetett már ellenünk, de Nébaldék nem adták fel. Szívós munkával feljöttek nyolc-hétre, amikor Arsan és Gedővári álltak a pástra. Mivel a találatarányunk jobb volt, elég lett volna egyetlenpontnyi diadal, döntetlennel (8:8) is mi lettünk volna a bajnokok. De Arsan elhúzott, Gedővárinak 4:4-re sikerült ugyan egyenlítenie, de a kedvezmény a szovjetnél volt. Ilyenkor a védekező esélye egy a százhoz. Arsan megindult, Gedővári hátrált, majd iszonyatos sebességgel közbevágott. A zsűri vagy egy percig tanakodott - ezalatt Gedővári apró tánclépésekkel szórakoztatta a publikumot -, majd Gedővárinak ítélte a találatot. Huszonnyolc év után ismét nyert a kardcsapat.

Érmek
1.	Szovjetunió	55	31	46	132
2.	NDK	37	35	30	102
3.	Egyesült Államok	36	31	27	94
4.	Dél-Korea	12	10	11	33
5.	NSZK	11	14	15	40
6.	Magyarország	11	6	6	23
7.	Bulgária	10	12	13	25
8.	Románia	7	11	6	24
9.	Franciaország	6	4	6	16
10.	Olaszország	6	4	4	14

Sajnos, azonban nemcsak fényes oldalai voltak Szöulnak. Egyre másra buktak le a sportolók, különböző teljesítménynövelő szerekkel szervezetükben. A leghíresebb eset a kanadai vágtázóé, Ben Johnsoné, aki 9.79-es óriási világcsúccsal nyert 100-on, de két nap múltán kiderült, doppingolt. Sokan ezzel gyanúsították az amerikai sprinternőt, Florence Griffith-Joynert, aki három bajnoki címmel térhetett haza. Joyner azóta szívelégtelenségben meghalt_

Nem maradhattunk ki mi sem a botrányból. Két súlyemelőnk, az ezüstérmet szerzett Szanyi Andor, valamint a negyedik Csengeri Kálmán is fekete listára került. Még mindig jobban jártunk viszont, mint a bolgárok, akik kénytelenek voltak visszaléptetni teljes csapatukat a sűrű doppingesetek miatt. Nem csak szerek okoztak azonban problémákat, hanem a hazai ökölvívók is, akik egyszerűen nem akarták elfogadni, hogy valaki legyőzheti őket. Ebben gyakran a pontozók is partnerek voltak, s ennek legnagyobb kárvallottja az amerikai Roy Jones, aki ronggyá verte koreai ellenfelét (azt hárman vitték ki a ringből), mégis a koreai nyert 3:2-re. Jones a torna legjobb ökölvívója címmel vigasztalódhatott. Azóta profi világbajnok és veretlen. Hol a koreai?

az oldal tetejére