CímlaponA rovat hírei |
Doppingháború - Szöul, 19882004. 08. 04., 10:49 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 15:42
Két duzzogós olimpia után a Koreai Köztársaság végre ismét a teljes sporttársadalomnak adhatott otthon. Azért persze akadtak most is elégedetlenkedők, a KNDK és a vele szolidaritást vállaló Kuba nem fogadta el a meghívást.
Az észak-koreai sajtóból semmi nem utalt arra, hogy a szomszédban a világ addigi legnagyobb sporteseménye zajlik. Az újságok dél-koreai kolerajárványról írtak, valamint, hogy a sportolók elmenekültek emiatt. Castro pedig a versenyek helyett megszokott félnapos beszédeivel kötötte le országa figyelmét.
A hosszú, böjtös időszak után - ugye, utoljára nyolc éve vettünk részt olimpián - a hazai közvélemény felfokozott érdeklődéssel várta a játékokat. S ne is kellett csalódniuk. Öttusázóink (akkor még a klasszikus háromnapos verseny zajlott) fantasztikus versenyzéssel megnyerték a csapatversenyt, lerakva a ma már legendás Mizsér Attila, Fábián László, Martinek János (alias Rizsa, Joel, Janika) komplexum első alapkövét. Utóbbi nem elégedett meg egyetlen arannyal, hatalmas futással megnyerte az egyéni versenyt is.
Infarktusközeli állapotba hozták a nagyérdeműt kardozóink. Az egykor verhetetlen magyar kardcsapat Róma óta nem tudott győzni, és úgy tűnt, most sem sikerül. A szovjet válogatott 8:4-re vezetett már ellenünk, de Nébaldék nem adták fel. Szívós munkával feljöttek nyolc-hétre, amikor Arsan és Gedővári álltak a pástra. Mivel a találatarányunk jobb volt, elég lett volna egyetlenpontnyi diadal, döntetlennel (8:8) is mi lettünk volna a bajnokok. De Arsan elhúzott, Gedővárinak 4:4-re sikerült ugyan egyenlítenie, de a kedvezmény a szovjetnél volt. Ilyenkor a védekező esélye egy a százhoz. Arsan megindult, Gedővári hátrált, majd iszonyatos sebességgel közbevágott. A zsűri vagy egy percig tanakodott - ezalatt Gedővári apró tánclépésekkel szórakoztatta a publikumot -, majd Gedővárinak ítélte a találatot. Huszonnyolc év után ismét nyert a kardcsapat.
Sajnos, azonban nemcsak fényes oldalai voltak Szöulnak. Egyre másra buktak le a sportolók, különböző teljesítménynövelő szerekkel szervezetükben. A leghíresebb eset a kanadai vágtázóé, Ben Johnsoné, aki 9.79-es óriási világcsúccsal nyert 100-on, de két nap múltán kiderült, doppingolt. Sokan ezzel gyanúsították az amerikai sprinternőt, Florence Griffith-Joynert, aki három bajnoki címmel térhetett haza. Joyner azóta szívelégtelenségben meghalt_ Nem maradhattunk ki mi sem a botrányból. Két súlyemelőnk, az ezüstérmet szerzett Szanyi Andor, valamint a negyedik Csengeri Kálmán is fekete listára került. Még mindig jobban jártunk viszont, mint a bolgárok, akik kénytelenek voltak visszaléptetni teljes csapatukat a sűrű doppingesetek miatt. Nem csak szerek okoztak azonban problémákat, hanem a hazai ökölvívók is, akik egyszerűen nem akarták elfogadni, hogy valaki legyőzheti őket. Ebben gyakran a pontozók is partnerek voltak, s ennek legnagyobb kárvallottja az amerikai Roy Jones, aki ronggyá verte koreai ellenfelét (azt hárman vitték ki a ringből), mégis a koreai nyert 3:2-re. Jones a torna legjobb ökölvívója címmel vigasztalódhatott. Azóta profi világbajnok és veretlen. Hol a koreai? |