• Puskás Ferenc
• Forma-1
• Foci
• Kézilabda
• Ökölvívás
• Archívum

• Mellékletek

• Foci-Eb 2012
• Triatlon Tour 2007
• Vizes világbajnokság 2007
• Kézilabda-vb 2007
• BL 2006/2007
• Tour de France 2006
• Foci-vb 2006
• Téli Olimpia 2006
• Sakkk

• Korábbiak

  • Triatlon Tour 2006
  • Úszó-Eb 2006
  • Bajnokok Ligája 05/06
  • Dakar-rali 2006
  • Sakk-vb 2005
  • Bajnokok Ligája 04/05
  • Olimpia 2004
  • Dopping dosszié
  • Téli olimpia 2002
  • Olimpia 2000
  • Foci-Eb 2004
  • Foci-vb 2002
  • 6-3
  • Női kézilabda-vb 2005
  • Kézilabda-Eb 2004
  • Jégkorong-vb 2005
  • Jégkorong-vb 2003
  • Vizes vb 2005
  • Vízilabda-vb 2003
  • Vízilabda-Eb 2001
  • Dakar-rali 2005
  • Tour de France 2003
  • Lékó - Kramnyik
  • Atlétikai-Vb 2004
  • Műkorcsolya-Eb 2004
  • Kajak-kenu-Eb 2002

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Az 1896-os első újkori olimpián már volt súlyemelő verseny, igaz ekkor még az atlétika versenyszámai között egy-illetve kétkarú emeléssel. A folytatásban hol szerepelt, hol nem a sportág, míg 1920-tól már állandó szerepet kapott a programban. Ugyanebben az évben alakult meg a Nemzetközi Súlyemelő szövetség (IWF) és a szabályaik szerint a három fogásnem (nyomás, szakítás, lökés) összetett eredménye számított a sorrendbe.

Az Európa-bajnokságokon és a vb-ken ez a rendszer volt 1969-ig, azóta azonban a fogásnemeket külön is díjazzák. (1973 óta azonban már csak szakításból és lökésből áll a súlyemelés) Az olimpiákon azonban még mindig csak az összetett eredményt értékelik.

Jelenleg tíz súlycsoportban rendezik a versenyeket és Sydney óta a nők számára is olimpiai sportág a súlyemelés. A nemzetközi szövetség nagy harcot vív a doppingolók ellen, ezt gyakori ellenőrzésekkel - még az olimpia ideje alatt is -, súlyos büntetésekkel próbálja kontrollálni.

N;