A gyenge idegzetű görög szervezők már a felállva szurkolókat is rendőrökkel vitetnék el, pedig a magyar tábor pásztorruhás különítménye ennél cifrább dolgokra is képes. Legnagyobb bánatuk, hogy a dobjukat nem engedik be a kézilabdacsarnokba, pedig még cimbalmot is hoztak. Az Index riportere a magyar–brazil meccsen ismerkedett a tévében is gyakran feltűnő bőgatyás szurkolói csoporttal, majd üzenetet közvetített Schmitt Pálnak.
|
Nézze meg képeinket! |
Pásztorruhájukban már messziről kitűnnek, ahogy éppen dobjukat próbálják átverekedni a biztonsági ellenőrzésen. Vehemenciájukra jellemző, hogy az angolkisasszonyoknál nevelkedett görög rendezők rendőrért szalajtanak, mert az ugráló kemény mag „eltakarja a kilátást” a hátrébb ülő szurkolók elől. A helyzet hamar megoldódik, hiszen a fiúk felszólítására – „mindenki álljon fel” – két szektor ugrik talpra.
A magyar kézilabdások és vizilabdások leglekesebb szurkolói, mint kiderül, budapesti néptáncosokból és népzenészekből verbuválódtak. „A világversenyeken feltűnt, hogy a beöltözött szurkolókat többet mutatják” – meséli az ötlet születését Álló „nem ülő” Bence, a tizenkét fős csapat egyik hangadója. A szervezkedést öten kezdték, hosszú hónapokon át spóroltak az athéni belépőkre.
Bár így is iszonyatos hangzavart képesek kelteni, még mindig a dob miatt bánkódnak. „Pedig van velünk egy dudás, és még cimbalmot is hoztunk” – mondják. Utóbbit, szerencsére, meg sem kísérelték behozni a csarnokba.
A rendezők még azt sem engedik meg, hogy az imádott hangszert a kapuban hagyják a meccs idejére. Egy magyarbarát, magyarul remekül beszélő görög gyrosos siet a segítségükre. A fiúk azonban tartós megoldásra vágynak. Reményeiket a Magyar Olimpiai Bizottság elnökéhez fűzik, amiről versük is tanúskodik.
Nem engedik be a dobot,
Pedig nekünk kell.
Mondjátok meg Schmitt Palinak,
Intézze ezt el.
Az Index tudósítója a szünetben továbbította az üzenetet a MOB elnökének, minek örömére a pásztorok lelkes schmittpalizásba kezdtek.