Meghökkentő tünet: Lékó sötéttel alibizik

A magyar férfi sakkválogatott nagy hajrával – Bulgária 4-0-s legyőzésével - harmadik lett a görögországi Európa-bajnokságon. A bronzérem értékét növeli, hogy Oroszország csak az ötödik helyen végzett.

Lékó Péter érdemeit ellenben csökkenti – még ha vezérszerepet is játszott az éremszerzésben -, hogy volt egy partija a román Lupulescu ellen sötéttel, amelyikben mindössze tizenkét lépés megtétele után ajánlott döntetlent.

Kállai Gábor nagymester arra is felhívta a figyelmet, hogy az összes feketével játszott partijaiban mindössze tizenkilenc lépés volt az átlaga, ami ugyancsak szerénynek tekinthető.

„Az észrevételemmel nem Lékó Pétert szeretném piszkálni, de azt gondolom, hogy egy külső szempont segítheti a fejlődését. Nem az az alapprobléma, hogy az eredményességért cserében feladta a látványos és tartalmas játékot. A nyílt küzdelem koncepciózus elutasítása meghökkentő tünet, ami nyilván a bizonytalanságából fakad. Péter korábban, Adorján Andrással erős volt feketével, a Szvesnyikov változatot azonban kiismerték, felkészültek ellene, és Adorjánnal sem tartja a kapcsolatot már” – kezdte a korábbi kapitány.

A magyar nagymester 26. a világranglistán, a vezető négyesnek – Carlsen, Anand, Aronyan, Kramnyik -, 2800-as az Élő-pontszáma. Lékó kvalitásai alapján a közelükbe kerülhetne, de kellene hozzá valami plusz, ami elveszett.

„Lékó ambivalens játéka olyannyira szembetűnő, hogy már egy holland szaklap is megállapította a tényt, és szakmailag nem tud ezzel senki semmit kezdeni. Mert ilyen korábban itthon nem volt, és a világban sem gyakori. Sajnos tény, sötéttel gyengébb ellenfelekkel sem képes játszható állást kialakítani. Egy döntetlen nem lehet mindennél fontosabb, az pedig nem lehet cél, hogy egy döntetlen mögött semmiféle szakmai tartalom ne bújjon meg, hiszen egy igénytelen változatban játszott tuti döntetlent a románnal. Mert a néző arra rendezkedik be, ha a magyar éljátékos, a korábbi vb-döntős partija elé leül a számítógéphez, hogy csata és küzdelem lesz. Lékóból a harc kiprovokálása kiveszett ezen a versenyen feketével” – jelentette ki Kállai.

A szakember szerint ide vezethető vissza, hogy az év hátralévő nagy tornáira – Moszkva, London, Wijk aan Zee - nem hívták meg, és pillanatnyilag nem világos, hol játszik legközelebb.

„A tornaszervezők az olyan versenyzőket szeretik, akik kockáztatnak, bátran vállalkoznak. Péter feketével nagyon nem virtuóz, és ez a jelenség csak erősödik. Mi több, szekundánsa, Balogh Csaba is mintha erre az útra lépne.”

Kállai szerint ezt nem árnyalja, hogy Lékó világossal időközben igen erős lett, tehetségének megfelelő partikat játszik. „Váratlan húzásai megvannak világossal, ereje nyilvánvaló, amikor nála volt a kezdeményezés, megverte Topalovot is. Prakticizmusa viszont a játékkal szemben nem jó propaganda. A teniszben sem mehet az adogatásfogadás gyakorlása a bombaerős szervák rovására. Illetve, ki kíváncsi arra az olasz fordulóra, amelyikben alig van gól? Nem lehet állandóan csak unalmasan, sótlanul védekezni, mert nem szórakoztatja a közönséget, és a szervezőket sem. Lékónak nemcsak a személye idol, hanem a játéka is, ezt nem szabad elfelejteni.”

Kállai kifejtette, Lékó eddig jól integrálta az őt körülvevő szakmai tudást, de meggyőződése szerint pluszenergiákra lenne szüksége, mert ezek kimerültek. Ez általános jelenség, nemcsak nála figyelhető meg.

„Nem véletlen, hogy a világranglista jelenlegi vezetője, a 21 éves Carlsen a korábbi bajnok Garri Kaszparovtól kapott energiát, és Nakamura is hozzá ment. Ez persze pénz- és menedzselési kérdés. De talán egy pszichológus is segíthetne, Topalov is úgy kapott szárnyakat, hogy nem félt a vereségtől, és bátran játszott. A legutóbbi elnökválasztáson alulmaradó Töröcskei István minden erejével igyekszik segíteni a sakkot, nemcsak egy jelentős torna szervezésével, hanem tehetséggondozással is. Egy széles összefogás akár még Lékónak is hasznos lehet. Ha itthon játszhatna egy komoly tornán, könnyebben megújulhatna.”