Nadal gondolataival is mozgatja a labdát

A cseh Thomas Berdych megnyerheti a tornát amiért Ivan Lendl hasztalan tette tönkre pályafutása utolsó éveit.

Berdych hiba nélkül teniszezve búcsúztatta a minden értelemben bemerevedett hatszoros bajnok és címvédő Roger Federert, a világranglista harmadik (jövő hét hétfőtől második) Novak Djokovics ellen legjobb játéka nélkül is nyerő volt.

Az idei Roland Garros után második Grand Slam elődöntőjét játszó Berdychnek még az is belefért, hogy a második szett végjátékában mentőövet készítsen a minden elképzelés nélkül, bágyadtan játszó Djokovicsnak. Berdych a második szettért adogatva, azaz két játszma előny megszerzésének küszöbén először veszített szervajátékot. Néhány évvel ezelőtt ez a húzás Djokovics ellen a szettbe, aztán pedig a mérkőzésbe került volna. Most a szerbnek az sem volt elég, hogy Berdych a rövidítésben 6:2 után négy játszmalabdát adott le, mert néhány ponttal később (10:9 Berdych) kettős hibával adta fel a döntőbe jutást. Fel sem merült, hogy Djokovic még visszajöhet. Sima 6:3 volt a vége. Ha Thomas Berdych wimbledoni bajnok akar lenni, akkor a 2. és a 3. után a világelsővel is le kell számolnia.

Nem lesz könnyű, mert Rafael Nadal pénteken hihetetlen tenisszel bizonyította, hogy jelenleg egészen más dimenzióban játszik, mint a föld összes többi teniszezője.

Sokan azt gondolják, hogy Berdychnek megvan a játéka Nadal legyőzéséhez. Mert a cseh fiú le tudja lőni még Nadalt is a pályáról. Szerintünk nincs ilyen forgatókönyv. Rafa úgy mozog a füvön, mint pókember. Csak ruganyosabb és gyorsabb. Pontosan érzi, tudja merre kell indulnia. Már ott is van. Ha odaért - teljesen mindegy milyen helyzetben, - sokszor hihetetlenül technikás ütésekkel játékba hozza a labdát.

Az ellenfélnek még egy esélye van, mert Nadal második labdaérintésre már pozíciót fog, harmadikra pedig átveszi az irányítást. És ezzel vége. Félelmetes tenyeresei elől nincs menekvés. Minden helyzetből odaüti ahova akarja. Elütésbe banán, a hálót súroló fonák nyeséseket egyenesbe rántva (ilyen ütés nincs is!) rövid kereszt, bármi.

Mivel labdamenetet nem veszít, viszonylag nehéz megverni. Andy Murray egyetlen breakre volt képes, a harmadik szett első játékában semmire vette el a mérkőzés során egyetlen alkalommal elkalandozó spanyol adogatását. Pontosabban második adogatásait, mert amikor Nadal beütötte az elsőket (és 70%-ban beütötte) nem volt esélye. Murraynek adogatóként foghatatlan szervára, vagy maximum még egy ütésre volt ideje, fogadóként csupa nyerőre.

Andy Murray nem képes így teniszezni.

És még mindig csak a mátrixot nézzük monitoron. Nadal jelenlétének intenzitása még egy budapesti nappaliban is összecsapja az atomokat.

Steffi Graf minden idők legnagyobb női játékosa mondta egy közös ütögetés után, hogy soha nem látott még senkit ennyire átszellemülten beleérni a labdába. Az embernek néha tényleg az az érzése, hogy Nadal gondolattal irányítja a labdát vonalról-vonalra. Nadal szurkolóin kívül kevesen gondolták, hogy a tavaly elviselhetetlenné váló térdsérülés után a spanyol újra legyőzhetetlenséget fog sugározni egy wimbledoni elődöntőben.

Az év első Grand Slam tornáján éppen Andy Murray búcsúztatta a legjobb nyolcban. Nadal játékából egyszerűen hiányoztak a nyerő ütések, ráadásul végig sem tudta játszani a meccset.

A tavaszi kemény pályás szezonban a lepukkant mezőny ellenére sem tudott versenyt nyerni és tőle megszokhatatlan rövidzárlatok kaszálták el önbizalmát. Salakon szó szerint mindent vitt.

Ugyanakkor top ötös játékossal Federeren kívül (madridi döntő) egészen péntekig nem találkozott. A második szett rövidítésében 5:6-os állásnál, amikor Nadal szokásos szertartását végezte a második szerva előtt (Murray: Tőlem azt csinál a srác, amit akar. Imádon nézni.) hangosan megkérdeztem Bodri kutyától: vajon benne van-e Rafában az a tíz hónap.

Nadal pedig harakirivel felérő kettős hibát ütött szettlabdát ajándékozva Murraynak, aki hirtelen ott találta magát a mérkőzésben teljes Britanniával a háta mögött. Kevesen voltak. 25 másodperccel később Rafael Nadal úgy állt oda fogadni (a szokásos óriás terpeszben) az egyébként nagyszerűen adogató Murray ellen, ahogy a tenisz történelemben nagyon kevesen.

Boris Becker, Pete Sampras és Roger Federer volt képes ilyen helyzetekben fogadóként is azt sugározni, hogy csak ők vihetik a pontot. Murray pontosan tudta, hogy ászt kell ütnie, de az első nem jött, a másodikból pedig Nadal a mérkőzés egyik legszebb pontját vezényelte le egy zseniális röptével a végén.

Murraynek nincs szerencséje. Hol a csúcsformában játszó Federer, hol a megfoghatatlan Nadal nyugtatja az angol újságírókat azzal, hogy Andy biztosan fog Grand Slamet nyerni. Csak mikor?