Linux való a netbookra

Most először egészen biztos vagyok benne, hogy a Linux marad az operációs rendszerem. Az otthoni asztali gépen persze marad a Windows XP, mert sajnálnám kitörölni a rengeteg jól beállított szoftveremet, és a céges gépen is marad a Vista a tesztek miatt, de a hozzám legközelebb álló személyes számítógépemen ezentúl Linux lesz. Ez a gép ugyanis egy netbook, amiből a nyílt forráskódú rendszer hozza ki a legtöbbet.

Jól futott a géphez adott Windows XP is, de kicsit lefogta az amúgy sem csúcsteljesítményű gépet, főleg miután felpakoltam rá a biztonságos működéshez szükséges vírusirtókat és más kiegészítőket. Ezzel szemben az Ubuntu fél perc alatt betölti magát, és nincs mitől belassulnia, mert nem kell rá vírusirtó. Plusz szoftverekre sincs szükség, mert az Ubuntu alapkészletében van minden, ami az online munkához kell: böngésző, csevegőprogram, VoIP-telefonkliens.

Egyedül a telepítéshez használtam külső dvd-meghajtót, utána már az Ubuntu főmenüjében lévő Hozzáadás/Eltávolítás gombra bökve vagy a Synaptic csomagkezelővel lehet új szoftvereket szerezni. Amíg az avítt Windows inkább a cd-ket szereti, addig a Linux igazi online operációs rendszer, minden fontos szoftver letölthető. A Synapticban még képernyőmentést is kérhetünk a programokról, hogy megnézzük a kezelőfelületét.

Eddig alig változtattam a rendszeren, csak az OpenOffice új nyelvhelyesség-ellenőrzőjét töltöttem le, illetve néhány alapjátékot töröltem, és feltelepítettem helyettük a Transport Tycoon Deluxe nyílt forráskódú változatát. Hamarabb el is készült volna a cikk, ha esténként nem Bonnway Transport nevű cég továbbfejlesztésével foglalkoztam volna.

Az Ubuntu sok korábbi változatát kipróbáltam, és első ránézésre nem láttam semmi átütő újdonságot az április 23-án megjelent 9.04-es új, Jaunty Jackalope néven is ismert verzióban. Az interfész nagyon hasonlít a korábbiakra, de apróbb részletek a helyükre kerültek. Például a jobb felső sarokban lévő kikapcsológomb már nemcsak a számítógépet tudja kikapcsolni vagy hibernálni, hanem a felhasználó státuszát is kezeli: ha bekapcsoljuk a Pidgin csevegőprogramot, itt állíthatjuk be, hogy távol vagyunk a géptől, vagy hogy senki se zavarjon. Szerencsére elég messze van egymástól a leállítás és a státuszkezelő, tehát nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy az elfoglalt jelzés helyett lelőjük a gépet.

Szebb és ügyesebb lett az értesítőrendszer, ami a jobb felső sarokban jeleníti meg az üzeneteket. Például azt, hogy egy ismerősünk bejelentkezett a csevegőhálózaton, vagy hogy sikeresen csatlakoztunk a wifire. Amikor az egérmutató az értesítésre visszük, az áttetsző üzenet eltűnik, tehát nem zavarja a munkát. Alapból jó ötlet, hogy a Linux kezelőfelületén a kijelző tetején van a menü, és ott jelennek meg az értesítések, mert így minden a szemünk előtt történik – nem kell az asztalra borulni, mint a Windowsnál, hogy észrevegyük a tálcán megjelenő jelzéseket.

Megszűnt a rendszerfrissítések értesítő ikonja, helyette a frissítéskezelő magától megnyílik, ha letölthető egy új hibajavító csomag. Ez nem zavaró, mert az ablak minimalizálva ugrik elő, és talán könnyebben ráveszi majd a júzereket a rendszerfrissítésre. A hálózatkezelés most már nagyon átlátható, elkülönítve jelenik meg a mobilinternet, a wifi és a vezetékes hozzáférés. Drivert semmihez sem kellett telepítenem, a wifi, a webkamera és a grafikus csip már az első rendszerindítástól kezdve jól működött. Egyedül a beépített bluetoothkapcsolatokat kezelő programot kellett lecserélnem ahhoz, hogy drótnélküli modemként tudjam használni a Nokiámat.

Az Ubuntu Linuxnak van egy netbookra kifejlesztett változata is, ami usb-memóriakulcsról telepíthető, és a kezelőfelület jobban igazodik a kisméretű kijelzőhöz. Az indítómenü nem legördülő, hanem elfoglalja az egész képernyőt, és nagy ikonokkal lehet elindítani a programokat. Ezt leszámítva azonban a szoftverek ugyanolyanok, mint a teljes változatban.

Az Ubuntu Linux az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy megszabaduljon a Windowstól, ha már nagyon unja. Mind a teljes, mind a netbookos verzió elindítható telepítés nélkül, tehát kockázat nélkül megismerhető.