Magánmagazint mindenkinek

Mihez kezdjen magával egy printergyár azokban a vérzivataros időkben, amikor mindenki azt kiabálja, hogy a print halott? Meneküljön előre, indítson új printszolgáltatást, és nyomtasson ki bérbe bármit – prospektust, könyvet, naptárat vagy színes, fényes magazint. Na és ki írja abba a fényes magazinba a cikkeket? Nem kell bele cikket írni, úgyis ott van már egy csomó az interneten.

A Hewlett-Packard MagCloudja nem mai találmány, még februárban jelent meg, és ugyanúgy működik, mint a neten elérhető számtalan POD (print on demand, nyomtatás megrendelésre) szolgáltatás, köztük a legnépszerűbbek, a Lulu és a Blurb, csak ez nem könyvvel, hanem magazinnal. Az ember megtervezi, betördeli saját kiadványát, elküldi a cégnek, legkésőbb két héten belül visszakapja a tesztpéldányt, azt megtekinti, és ha tetszik neki, már árulhatja is, amennyiért akarja. Az olvasók a HP szájtján rendelnek a magazinból, a magánkiadó csak a nyomtatás árát fizeti, a maradék az ő haszna, amit a HP havonta PayPalen utal át.

A MagCloudon eddig megjelent magazinok között megtalálható a luxushajóutakat reklámozó Voyage (10 dollár), a Digitalarti nevű újművészeti magazin (7 dollár), és még több tucatnyi kiadvány a Rallycrosstól a Lifestyle-on át az Indie Game Magig. A magazinok között van olyan, amely korábban is létezett, de legtöbbjük az első évfolyam első számánál tart, és semmi jel nem mutat arra, hogy lesz második – ez nyilván elsősorban attól függ, sikerül-e legalább az előállítási költségeket behozni a lapeladásból.

Felforgatja a piacot

A MagCloud most meglepő, friss lökést kapott Jimmy Walestől, a Wikipedia alapítójától, aki többször kijelentette, hogy az online enciklopédiát nem hajlandó áruba bocsátani, inkább a hirdetésekből szponzorált Wikiából igyekszik profitot termelni. Wales és a HP szerdán bejelentett egyezsége alapján ezentúl bárki használhatja a Wikián megjelent, a közösség által írt cikkeket arra, hogy saját magazint állítson össze belőlük, és a neten terjessze őket.

Az ilyen cikkek újraközlésével készült magazinok eladási bevételein osztozik a HP és a Wikia. Az viszont nem tűnik túl sportszerűnek, hogy az eredeti wikiás szócikkek szerzői egy fillért sem kapnak azokért az anyagaikért, amelyek megjelennek nyomtatásban – igaz, abban sem akadályozza meg őket senki, hogy saját cikkeiket közöljék újra saját gyártmányú magazinjukban. Ezt az eljárást a Wikia vezérigazgatója, Gil Penchina azzal magyarázza, hogy a szájton publikáló szerzők amúgy is ingyen dolgoznak, és kilétüket sokszor nehéz lenne kideríteni.

A MagCloud 20 dollárcentért nyomtat ki egy oldalt, ami azt jelenti, hogy egy 40 oldalas fényes magazin előállítása 8 dollárba (mostani árfolyamon kb. 1400 forintba) kerül, és erre jön még rá a postaköltség. Ha sikerül eredeti tartalmat összeállítani, és arra hirdetőket szerezni, talán még meg is érheti az POD magazinok kiadása, bár az továbbra is kérdés, ki lesz hajlandó ennyit fizetni egy ingyen tartalmat újraközlő magazinért.

Wales mindenesetre azt reméli, hogy a szolgáltatás ugyanúgy átalakítja majd a magazinpiacot, ahogyan a Wikipedia újra átalakította az enciklopédiáról alkotott képünket.