Megérkezett a MacBook Air

Két éve mutatta be az Apple a MacBook Airt, ami egészen mostanáig kereste a helyét: vékony volt, de nem különösebben kicsi, viszont nagyon sokba került, és nem volt radikálisan más, mint a gyártó többi gépe. Múlt héten ez megváltozott: Steve Jobs arról beszélt, hogy megpróbálták összehozni a laptopok és a tabletek legjobb tulajdonságait, és egy olyan gépet tettek le az asztalra, ami félig MacBook, félig iPad.

Donor

Mindez nyilván csak marketing volt: az Air a leghatározottabban laptop, köze nincs a tabletekhez, még ha alkalmaz is néhány olyan megoldást, ami eddig főleg  az iPadre volt jellemző az Apple kínálatában.

Például merevlemez helyett flash-alapú háttértár került bele, ami kisebb, könnyebb, zajtalan és sokkal gyorsabb elődjénél. Össze is ment a gép, már-már iPad-méretű, hiszen van 11,6 colos verzió is, míg mostanáig a 13,3 colos laptopok jelentették a belépőszintet az Apple termékpalettáján. Ezzel az Air már a subnotebook-kategóriába lépett át, azonban határozottan nem netbook: teljes értékű a billentyűzet rajta, teljesítménye meg sokszorosa annak, amit az olcsó gépeknél megszokhattunk. Igaz, többet is kell fizetni érte, de nézzük csak meg ezt a Cinebech-eredményt, és egyből megértjük, hogy az Air 1,4 gigahertzes Core 2-ese és Geforce 320M-me a porba alázza a netbookokban megismert 1,6 gigahertzes Atomokat:

A gép egyébként a legjobb Apple-hagyományokat viszi tovább, például unibody-házba került, ami azt jelenti, hogy a burkolatot egyetlen alumíniumlapból alakították ki. Pontosabban háromból, egy jutott a kijelzőnek, egy a munkaterületnek, ami körbe is öleli a gépet, és egy a laptop aljának. Ez a konstrukció nemcsak robusztus, de könnyed is, a burkolat az elmúlt években meglehetősen bevált.

Nemcsak szükségmegoldás

A teljes értékű billentyűzet óriási előny a netbookokkal szemben: ezen a kis gépen pont annyi helyet foglalnak el széltében a gombok, mint egy 17 colos monstrumon, csak a billentyűk magassága csökkent valamelyest. Meg a varázsereje, az Apple alumíniumházas modelljeinek ugyanis jellemzően világító billentyűzete van, az Airből azonban a frissítéssel kikerült ez a funkció. Kár érte, hiszen a szürke gépeknek annyira elválaszthatatlan része volt a világító gombsor, hogy az Apple zürichi alkalmazottja is meglepődött, amikor az Air bemutatása után szóltam neki, hogy kispórolták a lámpát.

Ellenben végre két usb-bemenet van a laptopon, ami nem sok, de pont duplázás az előző generációhoz képest, és így már nem jelent folyamatosan szűk keresztmetszetet a gép.

Ahogy már írtam, nincs gond a teljesítménnyel sem. A legkisebb gépbe került 1,4 gigahertzes processzor valóban nem a legerősebb a piacon, de sokkal erősebb a netbookokban használt Atomnál, és körülbelül egy szinten van az olcsóbb 15,4 colos laptopok csipjeivel. A Geforce 320M grafikus gyorsító ellenben meglepően erős a kategóriában, főleg ennek köszönhetően nem jelent semmilyen problémát az 1080p-s, tehát a legnagyobb felbontású videók lejátszása a gépnek, aminek egyébként 1366x768 pixeles a kijelzője (a 13 colosnak 1440x900 pixel jutott).

Kicsi, de pajkos

A flashmemória nem ad nagy kapacitást, de villámgyors: a kisebbik gépben 64 vagy 128 gigabájt áll a rendelkezésre, a nagyobban 128 vagy 256 gigabájt, de akármelyik verziót választjuk, a laptop pokolian gyors: 15 másodperc alatt áll fel a rendszer, lecsukás után egy órán belül akármikor nyitjuk fel, azonnal, úgy értem, azonnal rendelkezésre áll, egy órán túl meg akármikor nyitom fel az akár harminc napig elnyújtható standby-módból, két másodpercen belül rendelkezésre áll a rendszer.

Mi van még? A kijelző pont olyan, mint a többi Apple-gépen, csak kisebb: szépek a színek, nagy a látószög, csillog, ami engem például még nem nagyon zavart. Sztereo hangszórót építettek a házba, ami persze nem egy házi hangrendszer, de menet közben megteszi.

Az új Air, egy olyan gép, ami jó esélyekkel indul a saját kategóriájában, főleg, mert abban nincs sok versenyző: viszonylag kevés olyan 12 col körüli laptop van, ami elfogadható teljesítményt nyújt ötórás üzemidő mellett, amiben villámgyors flash-háttértár van, és amit egy jó mínőségű házba sikerült bezsúfolni. És ehhez jön még hozzá a brand értéke. A korábbi Airek mintha nem nagyon találták volna a helyüket, de az új könnyebben talál utat a vevőkhöz: a legkisebb gépből például a forgalmazás első napján annyit adtak el az XMS-ben, mint a korábbi modellből tavaly egész évben. Persze még ez is csak néhány darabot jelent, de hát valahol el kell kezdeni. Az Air úgy tűnik, kétévesen kezdi el.

A laptopot az XMS -től kaptuk tesztelésre.