Valódi 3D-t hozott a Nintendo

Ez már a végállomás: a Nintendo 3DS amszterdami bemutatója után nem lesz több konferencia, esélylatolgatás, mert a konzol piacra kerül, és a vásárlók eldöntik, hogy mennyire életképes a koncepció. Eredetileg még karácsony előtt kellett volna a boltokba kerülnie a térhatású képeket megjelenítő kütyünek, hogy az ünnepi bevételek egyenesen a tokiói kasszába folyjanak, a premier azonban csúszott, a részvényárfolyam meg zuhanásnak indult. Persze csak átmenetileg, mert február végétől végre elkezdik árulni Japánban a konzolt, ami március 25-én Európába, így Magyarországra is megérkezik.

Sötét múlt

Egyébként nem ez az első háromdés eszköz a Nintendónál, korábban már próbálkoztak ilyesmivel, de az 1995-ben piacra dobott Virtual Boy óriási bukás lett, amit a TIME magazin beválasztott minden idők legrosszabb, a PC World minden idők legcsúnyább találmányai közé.

Megemlékezett a kütyüről Laurent Fischer, a Nintendo európai marketingvezetője is, aki szerint a technológia egyszerűen nem volt alkalmas korábban a térhatású megjelenítésre. A zsákutcák után azonban a szakember szerint 2011-re minden feltétel adott a valódi 3D élményre, aminek a titka, hogy szemüveg vagy bármilyen más gyanús segédeszköz nélkül éljük át.

Persze hosszú út vezetett idáig: Fischer szerint számos áttörésen van túl a Nintendo. Az első DS elhozta az érintésérzékeny felületet a játékosoknak, a Wii a mozgásérzékelős kontrollert, a 3DS meg beviszi a kegyelemdöfést a térhatással.

Kommunikál

Az új készülék kikapcsolt állapotban is különbözik elődjétől: tíz százalékkal nagyobb a kijelzője, ráadásul a szokásos gombok mellett felbukkant az analog circle padnek nevezett irányítópult is, amivel a játékokat, a karakterbevitelt és a kamerát is irányíthatjuk.

Pontosabban a kamerákat, ezekből ugyanis három került az új készülékbe, egy az előlapra, aminek a segítségével a konzol felismeri tulajdonosát, és kettő a hátlapra, ezekkel 3D fotókat is készíthetünk magunkról, méghozzá egész élvezhetőket.

A gép képes automatikusan fogadni a figyelmeztetéseket, update-eket, egy led villogása hívja fel a figyelmünket arra, hogy valamilyen adatcsomag érkezett a wifikapcsolaton. Egyébként folyton információt kapunk a már regisztrált ismerőseinkről: megtudjuk, ha épp játszanak, még arról is jön jelentés, hogy mit játszanak.

Erős gép

A hardverkörnyezet nemcsak kívül, a burkolaton belül is alaposan megváltozott, amire szükség is van, hiszen a DS-nek komoly adatmennyiséggel kell megküzdenie. A Sharp fejlesztette technológia lényege ugyanis a dupla képvetítés: a kijelzőt úgy állították be, hogy más képet küldjön a bal és más képet a jobb szembe, hogy az agyunk a különbségek alapján össze tudja állítani a 3D képet. A technológia hasonló, mint a 3D mozikban, csak most nem egy szemüveg választja szét a jobb és a bal szemnek szánt képet, hanem a kijelző végzi el ezt a feladatot, így szabad szemmel is láthatóvá válik a térhatás.

A technológiából adódik, hogy hasonló felbontás mellett a gépnek kétszer annyi képkockát kell kiszámolnia, mint kétdimenziós elődjének, így aztán sokat erősítettek a hardveren.

Az új grafikus gyorsító, a japán PICA200 például 800 millió pixelt tud kiszámolni másodpercenként, hatvan százalékkal többet, mint a grafikailag egyébként erős iPhone 4, így már nem jelent gondot a szemenként 400x200 pixel legyártása.

De nemcsak fotókat meg játékokat nézhetünk 3D-ben, mert a Nintendo szerződést kötött a Warnerrel, a Disney-vel és a DreamWorks-szel, így rövidesen térhatású filmeket is vehetünk a konzolra.

Ember nélkül

A hardver ismertetése után a szoftverfejlesztők léptek a színpadra, elsőként Yoshinori Ono a Capcomtól, aki az Super Street Fighter 4 3D-ben rejlő lehetőségekről mesélt. Az egy dolog, hogy a program térhatású lesz, de változnak a játékszabályok is. Egészen mostanáig úgy nézett ki a küzdelem, hogy a közelben található ismerőseimmel vezetéknélküli kapcsolaton is meg tudtam küzdeni, ha náluk is volt egy Nintendo DS.

Mostantól bárhol, bármikor kiállhatunk bárki ellen, nincs szükség a fizikai közelségre, csak egy wifi-kapcsolatra. A harcokért pontokat kapunk, és az automatikus jelentéseknek hála tudni fogjuk, ha az utcán egy másik 3DS-es Street Fighter jön velünk szemben, hogy mennyire kemény harcos: a konzolja átküldi az adatokat. Sőt, a DS-ek pihenő üzemmódban is meg tudnak majd küzdeni egymással úgy, hogy mi hozzájuk sem nyúlunk. A korábban felhalmozott pontszámunk alapján dől el, hogy melyik játékos győz. Otthon majd meglepetten tapasztaljuk, hogy kétszáz pontot vettünk el a mellettünk ücsörgő ellenfelünktől, miközben a dolgunkat végeztük egy nyilvános vécében.

Néhány rövid beszéd, meg némi sorban állás után aztán ki is próbálhattuk a 3DS-t.

Meggyőző mélység

Elsőként a Steel Diverrel játszottam, ami a létező legjobb demó a készülék újdonságainak bemutatására. Az alsó kijelzőn egy tengeralattjáró belsejét látjuk, szemben velünk a periszkóp. A felső kijelzőn meg azt, amit a periszkóp lát: ellenséges hajók, megdöbbentően élvezhető 3D-ben. A periszkóppal úgy tudunk körbenézni, hogy valóban körbefordulunk a szobában. A Nintendo 3DS giroszkópját felhasználva pont annyit fordul a virtuális kép, amennyit mi a saját tengelyünk körül. Márpedig ez így együtt több mint látványos: a térhatású kép és a való életből berántott mozgás együtt az egyszerű ötlet ellenére is roppant szórakoztatóvá teszik a Steel Divert.

A Dead or alive egy verekedős program, csajokkal kell szétvernünk pasikat és más csajokat, tehát nagyon szórakoztató. Élvezetes a játékmenet, de a lényeg a 3D, ami itt is jelen van, élvezhető, százszor jobban, mint a legtöbb térhatású moziban. A kép mélysége egy csúszkával állítható, a sima 2D-től az ijesztő térhatásig előcsalogathatunk bármit, attól függően, hogy mennyire bírja a gyomrunk vagy a szemünk a mélységet (a Nintendo egyébként nem ajánlja a 3DS-t hat év alatti gyerekeknek).

Kipróbáltam még a Zeldát meg a PES2011 című fociprogramot, de a játékokról nem is írnék többet, hiszen végigjátszásra nem volt lehetőség. Maradjunk a kijelzőnél: a fókusszal nagyon ritkán volt gond, nem volt olyan probléma, hogy elhomályosult volna a kijelző, és elég hülyén is kell ahhoz fogni, hogy szétessen a térhatású kép.

Magától értetődő

A készülék éppen ezért elsőre kiválónak tűnik. Fogalmam sincs, hogy a 3D kiállja-e az idők próbáját, vagy csak pár óráig tud érdekes maradni, de az biztos, hogy most akkora áttörésnek tűnik, mint annak idején a mozgásérzékelős Wii, vagy még korábban mondjuk a színes tévé (ez a technológia nagyon népszerű lett azóta).

A térbeli megjelenítés persze nem új, de az eddigi, szemüveggel egybecsomagolt technológiákért nem tudtam lelkesedni. Meg is írtam egy korábbi tévétesztben, hogy izgalmas az újítás, de csak átmenet a sík kép és a valódi 3D között: amihez szemüveg kell, az sosem lehet annyira izgalmas, mint ami magától értetődően az, aminek mondja magát. A Nintendo persze nem változtatja meg a kijelzőipart, hiszen a 3DS-ben bemutatkozó technológia csak egyetlen látószögből működik, így csak kézikonzolokon, mobiltelefonokon, fényképezőgépeken, egyszemélyes eszközökön lehet alkalmazni, de legalább képet kapunk arról, hogy milyen lesz a térbeli megjelenítés, ha minden méretben sikerül száműzni a szemüveget.

A készülék várhatóan 65 ezer forint körüli áron kerül Magyarországon az üzletekbe, és az összes tartalom, illetve szolgáltatás elérhető lesz rajta itthonról is.