Előd
9 °C
9 °C

Jó lesz nekünk a Linux is

2011.03.27. 15:13
| Módosítva: 2012.10.17. 14:52
Sok indokot tudok arra, hogy miért ne vegyen senki operációs rendszert. Az otthoni használatra szánt Windows 7 árából simán vehetünk egy bringát, de félretehetjük a pénzt okostelefonra, táblagépre vagy játékkonzolra is, mert a pc rövidesen úgyis kihal. A Linux árcédulája és jelenlegi fejlettsége is elég nyomós érv, hogy megtartsuk a pénzünket. A friss OpenSuse rendszert teszteltük.

A StatCounter szerint Magyarországon körülbelül egy százalék a Linux piaci részesedése. Aki szerinte ez nevetségesen alacsony, az kacagjon nagyot az egekig magasztalt Mac OS X másfél százalékos hazai penetrációján is. Van persze más mérés is, hasonló eredménnyel, és van, ahol fordított a sorrend. Az mindenesetre látszik, hogy nagyjából minden századik ember Linuxszal böngészi a webet.

Az alacsony áron kívül mi vesz rá embereket arra, hogy Linuxot használjanak? Például az, hogy stabilan működik. Én hirtelen felindulásból váltottam, mert megelégeltem, hogy a Windows nem tud megkülönböztetni egymástól két Huawei 3G-modemet, és ettől összeomlik. Az is bosszantó, hogy a Windows 7 kikapcsolása viszonylag erős gépen is 1-2 percet vehet igénybe, ami a frissítések kötelező telepítésével 10-20 percre is húzódhat. Ezzel szemben a Linux nagyjából 3-10 másodperc alatt lelövi magát, és bármilyen sorrendben kötöm rá a gépre a modemeket, vagy bármilyen más hardvert, azok biztosan működnek.

Támad a kaméleon

Az egyik legújabb Linux a március elején megjelent OpenSuse 11.4. Régi kedvencem ez a disztribúció, korábbi változatain ismerkedtem meg a nyílt forráskódú rendszerrel, és most is ezt ajánlom a kezdőknek. Tavaly decemberben ugyanis több száz oldalnyi ingyenes tananyagot adtak ki hozzá, amellyel megismerhető a működése. Az OpenSuse ráadásul nagyon könnyen személyre szabható, bár néha az volt az érzésem, hogy egy Boeing pilótafülkéjében ülök.

Rengeteg újítás van az új verzióban, ezek közül a legfontosabb, hogy az OpenSuse szakított az Oracle által felvásárolt OpenOffice irodai programcsomaggal. Ehelyett a LibreOffice kezeli a doksikat és táblázatokat, ám ettől egyáltalán nem kell tartani, mert csak a név változott, a programozók ugyanazt a kódot fejlesztik tovább. Az OpenSuse hivatalos böngészője a Firefox, ebből is a legújabb 4.0 béta verziót kapjuk meg, ami automatikus frissítéssel lecserélhető a végleges változatra. Szerintem jobb a Chrome, ami a Google weboldaláról Linuxra is letölthető, és ugyanolyan flottul működik, mint bármelyik másik rendszeren.

Tudom, kevés ember szívét dobogtatja meg, hogy az OpenSuse kernele már 2.6.37-es. Ennek nagyjából annyi gyakorlati haszna van, hogy a rendszer még több hardvert felismer és jobban kezeli a virtuális memóriát. Az OpenSuse 11.4-ben az eddigieknél jobb grafikus motor van, könnyebb fájlokat megosztani bluetoothon, és a Tumbleweed nevű funkcióval azonnal letölthető a programok legújabb stabil verziója, nem kell megvárni a 9 havonta esedékes verzióváltást.

A legfontosabb persze a kezelőfelület, hiszen az iPhone utáni világban mindenki a felhasználói élményről papol. Az OpenSuse fejlesztői egyáltalán nem fogták vissza magukat. Alapból a KDE Plasma nevű kezelőfelülettel találkozunk, ha telepítéskor nem választottunk valami mást, és ebben benne van szinte minden létező digitális csecsebecse. Szokatlan lehet a fapados XP után, de még a legmodernebb Windows 7 is faék egyszerűségű ehhez képest.

Több virtuális asztal van, és mindegyiket más-más feladatra lehet berendezni. Például készítettem egy fényképkezelő asztalt, amelyen megtalálhatók a grafikus programok indítóikonjai, a személyes képeimet tartalmazó mappa, a cserélhető eszközök (az usb-re kötött fényképező gyors eléréséhez), és a nap legjobb Flickr-fotói pörögnek egy ablakban. Egy másik asztalon pedig fájlkereső van és programindító menü, a harmadik meg pont olyan együgyű, mint a Windows ikonokkal telezsúfolt asztala. Az asztalok percek alatt berendezhetők, és ha egy widget hiányzik az alapkészletből, az valószínűleg letölthető a webről.

Felszálláshoz felkészülni

Csak akkor jöttem zavarba a KDE felületen, amikor az ablakok kinézetével és a teljesen fölösleges effektek beállításával kezdtem foglalkozni. Nem látom, mi haszna van annak, hogy a fájlkezelő ablakát 75 százalékban áttetszővé tehessem, és nekem az is tök mindegy, hogy a bezárt ablak egyszerűen eltűnik vagy látványosan a darabjaira robban szét. Körülbelül harminc kapcsoló van arra, hogy milyen irányban, mennyire látványosan himbilimbizzenek az ablakok. Kezdőknek nem érdemes rögtön a kinézettel kezdeni, alapbeállítással is szép az OpenSuse.

A másik véglet a Gnome kezelőfelület, ami rendkívül puritán. Nekem túl szögletes, merev, nincsenek benne olyan extrák, amelyek igazán segítenék a használatot. Az Ubuntu Linuxon szerintem kezelhetőbb a Gnome, az OpenSuse érezhetően a KDE fejlesztésére koncentrál.

Ha az OpenSuse telepítésekor nem raktuk fel a Gnome-ot, akkor ezt a szoftverkezelőben egy kattintással pótolhatjuk. Ugyanitt beszerezhető a Gnome Shell 3.0 nevű kísérleti interfész is, amit csak a bátor felhasználóknak merek ajánlani, mert a végleges verziója sajnos nem készült el az OpenSuse megjelenéséig. Bugos, néha összeakadnak a menük. Viszont már így is látszik rajta, hogy ez lesz az arany középút a csicsás KDE és az konzervatív Gnome között. Látványos felületen lehet ablakot váltani, fájlt keresni, ugyanakkor interfész összességében letisztult, nem tereli el a figyelmet a munkáról. Még azt is megoldották, hogy a Windows-gomb megnyomására ugorjon elő a menü. Elég idegesítő, hogy a számítógépek 99,99 százalékán ott van a Windows-logós gomb, és mindegyik linuxos interfészen van valami startmenü-szerű képződmény, ám ezeket általában nem lehet a start gomb megnyomásával megnyitni.

Elő a telepítőt

Akit érdekel a Linux, annak azt javaslom, hogy először mindenképpen az OpenSuséval kezdje, és telepítsen fel mindent, amit csak tud. Érdemes túlfeszíteni a húrt, megpróbálni tönkretenni, mert abból tanul az ember. Persze előbb biztonsági mentést kell készíteni a fontos adatokról.

Feltétlenül ki kell próbálni a Windows-emulátort is, mert a Linuxon még játékok is simán futtathatók, legutóbb a Sim City 2000 Deluxot húztam fel a netbookomra. Ezek után már könnyen eldönthető, hiányzik-e valami a Windowsból, és érdemes-e operációs rendszerre költeni.