Számítógépet csinált a tévéből a Samsung

Egy pesti irodaház hetedik emeletén mutatta be a Samsung, hogy mire képesek a legújabb tévéi. Tavaly ugye a 3D volt a hívószó, idén logikus lenne a 4D bevezetése, viszont az idő síkján nehéz értelmezni a tévézést, más dimenziót meg nem nagyon ismerünk, ezért új utakra lépett a távol-keleti cég: az okosságéra.

Eszük lett

A koncepció szerint a középkategóriától kezdve, 190 ezer forintért is lehet már kapni olyan készüléket, ami tévés körökben értelmesnek mondható, aztán ahogy jobban nyílik a pénztárcánk, úgy lesz egyre okosabb a tévénk is. Már a legegyszerűbb, 5500-as modell is kap spéci kezelőfelületet, alkalmazásbolttal, az eggyel drágább már tudja a 3D-t, és képes keresni a neten meg a saját adattárolóin, még egy osztállyal feljebb meg már teljes böngésző van, meg Skype. És aztán ott van a két csúcstévé, a 7000-es és a 8000-es, amik májustól tudni fogják a 2nd TV-t, azaz a lejátszott képet át tudják küldeni az okostelefonokra és tabletekre is. Tehát a hálószobai ágyból, ölünkben egy Galaxy Tabbal tudjuk folytatni a nappaliban elkezdett filmet, már ha nem kapcsoltuk ki a tévét, mert pihenő módban még nem képes a Samsung erre a funkcióra (pedig igazából csak úgy lenne értelme).

Ez még viszont a jövő, de a pesti irodaházban kiderült az is, hogy mi az, amit már máris tudnak a Samsung okostévéi. Például lehet rájuk alkalmazásokat tölteni, főleg tartalomszolgáltató programok vannak a cég online boltjában, amiből ingyen lehet letölteni wifi-n az Index, az Origo, a Kiskegyed, meg még számos lap optimalizált verzióját.

Hosszú ellenőrzés

Óriási alkalmazásdömpingre azért nem érdemes számítani, csak néhány tucatra, mert a Samsung store nem olyan, mint az Apple-é vagy az Androidé: minden program a lokális központon megy keresztül, sőt, többnyire maga a központ fejleszti, aztán Dél-Koreában minden egyes készüléken tesztelik a programokat, és csak utána teszik elérhetővé, nehogy valami minőségi probléma lépjen fel.

Ennek fényében viszont nehéz megérteni, hogyan csúszhatott át a tévék böngészője a szigorú ellenőrzésen, mert a teszt alatt elég bugosnak tűnt: konkrétan egyszer sem lehetett elindítani. Pedig restartoltuk a tévét, végignéztük néhányszor a Linux-alapú operációs rendszer felállását, minden elképzelhető trükkel próbálkoztunk, de a Samsung saját fejlesztésű böngészője a képünkbe nézett és kiröhögött minket.

Állítólag jó, és mivel ezt a távol-keleti cég szakemberei mondták nekem, nincs okom kételkedni.

Pedig megnéztem volna, hogyan boldogul a Flash-sel telepakolt Index címlappal a tévé. Úgy hallottam, ritkán fog csak ki rajta, bár a videóink a Samsung szerint nem jelennek meg, cserébe az összes reklám viszont igen, aminek mi okvetlenül örülünk. A processzor mindenesetre szűk keresztmetszetet jelenthet ebben a harcban, hiszen még a Samsung Galaxy Tab 10.1 bivalyerős, kétmagos processzorát is megfektetik az animációk, amihez képest még a csúcstévében is csak harmad olyan erős, 800 megahertzes egymagosok dolgoznak. Rá is kérdeztem, hogy az árcédulát egymillió felé húzva miért nem lehet a Samsung tabletekből megismert, tíz-húszezer forintos csipet belerakni a tévékbe is, és a válasz az volt, hogy nemsokára bizonyára belekerül.

Egyszerre csak egyet

Az intelligens tévék képesek adást is rögzíteni: elég egy merevlemezt csatlakoztatni usb-n keresztül, aztán egy gombnyomás, és mehet a felvétel. Azért akad itt két korlátozás: egyrészt hiába vesszük fel a tévéből a kedvenc sorozatunkat, jogvédelmi okokból nem vihetjük át azt ismerőseinkhez, mert csak azon a Samsungon lehet visszanézni őket, amelyiken rögzítettük. Másik probléma, hogy ha elindítjuk a felvételt és elkezdünk az alkalmazásokkal játszani, megszakad a folyamat: nincs multitask, vagy tévézünk, vagy játszunk, a kettő együtt nem megy.

Az alkalmazások közül viszont letölthetünk olyanokat, amik lehetővé teszik az online videokölcsönzést: 2,5 fontért egyszer, 7 fontért akárhányszor megnézhetjük a streamelt videót, persze folyamatosan élő netkapcsolat kell hozzá, de állítólag 8 megabites sávszélesség már elég ahhoz, hogy hd-ben nézzük a filmeket.

Van Youtube-alkalmazás is, egészen élvezhetők nagyban is a videók, a Facebook app meg lehetővé teszi, hogy a képernyő kétharmadát elfoglaló tévékép mellett cseteljünk az ismerőseinkkel.

Kérdés persze, hogy mivel pötyögjük be a karaktereket, mert a távirányító 10 számgombjával sms-ezve elég fárasztó a művelet. Állítólag még idén érkezik olyan kontroller, aminek a hátlapján van egy teljes qwerty-billentyűzet, de addig is van megoldás, az okosmobilunkra vagy a tabletünkre ugyanis letölthetünk távirányító programot is. Ezek után már csak össze kell párosítani a mobileszközt a tévével, és megjelenik az összes tévés távirányítógomb a kijelzőnkön, vagy a teljes értékű billentyűzet, a gyorsabb kommunikáció kedvéért. Rossz hír az iPhone-osoknak és iPadeseknek, hogy a programot a Samsung Magyarországról nem tette elérhetővé, ők tehát hoppon maradnak.

Előítéletek nélkül

A DLNA-technológia viszont tényleg ütős volt. Ennek segítségével bármilyen eszközt össze lehet kötni egy Samsung tévével, és adatot lehet rá küldeni wifin keresztül, ráadásul tényleg egyszerűen. Amikor ezt meghallottam, előkaptam az iPadem, letöltöttem rá az ajánlott alkalmazást (iMediaShare), majd elindítottam. A program listázta az összes képet, videót, dalt, ami a tableten volt. Miután kiválasztottam az egyik fotót, a program megkérdezte, hogy mire akarom átküldeni: csak a Samsung tévéje volt fogadóképes a közelben, ki is választottam azt, és egy másodperc múlva már a hatalmas kijelzőn néztük a tavalyi nyaralásos képeimet. Ebben a technológiában az volt a meggyőző, hogy tényleg nem kellett a konfigurációval bajlódni, és elvileg konkurens platformok vettek részt benne, mégis hibátlanul működött.

De akinek nincs tabletje, annak sem kell aggódnia, mert a varázslat működik számítógéppel meg mobillal is. Megtehetjük például azt, hogy a telefonnak rögzített nyaralós videót két kattintással kábelkapcsolat nélkül átküldjük a tévére, ami azért már kicsit tényleg a jövő.