Mi jöhet a Facebook után?

A Facebook legnagyobb erőssége egyben a gyengéje is: az, hogy mindenki rajta van, vagy hamarosan rajta lesz. Zavarba ejtő dolog, amikor az embert ismerősnek jelöli a közösségi oldalon a saját anyja, a főnöke, a gyereke, a gyereke osztályfőnöke. A Facebook-szerű, univerzális közösségi hálóval az a baj, hogy az ember nem így működik, nem egy nagy, homogén ismerősi körünk van, hanem több kisebb-nagyobb, amelyek között mi vagyunk az egyetlen átjárási pont. Egészen más dolgokat akarunk megosztani a családtagjainkkal, a munkatársainkkal, a régi haverjainkkal, azokkal, akikkel közös hobbink van, akikkel egy iparágban dolgozunk, vagy egy iskolába jártunk, és így tovább.

Technikailag ez nem probléma, kis bütyköléssel megoldhatjuk, hogy mindenki felé más arcot mutassunk: beoszthatjuk az ismerőseinket csoportokba, aztán beállíthatjuk akár minden egyes feltöltött fotónál vagy státusfrissítésnél, hogy azokat ki lássa, és ki nem. Csak ez nem biztos, hogy reálisan elvárható a 600 millió facebookozó közül úgy 590 milliótól.

A Facebook jó úton halad afelé, hogy a legnagyobból az egyetlen univerzális közösségi oldallá váljon, de ha ez sikerül is neki, azzal csak a hasonló univerzális oldalakat tudja kinyírni. Két ugyanolyan közösségi oldalon egyszerre fent lenni semmi értelme, az emberek átváltanak arra, ahol több ismerősük van. A hasonló oldalak közül csak néhány dacol eredményesen a Facebookkal a maga helyi piacán, ezek jellemzően olyanok, ahol a Facebook komoly hátrányból indul a speciális igények miatt: a Vkontakte Oroszországban, a Mixi Japánban, a Qzone Kínában. A trend azonban általában az, hogy a Facebook jön, lát, győz.

Kicsit sárga, kicsit savanyú

A két nagy magyar közösségi oldal, az Iwiw és a Myvip láthatóan nem tudott mit kezdeni a Facebook gőzhengerével. A Myvip, úgy tűnik, meg sem próbálta, és tétlenül nézte, ahogy egy év alatt látogatóinak közel kétharmada eltűnik. Az Iwiw a rosszabb utat választotta, a tavaly év végi dizájnváltással felszedett magára egy csomó facebookos szolgáltatást, plusz myspace-es, testreszabható (értsd: meghökkentően ízléstelen) profiloldalakat. Bő fél év alatt napi látogatottsága nagyjából a felére esett vissza, amin a meghívós rendszer sok évet késett eltörlése nagyjából annyit fog változtatni, mint ha a süllyedő Titanicon a zenészek kottát cserélnének.

Eközben a Facebookon regisztrált magyarok száma fél év alatt a másfélszeresére emelkedett (a magyar adatok a Webauditról, a facebookosak a Socialbakersről származnak), és minden jel arra mutat, hogy a vándorlás a magyar közösségi oldalak felől a Facebook felé folytatódni fog.

Survivor

A túlélés kulcsa a szakértők szerint az, hogy vagy be kell épülni a Facebookba, és vele szimbiózisban kell kínálni valamit (ahogy teszi ezt a Farmville-lel meg a többi játékával a Zynga), vagy specializálni kell a közösségi oldalunkat. Ezt ismerte fel például a LinkedIn, és szakmai kapcsolatokra, karrierépítésre, álláskeresésre hangolta a maga közösségi hálóját; így tett a Habbo is, ami a gyerekeket célozza meg; vagy az Eharmony, ami a tárkereső oldalak és a közösségi hálózatok között mossa el a határt.

A legfontosabb trend a közösségi oldalak világában a közeljövőben az lehet, hogy ha nem tudjuk legyőzni a Facebookot, próbáljunk meg mellette élni, és úgy specializálódni, hogy a felhasználónak megérje nálunk is aktív tagnak lenni. Minél közelebb kerül a világuralomhoz a Facebook, annál nagyobb igény lesz konkurens közösségi oldalakra, ahová menekülhetnek azok, akiknek a Facebook éppen a népszerűsége miatt már nem elég menő. Vagy éppen azért, mert lassan, de biztosan elárasztja a spam, naponta jönnek új facebookos vírusok és adathalász akciók.

Tényleg, mi jöhet még?

Egy témára felhúzni egy közösségi oldalt nem új ötlet, rengeteg ilyen próbálkozó van (mi is szemezgettünk már a viccesebbek közül), de ha semmivel nem tud egy ilyen többet egy Facebook-csoportnál, aligha lehet sikeres. Valamilyen technológiai újdonságot vagy egyedi funkciót is be kell vetni a specializáltság mellé.

Magától értetődő fejlődési irány lehet a mobileszközöké, elvégre ma már szinte mindenkinek a zsebében netezésre alkalmas okostelefon lapul, és ahogy most kinéz, egy-két éven belül tablet is kerül mellé. Ezzel főként az a gond, hogy mobilon a Facebook is erős, már rég megy rajta a foursquare-es becsekkolás, szóval valami újat kell kitalálni, és komolyabban a mobilitásra, a helyzetmeghatározásra építeni. Iphone-on levonult az ilyen közösségi oldalak első divathulláma, és bár volt köztük pár igen jópofa – mint a városunk virtuális graffitikkel való összefirkálását kínáló Graffitigeo –, nem tudtak igazán elterjedni.

Márpedig egy közösségi szolgáltatás bármilyen jó is, beledöglik, ha nincs közösség, ami használná. A legutóbbi mobilalapú próbálkozás, a Color bukása azt is megmutatta, mik a műfaj buktatói: a szokásosnál is jobban kell vigyázni a felhasználók személyiségi jogaira és az adataik biztonságára.

A mostanában legjobban pezsgő terület a közösségi oldalakon belül ironikus módon éppen az, ahonnan a Facebook elindult: az egyetemistáké. A jegyzetek online megosztása, ösztöndíjakkal, vizsgákkal kapcsolatos szolgáltatások, a facebookos nyüzsgés egyetemi közösségi életre, tanulmányokkal kapcsolatos témákra szűkítése tökéletes indok a Facebook melletti sikerre, nem csoda, hogy egy sor ilyen oldal nőtt ki hirtelen a nagyobb nyugati intézmények környékén.

A Harvardon a Finalsclub, az MIT-n az Openstudy, a nagy brit egyetemeknél a Gradeguru a menő, vagy ott van a magyarul is működő Edudoo. Ezt a vonalat viszi tovább a Stocktwits, ami a tőzsdével foglalkozók közösségi oldala, hírek, tippek ötletek megosztására fókuszálva. Erősen specializált téma, erre építő funkciók – ilyesmit a Facebookon belül nehezen lehetne megoldani.

Újra az alapoktól

A bátrabbak a közösségi oldalakon az elmúlt 6-8 évben kialakult alapelvek és standardek átlépésével próbálkoznak. Ilyen a Namesake, ahol nem abból indul ki a közösségépítés, hogy a való életbeli ismerőseimet bejelölöm, lemásolom a valós ismerősi hálózatomat, aztán velük kommunikálok. Ehelyett a klasszikus, a kilencvenes években fénykorukat élt netes fórumok világa köszön vissza, ahol bárki bármilyen témához hozzászólhat, csak éppen a nicknév anonimitása helyett arccal és névvel.

Egy másik jó támadási pont a Facebookon annak zártsága és a felhasználói adatok kezelése. Itt próbálkozik magát megkülönböztetni a tömegtől a Diaspora, ami nyílt forráskódú, és a privacyre különösen figyel, vagyis bárki hozzáférhet és hozzáírhat a programhoz, de a személyes adatok beállításai tabut jelentenek, azokhoz csak a gazdájuk nyúlhat, az oldal fenntartója nem. Az oldal itt annyira mindenkié, hogy akár saját szervert is futtathatunk, rajta saját, Diaspora-alapú közösségi oldallal.

Az összes reményteli próbálkozással együtt a 2010-es évtized most már szinte biztos, hogy a Facebooké, jelentette ki híres MIT-s előadásában Mark Suster. Viszont a Facebook sem tud olyan gyorsan és hatékonyan terjeszkedni, hogy ne hagyjon nyitva piaci réseket, amelyekben szépen el lehet éldegélni mellette, és egy jó ötlettel akár túl is nőni rajta. Jó eséllyel 2020-ra a Facebook-világuralom miatti félelmek ugyanolyan nevetségesnek fognak tűnni, mint ma azok, amelyek az AOL vagy a Yahoo világuralmáról szóltak egykor.