További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Miért ül több ezer magyar ember órákon át a számítógépe előtt, vicces linkeket, animgifeket, harisnyás muffokat, szőrtelenített férfiakat és hasonlókat posztolva és egymás bejegyzéseire reagálva? Miért műveli ezt az LMP parlamenti képviselőjétől Orbán Viktor honlapjának íróján át az egyszerű szombathelyi fűrészipari szakmunkásig annyi, jobb sorsra érdemes júzer? Nem is beszélve az Index szerkesztőségének nem jelentéktelen hányadáról.
Soha nem készült tanulmány vagy felmérés a New York-i származású Tumblr magyar felhasználóiról, most már ilyen is van, az ELTÉ-n pszichológia szakos Nemecz Zsuzsanna jóvoltából. A tanulmány azt próbálja bemutatni, hogy mi motiválhatja a felhasználókat, hogy hagyományos blog írása helyett a sokkal időt rablóbb - de szerintük nyilván szórakoztatóbb - közösségi mikroblogolást válasszák. A világon jelenleg úgy 18 millió Tumblr-felhasználó van, a magyarok számát nem tudni.
A tipikus magyar tumbleres 24 éves, van ugyan Facebook-profilja, de arról gyakran megvetően beszél. 73 százalékuk minimum napi egy, de inkább jóval több órát tölt tumblerezéssel, az összes megkérdezett mindössze 5 százaléka mondta azt, hogy csak heti néhányszor néz rá.
A kilencvenes évek vége felé divatos, posztmodern érvrendszer szerint az internetes énbemutatásnak nincsenek a való életre nézve következményei. Na, ezt próbálja meg valaki elmagyarázni egy mikroblogfüggő nem fertőzött élettársának. Azt is írták a posztmodernek, hogy a netes énbemutatás a testtől elválasztott, ezért az identitás decentralizálódik és darabokra szakad. Ilyesmit viszont én is érzek néha.
"A microblogging lényege a rövid üzenetek küldése, amelyek a bloghoz hasonlóan a felhasználó saját felületén időrendi sorrendben jelennek meg. Előnyük, hogy a bloggerek könnyen kapcsolatba léphetnek egymással és figyelemmel kísérhetik egymás frissülő oldalait. A legnépszerűbb microblogging felületet kínáló rendszerek a Twitter és fiatalabb testvére, a Tumblr" - definiál Nemecz.
Praktikus szempontból a Tumblr két legmarkánsabb tulajdonsága, hogy bármilyen netes tartalom (szövegrészlet, link, kép, videó, hangfájl vagy csetlog) két kattintással beposztolható, illetve a reblogolás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy másik Tumblr-blog bármely bejegyzését reblogolva az bejegyzésként megjelenik a mi mikroblogunkban, akár a mi kommentárunkkal együtt. A formátum így az egyszerű és gyors blogolás mellett párbeszédre és közösségi életre is lehetőséget ad. Plusz kevesebb az anyázás, hiszen a rebloghoz fűzött trágárság a piszkos szájú júzernél is megjelenik.
A blogok fő csábereje Gumbrecht szerint az, hogy a felhasználók visszajelzést kaphatnak, akárcsak a való életben, a visszajelzés azonban nem kötelezően és közvetlenül érkezik – a közlés így biztonságosabb. "A felhasználók a blogot gyakran úgy tekintik, mint a memóriájuk kiterjesztését, egy helyet, ahová összegyűjthetik az érdekességeket és így növelik tudásuk kapacitását - írja Nemecz.
A mikroblogoknál ez a visszajelzés sokkal gyorsabb és közvetlenebb. A tanulmány - Demetrovicsra támaszkodva - ezt így fogalmazza meg: "Az internet legfőbb jutalmazó ereje a figyelem, legaddiktívabb vonásai pedig a társas aspektus és a szinkron (azonos idejű) alkalmazások. Az olyan microblogging rendszerben, mint a Tumblr, a figyelem közvetlenül kifejezhető a reblogolással vagy a kedveléssel. Az azonos idejűség úgy érhető tetten a Tumblr világában, hogy az egy időben online lévő, egymást követő felhasználók nagyobb valószínűséggel látják a fiókjukban a másik posztját, így a jutalmazás általában azonnal, vagy nagyon kicsi késleltetéssel történik."
Nemecz egy kérdőívet töltetett ki közel 100 Tumblr-felhasználóval, illetve kvantitatív kutatást is végzett arról, hogy milyen arányban posztolnak saját és idegen tartalmat a felhasználók.
A magyar tumblerezők legnagyobb része a neten talált információk gyors gyűjtögetése és tárolása végett vág bele, de közel ugyanannyian akarják megmutatni magukat, és nem kevesen a tumblelogok egyszerűbb követése miatt regisztrálnak. A hatodik leggyakoribb válasz a nyitott kérdésre viszont az volt, hogy az Index munkatársait szerették volna követni.
Szintén nyitott kérdés volt, az az illető mit szeret a Tumblrben. Itt túlnyomó többségében ötféle válasz érkezett, az alábbi sorrendben: a társaságot, a program egyszerűségét, a sokféleséget, a gyorsaságot és a reblogolás képében megtapasztalható interakciót. Feltűnő, hogy az információtárolás itt már egyáltalán nem szerepel, ami nem csoda, hiszen a visszakereshetőség a Tumblr egyik gyengéje.
A Tumblren - nyilván nem függetlenül attól, hogy bármilyen álnéven be lehet jelentkezni - mindenki sokkal jobban elengedi magát, ezért 69 százalék nyilatkozott úgy, hogy "a tumblelogom jobban tükröz engem, mint a Facebook-profilom". És itt elvétve jelenik meg az ember anyja vagy munkahelyi főnöke, ami ugye sokat visszavesz az őszinte pinázásokból.
Az internet hajnalára jellemző, pincéből netező beteges alakok ritkulását jelzi, hogy mindössze 25 százalék értett azzal egyet, hogy "a tumblelogomon inkább lehetek önmagam, mint a való életben."
A képmutatókhoz képest az őszinték nagyjából kétharmados többségben vannak a Tumblren, 31 százalék mondta ugyanis, hogy nem érdeklik a követők, 64 százalék viszont bevallotta, hogy posztolás után izgatottan várja, hogy lájkolják vagy reblogolják. Hogy ne legyen olyan egyszerű, 83 százalék húzta be az igent a "nagyon örülök, ha új követőm van" mondat mellé. Eszerint egy jelentősebb csoport szereti ugyan a friss húst, de hamar megunja.
Az originális tartalom és a más tollakkal ékeskedés arány aszinte pont fifty-fifty: a szerző által megvizsgált mikroblogposztok 49 százaléka reblogolt, 21 százaléka más internetes helyen talált, 30 százaléka pedig eredeti, saját kontent volt.
A végső következtetések között Nemecz azt mondja: "A Tumblr esetében, akárcsak a hagyományos blognál láttuk, előtérbe kerül a decentralizált tudás. A Tumblr felület olyan, mint egy meghosszabbított memória, ahogyan egy kitöltő írta: „emlékeket őriz”."
Lehet, hogy meghosszabbított, de egy idült szmóker memóriája, tenném hozzá, mert a tumbleres emlékek előásása a lehetetlennel határos feladat, már csak az átlagos júzer óriási posztmennyisége miatt is.
Az önkifejezés mellett a Tumblr-használat másik fontos aspektusa a közösség. "Mivel kereshető a tartalom, és a poszt elvezet eredetéig, nagyon könnyű azonos érdeklődésű, hasonló embereket találni, akiktől ráadásul pozitív visszajelzés is érkezik." A szerző mégis arra a következtetésre jut, hogy "valódi kötelékek nem gyakran alakulnak ki Tumblrön, a közösség inkább önmagáért, vagyis a szórakoztató és információt szolgáltató társaságért értékelt. Ha nincs közösség, nincs Tumblr, nincs szórakozás."
A legfontosabb elem azonban, mondja ki Nemecz, a szinte azonnali visszajelzés. Egy megkérdezett így foglalja össze a drogmentes függés lényegét: „Ez nem szeretet, ez addikció. Innentől kezdve a beteges vonzódás a kontent frissülése irányában.”
Ha a témáról a nem tumblerező csajomat kérdezik meg, sokkal sarkosabb válaszokat adott volna.