Így múlik el a Yahoo dicsősége

A Yahoo a klasszikus, első generációs internetes sikertörténetek mintapéldánya. 1994 februárjában két stanfordi egyetemista, David Filo és Jerry Yang összerakott egy linkgyűjteményt Jerry and David's Guide to the World Wide Web címen. Az oldal az egyetemista közönségen túlnőve hamar népszerűvé vált, ősszel már napi egymillió látogatást regisztrált. Egy évvel az indulás után céget szerveztek mögé, amit egy újabb év múlva tőzsdére vittek. Az árfolyam az első napon 270 százalékot ugrott, a cég akkor még mindig csak 49 alkalmazottja milliomos lett, az időközben tucatnyi szolgáltatással felturbózott Yahoo pedig az internet egyik legnépszerűbb oldalává vált. És a dotkomlufi előtti nagy felfutás még el sem kezdődött.

A kilencvenes évek végén egyértelműen a Yahoo volt az internet közepe. Kutatás-fejlesztésbe nem sokat fektettek, de nem is volt rá sok szükség; ha megtetszett egy ötlet, simán megvették. Ingyenes webes levelezőjük a Rocketmail felvásárlásából lett, online boltjuk a Viawebből, naptárjuk a Webcalból, levelezőlistájuk (és később csevegőprogramjuk) az eGroupsból, és így tovább. Számolatlanul szórták a tíz- és százmilliókat, a Broadcast.com online rádiót például 5,7 milliárd, a Geocities weboldal-szolgáltatót 3,6 milliárd dollárért vették meg. Így lett a Yahoo univerzális webes portál – és mivel akkoriban mindenki őt utánozta, így lett minden nagyobb oldalból az.

A világvége túlélője

A dotkomlufi kipukkanásának és a vele járó nagy webes armageddonnak egyszerre lett az egyik legnagyobb vesztese és legnagyobb túlélője a Yahoo. A cég részvényárfolyama a tizedére zuhant, de az oldal népszerűsége töretlen maradt. Az ínséges időket bizarr (internetszolgáltató indítása az AT&T-vel) és utólag zseniálisnak tűnő, de kútba esett (összeolvadás az Ebayjel) ötletekkel próbálták átvészelni, de a lendület és a nyitottság az újításokra elveszett időközben. A Yahoo egyre inkább lemaradt a Google, sőt a Microsoft mellett az új szolgáltatásaival, a webkettes-közösségimédiás forradalomhoz meg csak annyit tudott hozzászólni, hogy megvette a legnagyobb fotómegosztót, a Flickr-t.

A megszokás azonban nagy úr, a netezők nagy része csak akkor cseréli le a nyitóoldalát, a kedvenc hírforrását vagy a webes levelezőjét, ha az megszűnik. Akárhány kört vertek a konkurensek a Yahoo-ra technológiában meg új ötletekben, az az egyszer megfogott felhasználóit nem ereszti, és máig az internet harmadik-negyedik leglátogatottabb oldala – ráadásul a látogatói nagyrészt amerikaiak, ami a hirdetők számára kiemelt célcsoport.

A befektetők viszont nem ezt díjazzák, számukra a növekedés vagy legalább a növekedési potenciál a fontos, ami a Yahoo-nál nem igazán van. Százmilliós felhasználói tábor, évi egymilliárd dolláros forgalom és szolid nyereség (bár ezt csak folyamatos elbocsátásokkal és megszorításokkal tudják tartani) van, de a jövőkép csak annyi, hogy ezt megtartják, vagy legalábbis igyekeznek lassítani az elveszítését. Így alakult ki az a fura helyzet, hogy a Yahoo továbbra is nagy hal a neten, de már senki nem bízik igazán a jövőjében. Vagyis tökéletes alany az internetes bizniszben a nehézsúlyú felvásárlások szent gráljának szerepére. Próbálkozott vele a Google, a News Corp, legutóbb és a legkitartóbban pedig a Microsoft, ami három éve 45 milliárd dollárt tett le az asztalra, de ez is kevés volt.

Mi ér sokat a Yahoo-n?

A milliárdos dolláros forgalom, a magas látogatottság még hagyján, az esetleges felvásárlóknak nem feltétlenül ez kell, megvan nekik az maguktól is. A Yahoo egyik legnagyobb, és egyben legkevesebbet hangoztatott értéke az a szinte felfoghatatlan méretű adatbázis, amit a látogatói szokásairól vezet. Ez már 2008-ban kétmillió gigabájtos volt, napi több milliárd új bejegyzéssel bővült, és az elemzők szerint nagyságrendekkel volt részletesebb, mint bármely más webes cég hasonló gyűjteménye. Ha azt mondjuk, hogy ez ma, amikor az online hirdetések piacán mindennél fontosabb a hatékonyan célzott reklám, aranyat ér, egyáltalán nem túloztunk.

Szintén sokat dob a Yahoo értékén a 40 százalékos részesedése a kínai Alibaba Groupban, ami egyébként a Yahoo kínai oldalát is futtatja. Az Alibaba még a nagy kínai internetboom előtt indult, és alighanem a Yahoo legjobb befektetése volt, ma már milliárdokat ér, és a kínai online kereskedelem egyik piacvezetőjeként az értéke és jelentősége egyre csak nő. Mivel a távol-keletre online cégként ma betörni szinte lehetetlenül nehéz, ez olyan egyedülálló pozíció, aminek az értékét megbecsülni is nehéz.

Emellett persze ott van a már említett Flickr, a Yahoo Finance, a legnagyobb üzleti témájú portál a neten, a Yahoo News, Amerika első számú online hírforrása, és a Yahoo Mail, ami a maga 270 millió felhasználójával a legnagyobb ingyenes levelezőszolgáltatások egyike, nagyobb, mint a Gmail. Olyan gyöngyszemek ezek a Yahoo kismillió szolgáltatása között, amelyekért bármelyik konkurens ölni tudna.

Ki lehet a vevő?

A Yahoo piaci értékét most 18-19 milliárd dollár közé teszi a tőzsde, ami már önmagában megnehezíti a felvásárlást, hiszen nagyon kevés olyan cég van, aminek egyrészt van ennyi mozgósítható pénze, tudna is mit kezdeni a Yahoo-val, és nem is kaszálná el a versenyhivatal az üzletet potenciális monopolhelyzet miatt.

A pletykák szerint jelenleg a piaci konkurensek mellett több befektetői csoport licitál a Yahoo-ra. Az egyik az Andreessen Horowitz, az egykori Netscape-alapító Marc Andreessen cége, ami 2009-es indulása óta csalhatatlan érzékkel teszi a legmenőbb webes cégekbe a pénzt: résztulajdonos a Facebookban, a Foursquare-ben, a Twitterben, a Zyngában, az volt a Skype-ban is, míg óriási haszonnal túl nem adott rajta. Persze egy Yahoo-ra való pénz itt sincs talonban, így szövetségesként a szintén zseniális befektetőként ismert orosz Digital Sky neve merült fel.

A másik versenyző a News Corp volt igazgatója, Peter Chernin, aki a világ egyik legnagyobb kockázati tőkebefektetője, a Providence Equity pénzével licitál (a cégnek komoly érdekeltségei vannak a médiabizniszben a német ProSiebenSat1 csoporttól a Warneren át a Metro-Goldwyn-Mayerig). Felmerült még az Alibaba Group többségi, kínai tulajdonosa is vásárlóként, itt a pénzzel biztosan nem gond, és a kínaiak egyébként is hajlamosak presztízskérdést csinálni a nagy múltú nyugati cégek megvásárlásából. A Yahoo megvétele olyan jelképe lehetne a kínai világhódításnak az interneten, mint az autóiparban volt a Volvo felvásárlása.

A Microsoft továbbra is a potenciális vevők között van, sőt, a legjobb helyzetből indul, hiszen a 2008-as elbukott felvásárlási kísérletből azért egy nagyon szoros hirdetési együttműködést csak sikerült kihoznia. Persze itt lenne a legnagyobb esélye a versenyhivatal közbelépésének is, a Yahoo szolgáltatásaival megerősödve a Microsoft egy sor területen kerülne monopóliumgyanús helyzetbe. Végül ott van érdeklődőként az utóbbi években a Yahoo-hoz hasonlóan bukdácsoló AOL is – az internetszolgáltatóból lett médiacég persze nem felvásárlásban, hanem összeolvadásban és közös cégben gondolkodik.

A legizgalmasabb lehetőség azonban mindenképpen az, amit a New York Times elemzői vetettek fel: a Facebook számára tökéletes célpont lenne a Yahoo. Egy rakás szolgáltatását beleépíthetnék a közösségi oldalba, de ami a lényeg, a Yahoo kipróbált, működő hirdetési platformjával saját kézbe tudnák venni a facebookos reklámokat. Ráadásként ott a közös ellenség (a Google) és a közös szövetséges (a Microsoft), ami két újabb erős érv az üzlet mellett. A probléma az, hogy a Facebooknak messze nincs ennyi pénze (és amíg nem megy tőzsdére, nem is lesz), sem tapasztalata ilyen nagy összeolvadásokban.

Akárki is lesz a befutó, az biztosnak tűnik, hogy a Yahoo a mai formájában már nem húzza sokáig. Új főnököt annyira nem találnak, hogy már a rapper Snoop Dogg is bejelentkezett a posztra, leépítésekkel pedig nem lehet az idők végezetéig nyereségben tartani a céget. Az internet megváltozott, és Jerry és David útmutatója az internethez nem tudta tartani a lépést a változással. A sztori talán már el is kezdődött utolsó fejezete egyben a web legnagyobb üzletének története lehet.