Farkas
2 °C
11 °C

Steve Jobs sötét oldala

2011.10.19. 20:53
| Módosítva: 2011.10.21. 16:18
„Amikor elterjedt a híre, hogy seggfej főnökökről írok könyvet, tömegével jöttek oda hozzám az emberek, és mindenki Steve Jobs-os sztorikat mesélt. Nincs még egy ember a Szilícium-völgyben, akitől ennyire félnek a saját munkatársai” – mondta 2008-ban a Fortune magazinnak a Stanford egyetemen vezetéstudományt oktató Robert Sutton professzor No Asshole Rule: Building a Civilized Workplace című könyvének születéséről. Akkoriban persze még nem vonatkozott Jobsra a halottakról jót vagy semmit elv, ami miatt mást sem lehet ma hallani róla, mint hogy géniusz volt, látnok, és korának legnagyobb hatású cégvezetője. Igen, az volt, de nem lehet teljes a képünk róla, míg nem ismerjük meg Steve Jobs sötét oldalát is.

Az Apple cupertinói főhadiszállásán a parkolóban évekig állt rendszeresen a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen egy rendszám nélküli, ezüstszínű Mercedes SL 55 AMG, Steve Jobs autója. Néha megkarcolták az oldalát slusszkulccsal, néha az Apple szlogenjét kifigurázó „Park Different" feliratú cetliket hagytak az ablaktörlő alatt a szélvédőn, de soha senki nem mert neki szólni, hogy állhatna két méterrel odébb is. Ez talán a legjellemzőbb példa arra, hogyan állt Jobs a világhoz, és a világ Jobshoz. Parkolhatott volna két méterrel odébb. Egy szavába került volna, hogy áthelyezzék a mozgássérülteknek fenntartott helyet. Ehelyett minden áldott nap rágurult a Mercedesszel a tolókocsi-piktogramra, a rendszámnélküliségre pedig külön engedélyt kapott a helyi rendőrségtől. Bármit megtehetett, és általában élt is ezzel a lehetőséggel.

2042280931 cd407b3ee4 z

Jobs, a diktátor

„Steve Jobs olyan, mint egy tábortűz: mindenki szeretne a közelében lenni, de ha túl közel vagy hozzá, megégeted magad” – így jellemezte egy fejvadász, aki évekig vezető pozíciókra toborzott az Apple-nek munkatársakat. John Sculley, akit Jobs a szállóigévé vált „egész életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy velem jössz megváltoztatni a világot?” kérdésével csábított át a Pepsi éléről az Apple-t vezetni, az orosz forradalmár Trockijhoz hasonlította Jobsot. „Jobs olyan, mint egy vallási fanatikus, akinek kristálytiszta víziója van a jövőről, és képtelen elfogadni, ha a valóság nem alkalmazkodik ehhez” – írja róla Sculley az Apple-nél töltött évekről szóló könyvében. Legjobban talán mégis Jean-Louis Gassée, az egykori Apple-igazgató fogta meg a lényeget: „Demokráciában nem születnek kiemelkedő termékek. Egy cégnek egy igazán kompetens zsarnokra van szüksége”. Steve Jobs pedig alighanem a világ legkompetensebb zsarnoka volt.

A Jobs diktatorikus módszereiről és munkamániájáról szóló legendák számolatlanok. Senki nem tudja igazán, tényleg rúgott-e ki rendszeresen embereket a liftben két emelet között, mert nem tudták meggyőzni, hogy eleget tesznek a cégért; vagy azért, mert nem a megszokott márkájú ásványvizét kapta egy megbeszélésen.

Az egykori alkalmazottak elbeszélései mind egyetértenek abban, hogy Jobstól rettegtek a beosztottjai. Élet és halál ura volt a cégen belül, és nem tűrte az övétől eltérő véleményeket. A legbelső köreiben levőkön kívül senki nem vette rá a bátorságot, hogy megszólítsa, de még köszönni sem mertek neki. A fejlesztők állandó megfigyelés alatt dolgoztak, minden lépésüket kamerák követték.

Jobs minden fontosabb projektet közelről követett, a legapróbb részletekbe is beleszólt, és gyakran változtatta meg gyökeresen a véleményét. „Ha Steve azt mondja, fehér, imádom a fehéret, a fehér a legjobb – semmit nem jelent. Három hónap múlva simán lehet, hogy azt mondja, a fekete a legjobb, a fehér szar. Innentől a fehér, mint lehetőség vagy vélemény, nem létezik többé” – jellemezte a helyzetet a CNN-nek egy névtelen Apple-alkalmazott. Más által meggyőzni viszont sosem hagyta magát, önfejűsége és makacssága legendás volt (ez hozzájárulhatott korai halálához is, ugyanis a rák diagnosztizálása után évekig elutasította a hagyományos kezelést, ehelyett speciális diétával és alternatív gyógymódokkal próbálta legyűrni a betegséget).

Az Apple-nél mindenki kerülte a közvetlen kontaktust Jobsszal, aki kiszámíthatatlan volt, mindenkivel éreztette a felsőbbrendűségét, minden különösebb ok nélkül ordibált emberekkel, illetve állított le fejlesztéseket, mert azok nem nyűgözték le eléggé. A cég sosem használt fogyasztói fókuszcsoportos teszteket. Steve Jobs volt a fókuszcsoport, ha tetszett neki egy ötlet, egy félkész termék, az zöld utat kapott, ha nem, az a projekt végét jelentette.

És mindezt nem a milliárdos vagyon és az Apple világsikere hozta ki belőle. Már 24 éves korából, 1979-ből említenek olyan történetet, ahol egy új Apple-projektet mutattak be neki: fél órát késett a prezentációról, aztán hallgatta egy ideig, majd félbeszakította. Annyit mondott, hogy „nem", és kiment. A projektet leállították.

2011-10-06T001431Z 516626386 GM1E7A60N1D01 RTRMADP 3 APPLE-JOBS
Fotó: Kimberly White/Files

Jobs, a mizantróp

Az egyik legellentmondásosabb megítélésű terület Jobs cégvezetői stílusában és magánéletében a jótékonykodás. Egyrészt senki nem hányhatja egy másik ember szemére, hogy az miért nem osztogatja szét a vagyonát, másrészt ez azért mégiscsak szokás pármilliárdos vagyonon felül. Jobs magánemberként sosem adakozott, és amikor 1997-ben visszahívták a csőd szélén tántorgó Apple élére, leállította a cég összes CSR-tevékenységét is.

Akkor még logikus indok volt erre, hogy minden centre szükség van a vállalat talpra állításához, de hogy ezeket máig (évi 14 milliárd dolláros profit és 76 milliárdos készpénztartalék mellett) sem indították újra, arra nehéz magyarázatot találni. A cég szóvivői nem is próbálkoznak vele, egyszerűen nem reagálnak az ilyen témájú kérdésekre. Amikor Warren Buffett a világ milliárdosait tömörítő Giving Pledge alapítványhoz hívta Jobsot, ő elutasította a felkérést.

Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a pályáját Jobsszal párhuzamosan kezdő, a nagy konkurens Microsoftot felépítő Bill Gatesszel, akiért ugyan sosem rajongtak tömegek, mint Steve-ért, de azért mégiscsak elosztogatott 36 milliárd dollárt a vagyonából AIDS-kutatásra, malária-vakcina fejlesztésére, iskolák támogatására és hasonlókra.

Természetesen elképzelhető, hogy Jobs igazi filantróphoz méltóan anonim módon intézte az ilyesmit, bár nem lenne logikus. A hírességek ugyanis nemcsak azért szoktak a nyilvánosság előtt adakozni, mert az jó a PR-juknak, hanem azért is, mert ezzel magára az ügyre is felhívják a figyelmet, amire a pénzüket adják. Egyszerűen nem hatékony, ha egy ismert ember név nélkül adakozik.

Jobs vagyonát 7 milliárd dollárra becsülik, hogy ebből ki, mennyit, és hogyan örökölt, nem hozták nyilvánosságra.

Jobs, a magánember

Az eddigieket még úgy-ahogy rá lehet fogni arra, hogy egy óriáscég vezetése nem tánc- és illemtanóra az angolkisasszonyoknál, Jobsnak azonban a magánéletéről is sok olyan történet szivárgott ki, ami szerint nem volt szent számára se a barátság, se a család.

000 Was3155007
Fotó: Ryan Anson

Előbbire a legjobb példa, amikor 1975-ben, még az Apple alapítása előtt Jobs egy klasszikus videojáték, a Breakout legelső, játéktermi verzióján dolgozott az Atari alkalmazásában, és a hardver optimalizálása volt a feladata. Legjobb barátját, az akkor a HP-nál mérnökösködő Steve Wozniakot kérte meg, hogy segítsen a feladatban. Woz olyan jó munkát végzett, hogy a megoldásaiért Jobs 5000 dolláros bónuszt kapott, későbbi Apple-alapító társának pedig szemrebbenés nélkül azt hazudta, hogy 750 volt a jutalom, amin szívesen hajlandó fele-fele arányban osztozni. Wozniak 12 év múlva tudta csak meg, hogy Jobs átverte.

Még rosszabbul járt Lisa Brennan-Jobs, Steve lánya, akit apja egyszerűen letagadott. Lisa 1978-ban született Steve – akkor már – exbarátnőjétől, Chris-Ann Brennantől. Jobs bíróság előtt, eskü alatt vallva tagadta az apaságot, még akkor is, amikor a DNS-teszt 95 százalékos valószínűséggel mondta ki, hogy ő a gyerek apja. Jobs ekkor az Apple II világsikere nyomán már dúsgazdag volt, mégis hagyta, hogy Brennan segélyen élve, egyedül nevelje a lányát, akivel csak a gyerek hétéves korában vette fel a kapcsolatot. Viszont róla nevezte el a cég egyik számítógépét, az első Macintosh közvetlen elődjét (ami egyébként óriásit bukott). Lisa később kibékült az apjával, elvégezte a Harvardot, és újságíró lett.

Zseni, látnok, rocksztár; emellett elviselhetetlen személyiség és sok szempontból borzasztó ember – így teljes a kép. És azt tudták, hogy a hetvenes évek elejéről származó beszámolók szerint az ifjú Steve Jobs elviselhetetlenül büdös volt?