Steve Jobs mindent bevall

Már az író előszavából kiderül, hogy a könyv Jobs ötlete volt, és 2004 óta győzködte Isaacsont (aki egyébként életrajz-specialista, Einsteinről, Kissingerről és Benjamin Franklinról is írt könyvet), hogy írja meg az élete történetét. A dolog 2009-ben lett sürgetően fontos számára, amikor kiderült, hogy nincs esélye a betegséggel szemben – ekkor vágott bele az írásba Isaacson. A könyv így egy hosszú gyónásként értelmezhető, ahol Jobs őszintén beszél olyasmikről, amire utólag nem szokott büszke lenni az ember, emellett kimondottan bátorította is az írót, hogy szólaltassa meg volt barátnőit, üzleti versenytársait, az Apple-től kirúgott alkalmazottakat.

Hogy Steve Jobs zseni volt, látnok és sok szempontból borzasztó ember, ma már senkinek nem jelent különösebb újdonságot. Az Apple korai évei a híres sztorikkal, a grafikus felhasználói felület ellopásával a Xeroxtól, az 1984-es legendás reklámfilmmel, Jobs kirúgásával, majd visszahívásával közismertek, ha máshonnan nem, hát a Szilícium-völgy kalózai című remek filmből. Az életrajz ezért inkább azt próbálja meg megmutatni, miért és hogyan vált Jobs ilyen emberré, és fő tanulságként az domborodik ki belőle, hogy tényleg csak egy zseni engedheti meg magának, hogy mellékesen seggfej is legyen. Mindezt kismillió, egy-két bekezdéses, vagy akár csak fél mondatban felvillanó apró sztori színesíti, ezek miatt érdemes leginkább belevágni a 656 oldalba. Illetve, iPaden több mint kilencszáz oldalba, és hát mi máson olvasson az ember egy Steve Jobs-életrajzot, ha nem iPaden.

A drog jó, az örökbefogadás rossz

Isaacson mindent a gyerekkorra vezet vissza. Jobsot a biológiai szülei elhagyták és örökbe adták, és ez alapvetően határozta meg a később személyiségét; a bizalmatlanságát és az öntörvényűségét. „Számomra ők csak sperma- és petesejtbank voltak” – jellemezte már felnőttként az igazi szüleivel való kapcsolatát. Hogy mennyire megrázta az, hogy elhagyták a szülei, jól mutatja, hogy amikor 23 éves korában terhes lett a barátnője a – később évekig letagadott – lányával, Lisával, Jobsnak az abortusz ellen nem volt kifogása, de az örökbe adás ellen kézzel-lábbal tiltakozott.

A következő meghatározó élmény a középiskola volt, itt két fontos találkozásra fűzi fel Isaacson a történetet: Steve Wozniakre és az LSD-re. A drogról így vall Jobs: „Az LSD kipróbálása életem egyik legfontosabb döntése volt. Megmutatja az érem másik oldalát, és felerősíti az ember érzékét, hogy megérezze, mi az igazán fontos.” A későbbi cégvezér Wozniakkel már középiskolás korukban megcsinálta azt, amit később az Apple-lel nagyban: a zseniális mérnök Woz ingyen telefonálást lehetővé tevő kütyüket épített negyvendollárnyi alkatrészből, Jobs pedig eladta őket 150-ért. Wozniakkal kapcsolatos az egyetlen rész a könyvben, ahol kicsit megbicsaklik a gyónás: a híres sztorit Woz ötezer dolláros átveréséről Jobs harmincöt évvel később is letagadta.

Répa, retek

A főiskolás évekkel és az Apple megalapításával Jobs életének közismert és sokszor feldolgozott részéhez ér az életrajz, és azzal a lendülettel beindul a sztoricunami. Kiderül például, hogy a főiskolán annyira rákapott a vegetáriánus életmódra, hogy egyszer karotenózist kapott. Vígjátékokban szokott előfordulni ez a tünet, de a valóságban is létezik: ha valaki hetekig csak sárgarépát eszik, narancssárgára változik a bőre. Aztán az is kiderül, hogy az Apple csak a negyedik verzió volt a cég nevére (az első három Matrix, Executek és Personal Computers Inc. volt), és hogy a Macintosh is egy almafajtáról kapta a nevét.

És fény derül Jobs legendás büdösségének titkára is (amit egyébként a hetvenes évekről szóló oldalakon szinte minden megszólaló megemlít): Jobsnak meggyőződése volt, hogy az ember a húsevéstől lesz büdös, ezért vegaként neki nincs szüksége se dezodorra, se rendszeres fürdésre. Ennek tetejébe az Apple első éveiben mindenhová mezítláb mászkált, és a stresszt rendszeresen azzal vezette le, hogy a lábait a vécében áztatta. Nem csoda, hogy a Commodore vezérei hanyatt-homlok menekültek a tárgyalásról, ahol azt ajánlották fel nekik, hogy százezer dollárért felvásárolhatják a most, 34 év múlva 350 milliárdot érő céget.

Gazdagok és szépek

Az Apple sikertörténetének követése a könyv talán leglaposabb része. Egyszerűen túl repetitív az, ami akkoriban történt: Jobs a lehengerlő karizmájával és látnoki ötleteivel odacsábít az Apple-höz egy zseniális fejlesztőt, aztán lassan az agyára megy, és kezdődik elölről ugyanez a sztori egy új névvel. A menetrend mindig ugyanaz, legyen szó Mike Markkuláról, az Apple első befektetőjéről, Jony Ive-ról, a cég ikonikus dizájneréről, vagy Avie Tevanianről, az OSX vezető fejlesztőjéről, és a sor még folytatható lenne egy tucatnyi névvel. Itt a céges intrikák világának bemutatása menti meg az unalomtól a könyvet, a Jobs kirúgásához vezető puccs, a Pixar és a Disney közti háborúskodás vagy az Abobe-féle bosszútörténet: a cégnek Jobs kérése ellenére sem akaródzott megírni iMacre a Premiere videószerkesztő programot , amiért Jobs tíz évvel később ütött vissza az Adobe Flash technológiájának kizárásával iPhone-ról.

A Szilícium-völgy nagy hatalmú urai közötti kavarás simán elmenne a Dallas húsz évvel későbbi, olajból hitech környezetbe átültetett folytatásának is. Egészen szürreális sztorik követik egymást, Jobs hol az éppen regnáló elnököt, Bill Clintont kéri meg, hogy beszélje rá Tom Hankset egy Apple-reklám narrátorának szerepére, hol az Oracle-tulajdonos Larry Ellisonnal szervezkedik az Apple felvásárlásán, hol a Google ellen indítana háborút, Larry Page és Sergey Brin arcába ordítva, hogy „negyvenmilliárd dollár van az Apple bankszámláján, és ha kell, ezt az utolsó centig az Android elpusztítására költöm!”.

Kedves ellenségem

Bár Jobs ezernyi ellenséget szerzett magának a techvilágban és Hollywoodban, csak eggyel foglalkozik kiemelten és vissza-visszatérően. Ő Bill Gates, akivel kapcsolatban nem spórol a negatív jelzőkkel: egy tolvaj, akinek nincs se ízlése, se stílusa, se szégyenérzete, se önálló ötlete. A konfliktus a híres 1979-es Xerox-látogatásból gyökerezik, ahol Jobs először látta a PARC grafikus kezelőfelületét, amit aztán egy az egyben ellopott a Macintosh-hoz – aztán ezt lopta tovább a Microsoft a Windowsba.

A Xerox-sztorihoz egyébként a könyv még annyi csavart tesz hozzá, hogy a PARC-laborlátogatásért cserébe Jobs azt ajánlotta fel a Xeroxnak, hogy befektethetnek egymillió dollárt az Apple-be. A cég tehát egymilliót fizetett azért, hogy ellopják tőle a számítástechnikát forradalmasító ötletét. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az egér és a grafikus felület a Xerox Star nevű gépben végül évekkel a Mac előtt jelent meg, és óriásit bukott – a forradalomhoz Jobs zseniális marketingje is kellett.

Emellett Gatesszel valahol tisztelték is egymást, elismerték a másik képességeit, és a két ősellenség cég többször is, akár nyíltan, akár titokban egymás szövetségesévé vált. Gates szó nélkül fektetett be 150 millió dollárt 1997-ben a csőd szélén álló Apple-be, a nyolcvanas évek elején pedig titkos paktumot is kötöttek: a Microsoft két évig Mac-exkluzívnak tartja meg az Excelt, cserébe az Apple nem fejleszt saját Basic programnyelvet, hanem a Microsoftét licenceli.

Sőt az iPad és az iPhone is a Microsoftnak köszönheti a megszületését: Gates és Jobs egy közös ismerősének születésnapi partiján egy félrészeg Microsoft-mérnök addig fényezte a táblagépprojektet, amin éppen dolgozott, amíg Jobs nem bírta tovább, és egy „bassza meg, majd én megmutatom, milyen egy igazi tablet” felkiáltással másnap táblagépfejlesztésre adta ki a parancsot az Apple-ben. A koncepció később addig formálódott, amíg érintőképernyős telefon lett belőle.

A félbetört karrier

Nagyjából a könyv háromnegyedénél jutunk el odáig, hogy Jobsnál rákot diagnosztizálnak, és innentől egyre morbidabb fordulatokat vesz a történet. Amikor Jobs májátültetésre vár, és donor híján gyakorlatilag haldoklik, de közben az a legnagyobb gondja, hogy nem tetszik neki a lélegeztetőgép és az oxigénmaszk dizájnja. Amikor haldoklás közben a jobb pillanatait azzal tölti, hogy Tim Cookkal az új iPhone-generáció nevén és a 3GS felirat tipográfiáján agyalnak. Amikor eközben a család azon drukkol, hogy jöjjön el minél hamarabb Szent Patrick napja, mert akkor a bulik után sok a közúti baleset, és nagyobb az esélye, hogy Steve-nek új máj kerül.

És végül egészen addig jutunk el, amikor a halálos ágyon Bill Gates és Larry Page látogatja meg, és mindenki mindenkinek mindent megbocsát.

Igen, hollywoodi giccs a javából, de mégsem zavar senkit.