Szépséges szörnyeteg a Nokia E7

Csodálattal forgatom a kezeim közt a finnek E7 nevű új üzleti mobilját, mert szinte hibátlan a hardver. Minden csatlakozó ideális helyen van, például a fülhallgató dugasza pont elfér a mutató és a középső ujjam között, amikor szétnyitva, twitelésre készen tartom a kezemben. Kár, hogy a beépített Twitter-kliens elég vacak, mert kétszer nagyobb helyet foglal el a kezelőfelület, mint az ismerősök üzenetei, és az Ovi Áruház által ajánlott Gravity nevű kliens 2000 forintba kerül, ami éppen 2000 forinttal több, mint amennyit fizetnék egy ilyen programért.

De térjünk vissza a hardverre, mert ebben még mindig nagyon jó a Nokia. Pontosak az illesztések, nem lötyögnek a mozgó alkatrészek. A mobil robusztussága javarészt annak köszönhető, hogy nem lehet házilag cserélni az akkut. Csavarhúzóval szét lehet szedni, de talán jobb lesz majd bevinni egy szervizbe, nehogy összekarcolódjon a szép fekete ház. Stílusa is van az E7-nek, a kijelző elegáns mozdulattal huppan vissza a helyére, a forma is egyedi, és a mobilnak komoly súlya van. Ami nem baj. Erős anyagokból készült, ettől férfiasabb jellegű. A telefon billentyűzete is nagyon jó, és hamar megtanulható az ékezetes betűk elhelyezkedése.

A hardver kiemelten hasznos tulajdonságai közt említendő még a kétirányú usb-port, amely nemcsak a telefont tudja a pc-re kötni, hanem ugyanitt az E7-re is ráköthetünk usb memóriákat. Ez jól jön, amikor egy nagyobb méretű fájlt kellene odaadni másnak, de nincs a kéznél laptop, hogy kimásoljuk egy pendrájvra. Az usb-hez jár egy adapter, és a Nokia az E7 kisméretű hdmi-portjához is ad átalakítót, hogy a telefont tévére tudjuk kötni. Sok más gyártó az adaptereket is bevételi forrásnak tekinti, és nem ad semmilyen átalakítót a készülékeihez.

Az E7 processzora nem a legerősebb, csak 680 MHz-es, amivel jócskán elmarad a kétmagos 1 GHz-es idei modellek mögött. Ennek ellenére ugyanolyan jól fut rajta az Angry Birds, mint a megahertzek alapján másfélszer erősebb androidos kütyükön. Ebben annak is szerepe lehet, hogy alacsonyabb felbontású a kijelző. Meglepő, hogy a nagy 4 hüvelykes a kijelzőn is bevállalta a Nokia a 640x480 képpontos felbontást, ezen ugyanis nehezebben olvashatók a betűk, mint a mai csúcskategóriás mobilok 800x480 pixeles kijelzőjén. Ugyanakkor jó döntés volt az OLED technológia használata, mert emiatt nagyon kontrasztos a kijelző, ilyen mély feketéket egyetlen lcd-n sem láthatunk.

Semmilyen komoly előrelépést nem látok az N8 óta a böngésző és úgy általában a Symbian rendszer használhatóságában. Ez nem meglepő, hiszen az N8-at és az E7-et egy időpontban mutatták be a nagyközönségnek, és csak azért vártam valami újdonságot, mert az E7 fél évvel az N8 után került a boltokba. Még mindig zavaró, hogy a kelleténél többször kell gombokat nyomkodni, ha valamit el akarunk intézni, és nem túl átlátható a rendszer. Több gyakorlás kell ahhoz, hogy az ember megismerje a menürendszert, és automatikusan tudja, mikor hová kell klikkelni. Nem túl felhasználóbarát.

Mivel a Nokia E7 üzleti telefon, egy rakás olyan eszköz van rajta, amivel az egyszerű felhasználó semmit nem tud kezdeni. Az első letölthető szoftverfrissítés is egy Microsoft Communicator nevű eszköz volt, amely csevegőklienssel egészíti ki a mobilt és valós idejű jelenléti szolgáltatást nyújt (elfoglalt, mindjárt jövök stb.). A mobilon lévő Quickoffice megnyitni és szerkeszteni is tudja az Excel és Word fájlokat. Ki is próbáltam volna, ha az E7 böngészőjében nem a legyegyszerűbb WAP-szerű Google Dokumentumok jön be, amelyről nem lehet lementeni fájlokat.

Az F-Secure lopásgátló programmal távolból zárolható a készülék, törölhetők róla a tartalmak, és lekérdezhető a készülék földrajzi koordinátája. Gondolom az utóbbi lesz az ávós hajlamú menedzserek kedvenc játékszere a kollégák céges telefonján. Természetesen az E7-en is van autós és gyalogos navigáció, remélem nyár óta bekerült az adatbázisba a Pécsre vezető sztráda, és nem hiszi azt a telefon, hogy 130-cal száguldozunk a pusztán. (Ebben egyébként a Google Maps még bénább, ott az M6-os csak Dunaújvárosig tart. Az utcák fotózására van pénz, hasznos navigációra nincs.)

Kicsit körülnéztem az Ovi Áruház szoftverboltban, hogy megnézzem a kínálatot, és letöltöttem néhány hasznos kiegészítőt. Van nem hivatalos Dropbox kliens (WiDropBox), a Mobbler nevű programmal a lejátszott zenék listája feltölthető a Last.fm-re, és persze elérhető az Opera Mini, ami egy fokkal jobb, mint a beépített böngésző. Meglepő, hogy néhány fizetős programok sokkal drágább, mint más platformokon. A látványos kezelőfelületet adó SPB Shell például Nokián 7599 forint (kb. 40 dollár), míg Androidon csak 15 dollárt kérnek érte. Az iTunes-on 0,99 dolláros Angry Birds a Nokián körülbelül kétszer többe, 400 forintba kerül. Néhány kedvelt programot pedig egyáltalán nem találtam meg, mint a jegyzetelést segítő Springpadet és a közösségi képmegosztó PicPlz-t.

A Nokia E7-nek jó a hardvere, és szép is, de pár év iPhone és Android után szörnyen nehéz lenne visszaállni egy olyan rendszerre, amelynek az alapjait a 90-es években rakták le, és nagy felújítást igényelne. Jelenleg 125-135 ezer forintért kapható az olcsóbb online boltokban, tehát éppen annyiba kerül, mint számos androidos csúcskészülék.