A zsírozógéptől a Videoton tévéfociig

Talán meglepő, de a keleti blokkban sínylődő magyar mérnökök időben egyáltalán nem maradtak le az első nyugati játékok megejelenésétől. Amikor az MIT-n elkészült a Spacewar!, nagyjából akkorra nálunk is megszülettek az első olyan programok, amiket videojátéknak is lehet nevezni. Sőt, komoly kibernetikai előfutárok is megjelentek már az ötvenes években

Robotkatica és zsírozóautomata

A Szegedi Tudományegyetem egyik fiatal matematikusa, Muszka Dániel például az akkori igazgató, Kalmár László támogatásával már 1957-ben kifejlesztett egy játékos gépet, az első magyar robotállatot. A Katica nevéhez híven egy hatalmas katicabogárra hasonlított, és a pettyeibe és a szemébe épített érzékelőknek köszönhetően reagált a fényre, hangra, tapintásra.

A legtöbbet bizonyára a budapesti Piarista Gimnázium tanára, Kovács Mihály tett a kibernetika népszerűsítéséért. Kovács – aki Öveges József barátja volt és a legendás tévéműsora készítésében is segített – az ötvenes évek végén kibernetikai klubot alapított diákjainak, ahol többek között elektronikus játékgépeket készítettek. Ezeknek nem volt kijelzőjük, leginkább felvillanó izzókkal kommunikáltak a felhasználóval.

Az első ilyen komolyabb játékgép az 1960 elejére elkészült LOGI volt, amivel a zsír nevű kártyajátékot lehetett játszani. Később a klubban készült még malmozógép, olyan izzókapcsolgatós játék, amiben mindig a gép nyert, és még sok hasonló logikai játék. „Kovács később szakkönyveket is írt a témáról, és megalkotta a Mikromat nevű kibernetikai építőkészletet, ami 1967-ben került kereskedelmi forgalomba” – mondta kérdésünkre Képes Gábor, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum matematikai és számítástechnikai gyűjteményének kurátora.

A Taktik titka

Ezek a kibernetikai gépek azonban még nem voltak videojátéknak nevezhetők, hiszen nem igazi számítógépen futottak, és kijelző híján a „video” előtagnak sem feleltek meg. Az első magyar videojátékok így minden bizonnyal azok a szoftverek voltak, amelyek az első magyar kísérleti számítógépekre készültek. Az ötvenes évek végén az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjában készült M–3 gép volt az első, amelyről hitelt érdemlően sikerült kinyomozni, hogy már játékokat is futtatott.

A gépen többek között az épülő Erzsébet-híd statikai számításait végezték, de munkaszünetekben a játékok is előkerültek. Persze akkor még nyoma sem volt a játékiparnak, ezért a mérnökök maguk írták a játékokat. „Drasni József kollégám volt ezeknek a nagymestere” – mesélte el megkeresésünkre Kovács Győző, az M–3 egyik építője (nem rokona Kovács Mihálynak). „Az első játék neve Taktik volt, ezzel egy 3*3-as amőbát lehetett játszani. Ha a gép kezdett, a gép nyert. Ha pedig a játékos kezdett, akkor az első hibás lépés után nyert a gép.”

Hogy a Taktik pontosan mikor született meg, már nem tudni, de valamikor a hatvanas évek elején, akárcsak a Spacewar! Sőt, lehet, hogy még korábban. „Ahogy elkészült a gép, mi rögtön nekiálltunk játszani rajta” – fogalmazott Kovács. Később malmozóprogramot és kisebb logikai játékokat is írtak M–3-ra. Drasniék gondolkoztak azon is, hogy megtanítják sakkozni a gépet, de ahhoz túl kicsi volt a memóriája.

A hatvanas és hetvenes években hasonló mederben folyt a hazai játékfejlesztés: a mainframe-ekhez és kisebb számítógépekhez hozzáférő mérnökök saját szórakoztatásukra készítettek játékokat, akárcsak nyugati kollégáik. „A magyar fejlesztésű EMG 666 asztali számológép kis kijelzőjén például már 1973-ban is lehetett szópókert és "akasztott emberkét" játszani. Vagy másik végletnek ott az Ural-2, amin a hatvanas években Simonyi Károly tanulta a számítástechnikát, és játékot is írt rá” – mondta Képes.

Pong magyar módra

Persze a magyar fejlesztésű személyi számítógépekre – többek között a Homelabra, az ABC 80-ra és a Primóra – is készültek saját játékok, de az első, kereskedelmi forgalomba került magyar játék rögtön egy célarchitektúra volt: a hetvenes évek legvégén megjelent Videoton Sportron, aminek utódja volt a hol tévéteniszként, hogy tévéfociként ismert, 1982-ben megjelent Videoton TV Játék. A Sportron még nem terjedt el igazán, de a TV Játék már sok háztartás része volt.

Bakazöld műanyagborítás, telefonzsinóron lógó tekerentyűk – sok magyar játékos kezdte így a pályafutását. A Videoton gépe egyébként egyszerű klón volt, a hetvenes években nyugaton népszerű Pong-gépek koppintása. Kicsit zöld, de a miénk. „Négy nagyon hasonló játék volt a gépben, ami hamar igen népszerű lett annak ellenére, hogy nagyjából félhavi átlagfizetésbe került. A népszerűséghez az is hozzájárult, hogy a Videoton focicsapata is éppen abban az időszakban volt csúcson, asztaliteniszben pedig Jónyer István és társai értek el addigra szép sikereket. A Rádiótechnika magazin még kapcsolási rajzot is közölt a gépről” – magyarázta Beregi Tamás játéktörténész, a Pixelhősök című könyv szerzője.

A nagyüzemi játékgyártás aztán 1983-ban indult be Magyarországon, ekkor jelentek meg a Novotrade első játékai. „Rényi Gábor cége egyfajta kiskapu volt a tőkés világra. Sok mindennel foglalkoztak, a játékötleteket és a programozókat hirdetés révén gyűjtötték. Számos fiatal megtalálta így a céget, szabadúszó csapatok alakultak. Ezeknek a csapatoknak az első négy játéka jelent meg 1983-ban” – fogalmazott Beregi.

A négy játék a Caesar the Cat (egy egerekre vadászó főhős cicával), a bölényterelgető Buffalo Roundup, az ügyességi játék Chinese Juggler és a szürreális Dancing Monster volt (ebben egy táncoló szörny testrészeit kellett kilőni, hogy hercegkisasszonnyá változhasson). A játékok a Magyar Iparkamara kiállításán mutatkoztak be, később Angliában is megjelentek, és az egész világon elterjedtek. Beregi szerint a nyugati sajtónak tetszettek a programok, kiemelték ötletességüket rajzfilmszerű grafikájukat és pacifizmusukat. Dicsérték a magyar játékfejlesztők leleményességét – amire a következő évtizedekben aztán még sokszor volt alkalmuk az Impossible Mission II, az Ecco the Dolphin vagy akár az Imperium Galactica megjelenésekor.