Londonból New Yorkba másfél óra alatt

Az utasszállító repülőgépeknél is sokkal gyorsabb utakat ígér egy amerikai mérnök találmánya, a mágneses vákuumvasút. Ernst G Frankel, az MIT egyetem professzora szerint a technológia óránként négyezer kilométeres sebességre is képes lehet, ezzel egy Atlanti-óceánt átszelő, London és New York közötti út alig másfél óra alatt letudható lenne. Ezzel újra elérhetővé válik az az időutazás-szerű élmény, amivel legutóbb a Concorde-ok utasai találkoztak, amikor az időeltolódás miatt korábban értek a végállomásra, mint ahogy elindultak.

A vákuumvonat alapötlete nem új, az elméleti alapjait egy évszázada fektette le egy amerikai feltaláló, Robert Goddard. Amikor egy vonat egy csőben – például alagútban – halad, az meghajtására fordított energia jelentős része megy el a légellenállás legyőzésére, plusz arra a jelenségre, hogy ilyenkor a levegőnek kevés helye van kikerülni a vonatot, ami egy levegőfalat tol maga előtt, mögötte pedig az alacsony nyomás szívóhatása húzza hátrafelé. Ha azonban a csőben vákuumot hozunk létre, ez a hatás megszűnik, és a laboratóriumi kísérletek alapján azonos energiabefektetéssel kétszeres sebesség érhető el.

Erre a teóriára építve már a kilencvenes években elkészült egy terv egy Boston és New York között közlekedő, az utat 40 perc alatt megtevő vonatról (a hagyományos vonatnak 4 órába kerül a táv legyűrése).  A kivitelezés azonban túl drága lett volna, és problémák merültek fel az alagút légmentesen tartásával kapcsolatban is, így a terv végül sosem valósult meg.

Az azóta eltelt időben azonban sokat fejlődött a technika, és egy új ötlet is bejött a vákuumalagút mellé: a mágneses térben lebegő vasút. Ilyenek léteznek már Japánban, Kínában és Dél-Koreában, és több országban tart tesztfázisban egy-egy hasonló megoldás. A vákuummal kombinált maglev a számítások szerint az újabb súrlódási tényező kiiktatásával további óriási hatékonyságnövekedést, és azzal gyorsulást ér el, a sebesség elvi maximuma 4000 kilométer per óra felett van. A technológiát elméletben kifejlesztő, és szabadalmaztató amerikai mérnök, Daryl Oster elmondása szerint már több mint hatvan cég licencelte tőle a technológiát, a legtöbben Kínából érdeklődnek az ötlet iránt. A vákuumcső futhatna a föld alatt, de felette is, állványokra emelve, mint egy olajvezeték. A csőben hatszemélyes, autó méretű kapszulákban ülnének az utasok.

Oster szerint nagyjából tíz év múlva el lehet kezdeni építeni az első vákuumalagutat, aminek ő főként Indiában és Kínában lát fényes jövőt: nagy távolságok, száraz, fagymentes talaj, aránylag lapos domborzat. Ennél keményebb dió az óceánok alatti alagútfúrás, majd annak fenntartása, de a transzkontinentális utazást is forradalmasíthatja a megoldás – bár ez egyelőre a magas költségek miatt is sci-finek tűnik.