Ezért ne áruljon fegyvert a Vaterán
További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Nem jó ötlet a Vaterán árulni a padláson talált katonai vasdarabot – így összesíthetnénk a licitre bocsátott légvédelmi rakéta hajtóművével kapcsolatban szerzett tapasztalatainkat. Miután június 18-án leközöltük a legnépszerűbb magyar netes bolhapiacon talált hirdetésről szóló cikket, megpróbáltuk megkeresni az ügy mindhárom szereplőjét: a Vatera üzemeltetőjét, a hajtómű korábbi és aktuális gazdáját, a Honvédelmi Minisztériumot (HM), illetve a songoku fedőnevű hirdetőt.
Sem éles, sem hatástalan állapotban
A HM-től azt szerettük volna megtudni, miként kerülhetett egy ilyen szerkezet jogszerűen egy átlagemberhez. A rövid válasz: sehogy. A Volhov rakétahajtómű még hatástalan formában is haditechnikai eszköznek minősül, aminek forgalomba hozatala (akár egy, a Vaterához hasonló felületen is) haditechnikai szolgáltatás, azaz hadiipari tevékenység, és mint ilyen, engedélyköteles.
Mint korábban azt egy névtelenséget kérő forrástól megtudtuk, a Magyar Honvédség a kilencvenes években többször is szervezett olyan vásárt, amikor leszerelt és leselejtezett (szükség esetén megfelelően hatástalanított) katonai felszereléseket és járműveket hétköznapi emberek is megvásárolhattak, ám a HM hozzánk eljuttatott leveléből az is kiderül, hogy a Volhov típusú, kétfokozatú légvédelmi rakéták, illetve ezek részegységei sem éles, sem hatástalanított változatban nem kerülhettek közforgalomba, mert a minisztérium ezeket a hadrendből már kivont, honvédelmi célra feleslegesnek ítélt eszközöket megsemmisítésre szánta és szánja a mai napig.
Próbáltunk közelebbit megtudni arról, hogy mit is jelent a „hatástalanított” szó egy ilyen hajtómű esetében, hiszen forrásaink szerint a működésképtelenséget „néhány jól helyezett kalapácsütéssel” is el lehet érni. Sajnos a HM nem bonyolódott bele a részletekbe, de az kiderült, hogy mint minden haditechnikai eszköznek, a légvédelmi rakéták hajtóműveinek hatástalanítására is van kidolgozott eljárás, aminek a lényege, hogy az eszköz haditechnikai jellegét elveszítse, illetve eredeti célját – elsősorban a rombolóhatást –, többé ne tudja teljesíteni. Leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy ki kell iktatni a mozgó alkatrészeket, illetve a folyékony üzemanyagot el kell távolítani a hajtómű belsejéből. Ez utóbbi lépés nemcsak azért fontos, hogy a rakéta ne repülhessen el, hanem azért is, mert a HM szerint a hajtóanyag a környezetre és az élő szervezetre különösen káros, maró hatású anyag, amely nyomokban is veszélyt jelenthet.
Szintén a Honvédelmi Minisztérium tűnt a legilletékesebbnek abban a kérdésben, hogy pénzben kifejezve vajon milyen értéket képvisel egy Volhov légvédelmi rakéta hajtóművének második fokozata. Mivel azonban a Volhovokat megsemmisítésre ítélték, még becslést sem kaptunk. Egy biztos: a licit a Vateráról való törlés előtt 20 ezer forint felett járt.
Csak közvetítői felelősség
Az aukcióról szóló írásunk megjelenése után felpezsdült az élet a Vatera 18 éven aluliak elől eldugott, katonai gyűjtemények adásvételével foglalkozó szegletében – de csak rövid ideig. A hirdetőnek talán a mi cikkünk kellett ahhoz, hogy elgondolkozzon azon, mennyire jó ötlet haditechnikát árulni a neten: még aznap délután törölte a rendszerből a hirdetést. Mindenképp szerettük volna megszólaltatni az illetőt, viszont a Vatera szabályzata szerint a licit lezárása előtt közvetlen kapcsolatfelvételre eladó és vevő között nincs lehetőség.
Álnéven regisztráltunk a honlapon, hogy egy másik, azóta szintén törölt licitjénél egy, a szabályzat több pontját is sértő hozzászólásban próbáljuk felvenni a hirdetővel a kapcsolatot, de ez nem jött össze. Amikor pedig hivatalos úton megkerestük a rendszer üzemeltetőjét, azt a választ kaptuk, hogy a Vatera védi a felhasználók személyiségi jogait, ezért harmadik félnek nem adja ki az elérhetőségeket.
Az is kiderült, hogy bár a Vatera biztonsági rendszere folyamatosan ellenőrzi a piactér kínálatát, az üzemeltető a feltöltéskor nem tudja befolyásolni a licit tartalmát. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól megvan, hol adhatunk túl például kábítószeren. A piactér szabályzata egyértelműen rögzíti, mi mindent tilos eladásra ajánlani, illetve az sem titok, hogy hivatalos szervek megkeresésére természetesen (a hatályos törvényekben rögzített feltételekkel) a Vatera együttműködik a hatóságokkal. Álláspontjuk szerint a piactér üzemeltetőjének csak közvetítői felelőssége van, az egyes aukciók törvényességéért az eladó vállalja a felelősséget.
Mi van akkor, ha
Azonban az interneten nem könnyű elrejtőzni, így nagyjából három perc alatt sikerült olyan elérhetőséget találni a hajtómű gazdájához, amin el tudtuk érni. Már az első levélből is kiderült, hogy nem fegyverkereskedővel van dolgunk: songoku rögtön az iránt érdeklődött, hogy vajon hány fegyveres szervezet van a nyomában az aukció miatt. Innentől csak feltételes módban leveleztünk, így kiderült, hogy ha valaha is tényleg birtokolt volna egy Volhov-hajtóművet, és nem csak a Vaterán meghirdetett többi termékének forgalmát akarta volna kicsit felpörgetni az általunk híressé tett licittel, akkor nagyjából az 1990-es évek elejéig kellene visszamennünk, amikor a nagy leszerelési hullámban tömegével szerelték le és szét a honvédségi felszereléseket.
Nemcsak rakétákat, de teherautókat, tankokat, és egyéb eszközöket is leselejteztek akkor, szakavatott cégek hatástalanították az eszközöket, a még így is haditechnikának minősülő részegységeket szétszerelték, a maradék, veszélytelennek ítélt vasat pedig kevésbé hozzáértők, a hulladékvasban nagy üzletet látók vásárolták meg. Ha valaki ekkor ócskavas-telepeken járt, és szerencséje volt, még a beolvasztás előtt találkozhatott ilyen kincsekkel, amelyek megmentése innentől csak „néhány sör és féldeci kérdése volt”. Mivel a tárgyakon – elméletileg – semmiféle azonosító nincs, lehetetlen lenne visszakutatni, hogy aktív korában hol teljesített szolgálatot a kérdéses hajtómű.
A történet tanulsága, hogy ha ugyanez a valaki húsz évvel később, mit sem sejtve lenne akkora őrült, hogy az addig a nagypapa sufnijában hányódó, kétes eredetű tárgyat a neten kezdi árulni, ne lepődjön meg, ha az érdeklődők között feltűnik a Honvédelmi Minisztérium is. Bár a hatóságok lassan mozdulnak, és az internetet sem kezelik túl ügyesen (vagy nagyon jól leplezik azzal, hogy a licitről készült képet külön elkérték tőlünk ahelyett, hogy két kattintással lementették volna az első cikkből), a hozzánk eljuttatott válaszból kiderül, hogy az illetékes minisztérium munkatársai is hajlamosak elméleti kérdéssé változtatni az ügyet. „Felvetődhet” ugyanis, hogy az említett hirdető a nagy nyilvánosság részére általa nem jogszerűen birtokolt haditechnikai eszközt kínált értékesítésre, és ezzel haditechnikai szolgáltatást nyújtott még akkor is, ha neki fogalma sem volt arról, mit is tesz pontosan. Amennyiben ezt engedély nélkül tette, bűncselekményt követett el, így indokolt a büntetőjogi feljelentés és eljárás lefolytatása.