Kipukkad a Farmville-lufi

A Facebook lenyomja a játékipart, írtuk szűk három éve, amikor a Farmville és társai csillaga elkezdett felívelni. A végtelenül egyszerű közösségi oldalas játékok még annál is nagyobb karriert futottak be, mint azt akkor el mertük képzelni, a Farmville nyomán gombamód szaporodó klónokkal a játékműfaj csúcsragadozója, a Zynga több százmilliós játékostábort hozott össze, elképesztően sok pénzt keresett, és fél kézzel felborogatva az erőviszonyokat a videojátékok piacán. A tavaly év végi tőzsdei bevezetéskor a pár éve indult Zynga a legnagyobb játékpiaci vállalatnak számított, a részvénykibocsátása pedig a technológiai szektor legfontosabb eseményének a Google tőzsdére lépése óta. Nem mellékesen a tőzsdei belépéssel újabb egymilliárd dollárt kaszált a cég.

Azóta eltelt kilenc hónap, és a Zynga játékai ugyan továbbra is nyomasztóan uralják a facebookos toplistákat (a tíz legnépszerűbb alkalmazásból öt az övék), de a cég a tőzsdén összeomlott, és a létét fenyegető perekkel kell szembenéznie több fronton is: illegális bennfentes kereskedéssel, és lopással vádolják. Úgy tűnik, hamarosan véget ér a játékipar utóbbi éveinek legizgalmasabb története.

A semmiből a csúcsra

A Zynga sikersztorija 2007-ben indult, amikor egy amerikai befektetési bankár, Mark Pincus, aki nagyon korán látta meg a Facebookban a jövő játékplatformját, megalapította a céget. Ezen a meglátáson felül nem sok hozzáadott értéket termelt: a Zynga azzal lett király, hogy roppant szemérmetlen módon összelopkodott, nagyon egyszerű, már-már primitív játékait cuki grafikával, agresszív marketinggel, és minimális közösségi élménnyel turbózta fel. És persze gondosan ügyelt arra, hogy a játékokban könnyen jöjjön a látványos sikerélmény, veszíteni ne lehessen bennük, viszont az ember az összes ismerősének az üzenőfalát elárasszák az alig burkolt reklámjaikkal.

Az időzítés tökéletes volt: a Farmville, a Mafia Wars és a Texas Holdem póker épp akkor jött, amikor a Facebook hirtelen nagyon népszerűvé vált (többek között épp azért, mert játszani is lehetett rajta, nem csak egymást bejelölgetni meg fotókat feltenni). A Zynga-játékok bármilyen gépen elfutottak, alapjáraton ingyenesek voltak, elég volt napi néhányszor pár percet tölteni velük, akár munkaidőben is, és ami a legfontosabb: fillérekért lehetett bennük optikai tuningokat, és kisebb-nagyobb játékbeli előnyöket venni. Ezek a fillérek több tízmillió játékosnál meghökkentő summává halmozódtak, a cég pedig elkezdte a terjeszkedést. Olyan réteget sikerült megfogni velük, aminek egy hagyományos videojáték nehezen követhető, drága, és értelmetlen időpazarlás.

Bár a kirúgott, illetve névtelenül nyilatkozó alkalmazottak nem feltétlenül a legjobb források, sok ilyen állítja egyöntetűen: a Zyngánál kimondottan utasításba kapták, hogy senki ne pazarolja az idejét saját ötletek megvalósítására. A követendő metódus a konkurencia figyelése, az érdekesebb játékok minél gyorsabb lemásolása volt, az ebből adódó esetleges problémákat pedig a jogászokra bízták. A dolog csodálatos módon működött, a Facebook gyorsabban szállította az új játékosokat, mint hogy az újrahasznosított, átszínezett játékokba beleuntak volna a régiek, a tízmilliókhoz elérő reklám azonnal népszerűbbé tette a lopott játékokat, mint az eredetijeik valaha voltak, a pénz meg csak dőlt.

A Zynga pár év alatt hatalmasra nőtt, tucatnyi fejlesztőstúdiót indított, több ezer alkalmazottat foglalkoztató óriásvállalattá vált, ami papíron többet ért, mint bármelyik hagyományos játékfejlesztő vagy kiadó cég. A játékok elképesztő pénzt termeltek, a cég profithányada a nyilvános üzleti eredmények szerint 47 százalék volt, vagyis 100 dollár bevételből 47 maradt a kasszában tiszta profitként – összehasonlításképpen a hírhedten nagy árréssel dolgozó Apple hasonló adata 30 százalék alatt van, és az olyan luxusmárkák, mint a Chanel, vagy a tízezer dolláros táskáiról ismert Hermés sem képesek 40 fölé menni. A Zynga ingyenes játékai mellé gyakorlatilag előállítási költség nélküli pixeleket árult, miközben a fenntartási költségeit elegánsan áthárította a játékait futtató Facebookra. Ami boldogan vállalta ezt, hiszen a bevétele 10-15 százaléka jött össze a Zynga mikotranzakcióiból levett jutalékból.

Aztán egyszer csak eljött az a pont, ahol a növekedés elkezdett lelassulni, az újdonság varázsa megkopni, az emberek ráuntak az újracsomagolt gagyira, a játékos-utánpótlás elmaradozott.  2011-re a Zynga aktív játékosainak száma nagyjából a 2009-es szinten maradt, ami persze még mindig tízmilliós nagyságrendet jelentett a népszerűbb daraboknál, csakhogy a Facebook-felhasználók száma a három-négyszeresére emelkedett ezalatt. Egy többszörösre növekedett bázisból stagnáló felhasználótábort összeszedni nem sok jót jelent, főleg úgy, hogy az új felhasználók egyre inkább a fejlődő országokból érkeznek, akiknek eszük ágában sincs a piros traktort egy dollárért aranyszínűre cserélni a Farmville-ben. Az ezerszázalékos növekedés aranykora véget ért, és a Zyngának valami nagy újításra volt szüksége. A történet azért válik különösen érdekessé ezen a ponton, mert jó fél év késéssel most a Facebooknak is egészen hasonló problémákkal kell szembenéznie.

A csúcsról a mélybe

A Zynga reakciója a gyorsan változó környezetre az volt, hogy nem csináltak semmit, erőltették a „győztes csapaton ne változtass” elvet, miközben a környezet megváltozott körülöttük. Sőt, emelték a tétet, és a konkurenciát már nem csak másolták, és a puszta tömegükkel nyomták el, hanem olykor szőröstül-bőröstül felvásárolták. Így sikerült az első igazán nagy pofonba is beleszaladnia a cégnek, amikor egy másfél hónap alatt 50 millió letöltést produkáló mobiljáték, a Draw Something fejlesztőjét vették meg kilóra, 180 millió dollárért. A játék az üzlet nyélbe ütése után pár hét alatt egyszerűen kiment a divatból.

Miközben a cég sikertelenül próbálkozott a Facebook mellett más platformokat találni, saját portált építeni, mobilos területekre betörni, a stagnáló játékosbázis és a nekik nyújtott, egyre unalmasabb, egyre hamarabb megunt és elhagyott (és éppen ezért a futószalagon minden addiginál nagyobb ütemben termelt) játékok csapdájából előre menekült: bejelentette, hogy a tőzsdére vonul. Ugyan itt már több elemző kongatta a vészharangot, azt magyarázva, hogy a Zynga a látszat és a vastag nyereség ellenére a szakadék felé rohan, a tőzsde mégis bizakodott. A pénzvilág éppen túlvolt egy komoly és stabil, illetve egy csúfos lufinak tűnő tőzsdei belépésen (a Linkedin és a Groupon), ezek után a Zyngától ugyan nem ájultak el, de egymilliárd dollárt csak összedobtak a cég tőzsdére került 14 százalékos tulajdonrészéért.

A tőzsde azonban nemcsak azzal jár, hogy az ember zsebre teszi a részvényeiért kapott pénzt, és további jó szórakozást kíván, hanem azzal is, hogy nem lehet többé sumákolni a pénzügyi mutatókkal, és mellébeszéléssel elvakítani a befektetőket. A Zynga-vezérkar a megváltozott játékszabályokról láthatóan nem vett tudomást, és vérbeli unortodox trükkökkel szaladt neki a tőzsdei létnek. Ígértek fűt, fát és más növényeket: saját közösségi oldalt, 3D Farmville 2-t, kisebb fejlesztők felkarolásával klasszikus játékkiadóvá válást, saját hitelkártyát, beszállást az online pókerbizniszbe. Eközben már az első nyilvános pénzügyi jelentésükben kilógott a lóláb, az 1,1 milliárd dolláros bevétel mellett úgy sikerült veszteségesnek kihozni a céget, hogy az egészről egyetlen árva „részvényalapú kompenzációs költség” bejegyzés árulkodott, 510 millió dolláros összeggel. Pincus és a haverok elkezdték nagyüzemben kiszivattyúzni a pénzt a cégből.

Szerencsétlen kanyarként jött májusban a Facebook tőzsdei belépése, a közösségi oldal (ami a saját befektetői tájékoztatójában az egyik legfontosabb kockázati tényezőként említette bevétele függését a Zynga-játékoktól) felemás bemutatkozása megtépázta a Zynga papírjait is, pár óra alatt 13 százalékot esett az árfolyam, a kereskedést fel is függesztették. Aztán jött a cég következő negyedéves pénzügyi jelentése júliusban, az elemzői várakozásoktól való elmaradás (még csak nem is sok, 332 milliós forgalom 344 helyett), és elszakadt a cérna, a befektetők elkezdtek menekülni, az árfolyam a negyedére zuhant.

Borul a bili

Innen pedig már nem volt megállás. Kiderült, hogy a cégvezetés és a korai befektetők belső köre a pénzügyi jelentés nyilvánosságra hozása előtt újabb 43 millió részvényétől szabadult meg, még a békebeli, 12 dolláros árfolyamon, ami a jelentés után 3 dollár alá esett. Mark Pincus a bő félmilliárd dollár rá eső 200 milliójából gyorsan vett is egy kastélyt San Franciscóban, kilátással a Golden Gate-re, miközben az első vizsgálat elindult a cég ellen, illegális bennfentes kereskedés gyanúja miatt.

Ezzel párhuzamosan a legnagyobb játékkiadó, az Electronic Arts is megindította a maga offenzíváját, hosszú és részletesen illusztrált vádlistával arról, hogy a Zynga melyik játékában pontosan mit és honnan lopott. Szakértők szerint az EA biztos nyerő a perben, a kérdés csak az, mennyire kaszálja el a Zyngát a bíróság.

A helyzet tehát úgy áll, hogy van egy biztos bukónak ígérkező per, ami a cég fő tevékenységét lehetetlenítheti el, egy szintén borús kilátásokkal kecsegtető tőzsdefelügyeleti vizsgálat (aki csak a Tőzsdecápákból ismeri ezt a világot, az is tudja, hogy a bennfentes kereskedésért simán börtönt lehet kapni), és a befektetők bizalma már azelőtt elúszott, hogy ezek kipattantak volna. És ott van havi 311 millió aktív felhasználó, 88 Facebookon futó játék, ebből öt 30 millió feletti játékostáborral, és ott lesz az idei évre várt 1,35-1,45 milliárd dolláros bevétel is. Vagyis a Zyngának lehet hogy annyi, de a romjain bőven van még mit ellopni.