Vécére vittük a nótatévét

A tévéipart is meghódították az okos eszközök, amikben már majdnem annyiféle funkció van, mint egy számítógépben. Így talán könnyebb elhitetni az emberekkel, hogy egy berendezésért akár milliókat is elkérhetnek. A napokban megérkezett a szerkesztőségbe egy luxuskategóriás UE55F8000, a januári CES 2013 kütyüparádé egyik sztárja, ami nagyjából nyolcszázezer forintba kerül és tele van okos újításokkal.

Fejlődés előkészítve

A berendezés dizájnja egészen lenyűgöző, és az 55 hüvelykes képátlójú hatalmas led panel mellett szinte eltűnik az alig fél centiméteres keret. Azon is meglepődtünk, hogy milyen aprócska a Samsung logója, a gyártócégek általában szeretik láthatóbbá tenni a nevüket. Hogy az acéltalp hozzáad-e a berendezés szépségéhez, vagy inkább elrontja azt, arról parttalan vitát lehetne folytatni; maradjunk annyiban, hogy szívesebben látnánk a készüléket falra rögzítve, mint ezen a csillogó, hajlított fémdarabon. A falra rögzítésnek praktikus oka is lenne, úgy biztosan nem tud pofára dőlni.

Az iparias, egyszerű felépítésű hátoldalon már megmutatkoznak az okos extrák, van például három usb port, amelyek segítségével pendrive-ról tudunk zenéket és fényképeket lejátszani. Ha rákötünk egy kellően nagy kapacitású külső merevlemezt, akkor arra digitális téváadásokat is felvehetünk. Itt találjuk a vezetékes hálózati csatlakozót is, amire nem feltétlenül lesz szükség, mert a tévében van beépített wifi.

A legfontosabb azonban az Evolution Kit nevű kiegészítő szabadon hagyott portja, ez ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a jövőben újabb funkciókkal egészíthessük ki a tévét. A Samsung rájött, hogy az emberek nem hajlandók kétévente több százezer forintot áldozni egy valamicskével jobb tévékészülékre, ugyanakkor a számítógépek éppen azért lettek népszerűek, mert könnyen fejleszthetők extra hardverek beépítésével. Most persze még nem tudjuk megmondani, hogy mi lesz az első Evolution Kitben, de az ígéretek szerint fejlettebb szoftvert és jobb/gyorsabb hardvert vehetnek majd a felhasználók. Most négymagos processzor dolgozik a tévében, ami érezhető a használat során, a menüben gyorsan és gördülékenyen tudunk navigálni, nem akadozik a kép.

Szépek és hangosak

Az F8000 képminősége nagyon rendben van, szép és kontrasztos a tévé, a szakértők szerint a Samsung javított a háttérvilágítás technikáján, hogy a fekete színek ne legyenek annyira szürkések, és szélesvásznú (2,35:1) filmek lejátszása alatt ki lehet kapcsolni az alsó és a fölső éleken a ledeket, hogy a fekete sávok tök sötétek legyenek. A képminőséget nem vizsgáltuk alaposabban, mert ez az csak első 2013-as modell, amit ki tudtunk próbálni.

Leginkább a tévé felhasználói interfészére összpontosítottunk, mert ennek a csúcsmodellnak éppen azok az újdonságai, hogy a megújult a menürendszer és gesztusokkal is vezérelhető. A Samsung olcsóbb idei modelljei csak a hangunkat ismerik fel, tehát azoknál is beleordíthatjuk a mikrofonba, hogy vóljúm dáun, és akkor kicsit csöndesebb lesz. Ennél a csúcsmodellnél viszont már hadonászni is tudunk is a beépített kamera előtt. Az F8000 egészen gyorsan felismeri, hogy mit akarunk, legyintéssel lapozhatunk a menüben, és a tenyerünk összecsukásával klikkelhetünk rá a gombokra. A Samsung nagyon jó használati utasításokat is felöltött a tévére, és az első bekapcsolás után végigmehetünk a használatot betanító demókon, hogy ne égjünk le a szomszédok előtt, amikor a szupermenő képességeit próbáljuk bemutatni.

Kapcsoljon valami jóra

A hangvezérlés elég jól felismeri a parancsainkat, de azt hiába üvöltjük a tévének, hogy kapcsoljon a Barátok köztre, vagy valami izgalmas állatos show-ra, mert a berendezés csak néhány tucat előre megadott parancsot ismer fel. A bonyolultabb szavakat és mondatokat akkor tudjuk letesztelni, amikor hosszabb szöveget akarunk bevinni, például a Facebookra akarjunk posztolni. Ilyenkor kiélhetjük a kreativitásunkat, de a Samsung tévéje által felismert szövegnek néha nincs sok köze ahhoz, amit kimondtunk.

A hangalapú irányítással az a gond, hogy sokkal kényelmesebb a mobil vagy a tablet Facebook-kliensén beírni a szöveget, mint a nagy tévékijelző felét elfoglaló virtuális billentyűzetet bámulva a mikrofonba duruzsolni a mondanivalónkat. A tévés Facebook használatakor ráadásul nem látjuk az adást. A kézzel való hadonászás egy fokkal pontosabb, mint a hangutasítás, viszont kevesebb szituációban működik. Ezt is csak akkor alkalmaznánk, ha le lenne vágva mind a tíz ujjunk, mert egyszerűbb a távirányító gombjaival letekerni a hangerőt, mint a karunkkal nyújtózkodni.

A szupertévé elméletileg figyeli, hogy mik a kedvenc csatornáink, és ez alapján ajánl nekünk alkalmazásokat. Ezt a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt sajnos nem tudtuk elég alaposan kipróbálni. A hírfigyelők bizonyára a BBC appjával találkoznak, a minimaxosok pedig játékokkal. Mi inkább tartoznánk az előbbiek közé, mert a hírszolgáltatók alkalmazásai viszonylag jók, ellenben a letölthető játékok nagyon gyatrák, nem voltunk elájulva a minőségtől.

Nyolcszázezer bármire

Tesztünkben azt a funkciót találtuk a leghasznosabbnak, hogy a kábeltévé adását át tudtuk sugározni wifin egy Galaxy Note táblagépre, mert ennek valódi haszna van: a vécén ülve is riszálhatjuk a nótákra. Ez egyébként fordítva is működik, a Samsung idei tévéibe már beépítették a kijelzőtükrözés (screen mirroring) megoldást, tehát a kompatibilis mobilokról 1080p felbontású videót tudunk sugározni a tévére.

A UE55F8000 szép színeket és éles képeket jelenít meg, ami azt bizonyítja, hogy a Samsung a tévégyártásban még mindig az élvonalban van. De vajon a sok fölösleges okosítás nélkül mennyiért kapnánk meg ugyanezt a technikát? Bízunk benne, hogy a 2013-as kínálatban – vagy a Samsungtól, vagy a riválisaitól – lesz olyan készülék, amely nem akar többnek látszani egy tévénél, nem erőlködik izzadságszagúan, hogy átvegye a pc-k szerepét, de a lehető legjobb minőségű vizuális orgiát nyújtja a felhasználónak. Mert ez a legfontosabb egy tévében.