További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
A tudás hatalom
Minden tudás, ezer lexikonnyi információ és általános műveltség mindenki számára elérhető módon ott van a neten – ha tudunk keresni, szinte bármilyen kérdésre választ kapunk egy szempillantás alatt. Miért kéne bármire emlékeznünk, ha úgyis ott van minden a Wikipédián? Ma már természetesnek vesszük, hogy a tudás szabad és ingyenes, de ez nem mindig volt így.
Az óidőkben tényleg fáradságos munkával bele kellett verni a fejünkbe az információkat, mert nem volt százezer önkéntesünk tíz évnyi munkájával összelapátolt wikink, és Google-ünk sok ezer szerverrel, ami gondolkodik és emlékszik helyettünk. Szuper lenne, ha ezt a sok felszabaduló agyi kapacitást csupa értelmes dologra fordítanánk, és az elmúlt 20 év legnagyobb tragédiája, hogy nem tesszük.
A zene mindenkié
A legjobb dolog, ami a zeneiparral történhetett az elmúlt húsz évben, az internet volt, ezt mindenki tudja, kivéve a zeneipart. A YouTube-on és iTuneson sztárrá lett indie zenekarok, az ingyen, legálisan bármikor elérhető zenék és klipek milliói azért valahol csak kárpótolnak azért a lelki törésért, amit a középkorban megragadt zenekiadó mamutcégek siránkozása okoz.
És ha egyszer végre bejön a Netflix Magyarországra, meglátjuk azt is, mit művel az internet az évtizedes tévénézési szokásokkal. Addig is lehet torrentről letöltögetni a reklámok nélküli, eredeti hangú, a hivatalosnál sokkal hamarabb érkező sorozatepizódokat. Magáncélra teljesen legálisan, még mielőtt.
Mindent az internetboltból
Az internet akkor vált igazán felnőtté, amikor az Amazon meg az Ebay rájött, hogy a netet simán lehet használni egy végtelen méretű bolt kirakataként, és elkezdtek ezen óriásit kaszálni. Akinek nem pszichológiai igény a vásárlás fizikai folyamatának megélése, annak az online boltok létezése a legnagyobb áldás. Klikk, klikk, kiválasztottam, klikk, klikk, megvettem, klikk, klikk, kifizettem, két nap múlva házhoz szállítják. Nem beszélve arról, mekkora a választék, mennyire egyszerű a legjobb árat megtalálni, és egy véletlenszerű új-zélandi boltba beugrani pont ugyanannyi időbe és energiába kerül, mint a sarki Nemzeti Együttműködés Trafikjába. Nem is értjük, miért vásárol még bárki bármit hagyományos boltban.
Levelet kaptam lájf
El tudja képzelni hogy ha valakinek levelet akar írni, ahhoz konkrétan, kézzel, papírra írjon, pénzért vegyen borítékot meg bélyeget, elmenjen a postára feladni, aztán várjon egy hetet, mire megkapja a választ? Megdöbbentő, de az email előtti időkben így volt szokás. Ez durvább, mint hogy anno papírból készült térképeket nézegettünk tanácstalanul ahelyett hogy a Google Mapstől kérjünk útvonalterveket, vagy hogy vaskos könyveket nevezzünk szótárnak, amikben lapozgatni kell a kereséshez, csak egy nyelvet ismernek és nem lehet meghallgatni a helyes kiejtést tőlük, mint ma a legegyszerűbb online verziókban is.
A copyright halála
A fájlcsere jelenségét lehet helyteleníteni, ördögtől valónak kikiáltani, vagy számolgatni, hány csilliárd dollár veszteséget okoz a világgazdaságnak, vagy megpróbálni tényként elfogadni, mint mondjuk a gravitációt, és megpróbálni együtt élni vele, esetleg ki is használni. A fájlcsere, vagy kicsit kiterjesztve a fogalmat, az, hogy bármi, ami az internetre kikerül, szabad rablás áldozatává válik kegyetlen jelenség, de tekinthetjük minden alkotó folyamat végső evolúciós lépését: csak az marad életben, ami van annyira jó, hogy az emberek akkor is fizessenek érte, ha egyébként el is lophatnák.
Mit is ír a hogy is hívják
Vicces elképzelni, hogy régen, ha történt valami a világban, azt az ember másnap reggel, a napi újságot felütve tudta meg (kivéve, ha az a valami nem lapzárta előtt vagy hétvégén volt, mert akkor még később), nem azonnal a netről. Az újságokat kicsinálták a hírportálok, a hírportálokat a blogok, a blogokat a Twitter, és eközben még mindig vannak emberek, akik odaballagnak az újságoshoz és pénzt adnak azért, hogy papírra nyomtatva lássák azt, amit a neten előző nap olvashattak el.
Most őszintén, mi volt az utolsó igazán nagy hír, amiről papírújságból értesült? John Lennon halála, vagy hogy a fociválogatott 6-0-ra kikapott az oroszoktól?
Cseten csajozni
Akinek van külföldön élő ismerőse, családtagja, pontosan tisztában van azzal, hogy az internet legnagyobb áldása a Skype. Vagy valami más online telefon-, esetleg csetszolgáltatás, amivel valós időben, és ingyen lehet kapcsolatot tartani olyasvalakivel, aki messze lakik tőlünk. Belegondolni is rossz, hogyan oldották meg ezt a sötét középkorban, mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Arról nem is beszélve, hogy a netes csevegési formák, a Facebook adta lehetőségek a célpontunk lecsekkolására milyen elképesztő lehetőségeket nyitottak meg a csajozás/pasizás területén. És itt még további hatalmas perspektíva látszik, hogy más ne mondjuk, a Google Glass bemutatkozásával:
Az unalom eltörlése
Ha valaki az internet előtt ülve képes unatkozni, azzal valami nagyon nagy baj van. Próbálta már megnézni a YouTube összes érdekes videóját? Minden percben 72 óra új videó kerül fel a rendszerbe, ha feltételezzük, hogy csak minden tízezredik ér meg annyit, hogy belenézzen az ember, akkor is napi tíz órában nézhetnénk, hogy csak az új feltöltéseket követni tudjuk. Megpróbálta már kiolvasni a Reddit archívumát a maga több tízezer aloldalával, és a naponta születő több millió hozzászólással? Tudományosan bizonyított tény, hogy az internetre sokkal nagyobb tempóval kerül fel új, érdekes tartalom, mint ahogy azt az emberi agy fogyasztani képes, és az unalom a net előtt értelmezhetetlen fogalom.
Mémek és kiscicák
Mikor hallott utoljára egy jó viccet, élőszóban? És mennyit röhögött csak ma vicces képeken, videókon, mémeken, amiket a neten látott? Az internet átvette a hatalmat a humor felett, ami régen a Ludas Matyi meg a Hahota volt, az mára a 9gag lett, a viccmesélés első számú terepe a facebookos üzenőfal, és Hofit sem a tévében nézzük meg, hanem a YouTube-on. És lássuk be, a legócskább vicces kiscicás animgif is többet ér, mint egy évfolyamnyi Szeszélyes évszakok.
Ugye ezt várta első pontnak?
Ne legyünk álszentek: a web legnagyobb találmánya az ingyen, elképzelhetetlen mennyiségben és változatosságban beszerezhető pornó. Ön is nézegetett már ilyesmit a neten, mi is, mindenki. El tudja képzelni, milyen borzasztó lehetett a nyolcvanas években a tizenéveseknek a kíváncsiságukat kielégítése végett gyűrött papírújságokat és százszor átmásolt gagyi VHS-kazettákat beszerezni? Ma meg két kattintás, és ott megy minden HD-ban, élőben, a lebukás minimális veszélye nélkül. Lehet régenmindenjobbvoltozni meg erkölcscsőszködni, de mielőtt kitörne önből a lelke mélyén rejtőző KDNP-szóvivő, gondoljon egy pillanatra a 13 éves önmagára. Na ugye.