Megszólalt a megfigyelési botrány forrása

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egy volt technikusa szivárogtatta ki a sajtónak az elektronikus hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) adatgyűjtési tevékenységéről szóló, egyre nagyobb politikai botrányt kavaró értesüléseket – közölte vasárnap este a The Guardian.

A vezető baloldali brit napilap online kiadásában megjelent írásában felfedte, hogy a 29 esztendős Edward Snowdentől származnak a Londonban és Washingtonban egyidejűleg kiszivárogtatott értesülések. A The Guardian az ügyet az amerikai politikatörténet egyik legnagyobb horderejű kiszivárogtatásának nevezi.

Piros csuklyában gépeli be a jelszavát

Snowden, aki az elmúlt néhány évben az NSA alkalmazottja is volt, a The Guardian szerint maga kérte kilétének nyilvánosságra hozatalát, ugyanakkor hangsúlyozta a brit lapnak adott nyilatkozatában, hogy el akarja kerülni a média reflektorfényét. „Nem akarom, hogy a történet rólam szóljon, azt szeretném, hogy arról szóljon, amit az amerikai kormány művel” – idézte forrását a brit lap.

Snowden elmondta, hogy „nagyon kényelmes életet” adott fel, Hawaiiban élt barátnőjével, 200 ezer dollár körüli éves fizetése volt és stabil karrierje. „Ám mindezt kész vagyok feláldozni, mivel nem tudom jó lelkiismerettel eltűrni, hogy az amerikai kormány lerombolja a magánélethez fűződő jogot, az internet szabadságát és a világ népeinek alapvető szabadságjogait az általa titokban kiépített masszív megfigyelő gépezettel” – mondta a kiszivárogtató, egykori CIA-alkalmazott a brit lapnak.

Snowden május 20-án Hawaiiról Hongkongba repült, és azóta is ott van, egy szállodában. Elmondása szerint azért választotta Hongkongot, mert ott elkötelezetten védelmezik a szólásszabadságot és a politikai szembenállás jogát. Emellett véleménye szerint Hongkong egyike azon kevés helynek a világon, amely képes szembeszállni és szembe is száll az amerikai kormány diktátumaival.

Itt is tart azonban attól, hogy megfigyelik. Szállodai szobájának ajtajára párnákat erősít, hogy elejét vegye a lehallgatásnak, és amikor laptopján beírja felhasználói jelszavát, egy nagy piros csuklyával takarja fejét és a gépet, hogy egy esetleges rejtett kamerával ne lehessen kikémlelni a jelszót.

Bár ez egyeseknek paranoiának tűnhet, Snowdennek jó oka van arra, hogy ennyire féljen. Csaknem egy évtizedig dolgozott az amerikai hírszerzés világában, és tudja, hogy Amerika legnagyobb és legtitkosabb megfigyelő ügynöksége, az NSA, valamint a világ legnagyobb hatalmú kormánya keresi őt.

A kiadatás végképp nemzetközi üggyé emeli a botrányt

Hongkongba menekülni az amerikai hatóságok elől nem feltétlenül rossz ötlet. Bár a város ma már Kína része, még 1996-ban, az Egyesült Államokkal még a visszacsatolás előtt kötöttek kiadatási szerződést. Ebben az egy állam, két rendszer elve érvényesül, vagyis az USA meghagyta Hongkong önálló döntési jogát kiadatási ügyekben attól függetlenül, hogy a kínai törvények hogy fogalmaznak. A városban tartják például az 1989-es Tiananmen-téri történésekkel kapcsolatos megemlékezéseket is, ahol rendszeresek a Kína-ellenes felszólalások.

Ugyanakkor a kiadatási ügyekben járatos szakértők szerint egyáltalán nem biztos, hogy Hongkong kockáztatná az amerikai kormányzattal fennálló viszonyát egy ilyen horderejű ügy főszereplőjének megvédésével. Ráadásul bár a kiadatási szerződés valóban lehetőséget ad Hongkongnak a kérés visszautasítására, ezt főleg a hongkongi polgárokra alkalmazzák, és nem az ott menedéket kereső külföldiekre.

Ráadásul az is érdekes kérdés, hogy vajon a kínai kormányzat nem akarja-e tudni majd, amit Snowden tud. Kevés olyan titkosszolgálat van a világon, akit ne érdekelne egy ember, akinek állítólag az NSA teljes állományi névsora a birtokában van.

Snowden ugyanakkor Izlandot is lehetséges menedékként említette, és Birgitta Jónsdóttir, az izlandi parlament képviselője, illetve a Rejkjaviki Modern Médiatudományi Intézet elnöke már jelezte, hogy szívesen segítenének neki. Jónsdóttir korábban a Wikileaks publikációiban is részt vett, illetve egy darabig együttműködött Bradley Manninggel, a Wikileaks-anyagok forrásával is.

Nehéz a dolga a szólásszabadság élharcosainak

Snowden kilátásai azonban nem túl jók. A hozzá hasonló horderejű Wikileaks-ügy főszereplőjeként ismertté vált Manning tárgyalása épp folyik, az sem lehetetlen, hogy súlyos börtönbüntetést, vagy akár halálbüntetést is kap a per végén. A Wikileaks másik főszereplője, Julian Assange is évek óta bújkál, egy darabig Angliában húzta meg magát, jelenleg Ecuador londoni nagykövetségén él, és a rendőrség azonnal letartóztatja, ha elhagyja az épületet.

Snowden ügyével kapcsolatban Daniel Ellsbert, a Pentagon-iratok kiszivárogtatója is megszólalt. Ellsberg volt az, aki 1971-ben a RAND katonai vállalat munkatársaként olyan hivatalos iratokat hozott nyilvánosságra, amiből kiderült, hogy a Johnson elnök vezette amerikai kormány tudatosan félrevezette az Egyesült Államok közvéleményét a vietnami háborúval kapcsolatban.

Ellsberg szerint Snowden hős, de minden valószínűség szerint neki is ugyanazon kell majd keresztülmennie, amin neki 1973-ban. Bár Ellsberg ellen végül ejtették a vádakat, a 115 évnyi börtön elkerüléséhez az is kellett, hogy kiderüljön: az FBI többször is engedély nélkül hallgatta le a férfit.

A PRISM-botrány eddig

A Guardian az elmúlt héten – akkor még a kiszivárogtató megnevezése nélkül – arról számolt be, hogy az NSA titokban, de bírósági jóváhagyással amerikai telefonhívások millióit figyeli adatgyűjtés végett.

A The Guardian és a The Washington Post nem sokkal ezután egybehangzóan olyan értesülést is közzétett, hogy az NSA egy PRISM kódnevű program keretében a világ legnagyobb internetes szolgáltató cégeinek adatforgalmát is figyeli, és magánszemélyek email-üzenetei és egyéb kommunikációs adatok kerültek a birtokába hatalmas mennyiségben.

A brit lap ezután közölte azt az értesülését is, hogy a brit kormány kommunikációs figyelőszolgálata (GCHQ) már legalább három éve szintén titkos adatgyűjtést folytat a PRISM-programhoz kapcsolódva.

Ugyanakkor a megvádolt titkosszolgálatok, illetve az érintett internetes megacégek, például a Google és a Microsoft is tagadta, hogy létezne a PRISM-hez hasonló program, amivel a kémelhárítás egy-egy konkrét személy szervereken tárolt személyes adatait el lehetne érni anélkül, hogy ehhez bírósági engedélyt, illetve a szerver üzemeltetőjének beleegyezését kéne kérni.