A Google új kísérleti projektjében az utasszállító repülőknél kétszer magasabban, a sztratoszféra szelein utazó légballonokkal juttatná el az internetet a világ távoli, elmaradott vidékeire is.
A Google Project Loon névre hallgató kísérleti vállalkozása ugyanott készül, ahol az önmagát vezető autón, és a hordható, szemüvegbe épített számítógépen, a Google Glass-on is dolgoznak a cég mérnökei.
Ha a technológia sikeres lesz, számos ország át tudja ugrani a drága optikai kábelek lefektetését, és drámaian megnövelheti az internetezők számát Afrikában és Délkelet-Ázsiában.
Az első ember, aki a Google légballonjával csatlakozhat az internethez, az új-zélandi Leeston városkában élő Charles Nimmo gazda, vállalkozó lesz. Ő egyike annak az 50 helybélinek, akik jelentkeztek a kísérleti program felhívására. Technikusok érkeztek a kisvárosba és a házak falára kosárlabda nagyságú jelfogó-eszközöket szereltek fel.
A Google légballonjai közül mindegyik egy New York város nagyságának kétszeresét kitevő területen - 1250 négyzetkilométeren - képes internetelérést biztosítani, és a domborzat sem jelent akadályt. Képes internetet eljuttatni Afganisztánba a magashegyi hágók térségébe, vagy a közép-afrikai Kamerunba, ahol minden 100 emberből csak négynek van hozzáférése.
A Google azért Új-Zélandon teszteli a projektet, mert hatalmasak a távolságok. A következő fázisban 300 légballont bocsátanak fel, amelyek kört alkotva a déli félteke 40. szélességei körén, Új-Zélandtól Ausztrálián át Chiléig, Uruguayig, Paraguayig és Argentínáig képesek lesznek internetes lefedettséget biztosítani, a 3G-s hálózatokhoz hasonló sebességgel vagy gyorsabban.
A Google légballonok szabadon repülnek, napenergia biztosítja a szolgáltatás működését. A napelemek négy órányi töltése egy egész napos működéshez elegendő, az uralkodó szelek által hajtva repülik körbe a Földet. 10 kilométerenként telepített, interneteléréssel rendelkező földi állomásokról juttatják el a jeleket a légballonokra.