Az igazi Vasember

„Kéne találnom egy barátnőt. Mennyi időt igényel ma egy nő hetente, kb. tíz órát?" – kérdezett vissza nemrég Elon Musk egy interjúban halálosan komolyan arra a kérdésre, hogy a második válása után hogy áll a randizással. Hogy miért nem ér rá többet, azt indokolja, hogy saját bevallása szerint heti 80-100 órát dolgozik, az utóbbi egy évben pedig űrhajót küldött az ISS-re, a Tesla Model S-sel elnyerte az Év Autója díjat, porig alázta az egész New York Timest, és amikor nyilvánosságra kerültek a 60 milliárd dolláros kaliforniai szuperexpressz tervei, kijelentette, hogy van egy jobb ötlete, olcsóbb is, gyorsabb is, ha érdekli az elnököt, vagy az állam kormányzóját, hívják fel. Nagy összegben mernénk rá fogadni, hogy még aznap felhívta mind a kettő.

Még csak 42 éves, milliárdos, és valójában nem is ő hasonlít Vasemberre, hanem Tony Stark őrá: Robert Downey Jr. bevallottan róla formálta meg a filmbeli szuperhős karakterét. Egy snitt erejéig szerepelt is a Vasember 2-ben, hálából, mert kölcsönadta egyik cége, a SpaceX hangárjait a forgatáshoz. Ő az, a fehér zakóban:

Tony Starknak menő autói vannak? Elon Musknak egy L39 Albatros vadászrepülője van, és egyszer rommá tört egy 3 millió dolláros McLaren F1-et, csak hogy felvágjon egy haverja előtt, és később vigyorogva mesélte egy interjúban , hogy nem volt biztosítva, de sebaj. Tony Starknak menő háza van? Elon Musk tavaly 17 millió dollárért vett egy 1900 négyzetméteres minikastélyt Bel Airben, 10 hálószobával, borospincével, színházteremmel, két emeletes könyvtárral. Tony Starknak zavarosak a nőügyei? Elon Musknak öt gyereke (egy hármas, és egy hagyományos ikerpár, mind fiú) született az első feleségétől, Jennifer J. Wilson írónőtől, akit az év legrondább válóperével hagyott el egy kvantumfizikusból lett színésznőért , akivel szintén szakított, azóta a bulvársajtó összehozta már Cameron Diazzal és Olivia Wilde-dal is. Tony Stark néha kínos vígjátéki helyzetekbe navigálja magát? Elon Musk egyszer megjelent a kolera sújtotta Haitin egy árvaházban 30 Macbook Airrel, jótékonykodás címszóval. Úgy tűnik, ha eltekintünk a világ alkalmankénti megmentésétől és a repülő páncéltól, valójában a filmbeli Stark Muskhoz képest egy határozottan szelídített változata ugyanannak a karakternek.

Amerikai álom Dél-Afrikából

Musk, az amerikai álom megtestesítője nem született amerikai, Dél-Afrikából származik, ahonnan 17 évesen Kanadába költözött, amikor be akarták sorozni (magával a sorkatonasággal nem volt baja, inkább a feketéket elnyomó dél-afrikai rendszerrel). Fizikát és közgazdaságtant tanult az egyetemen, két diploma után Kaliforniába költözött, és felvételizett a nyugati part legmenőbb egyetemére, a Stanfordra. Felvették, csak hogy két nap múlva otthagyja az egészet, mint évekkel később egy interjúban elmondta, "hogy fontosabb problémákkal foglalkozzon, amik befolyásolják az emberiség jövőjét". Ehhez első lépcsőfokként igen jó érzékkel a mértéktelen meggazdagodást választotta.

Bár Musk karrierjének kezdetét a Paypalhoz szokták kötni, valójában az online bankot már bőven dollármilliomosként indította. Vagyona alapját a Zip2 nevű szolgáltatásból szerezte, amit az öccsével, Kimbal Muskkal alapított 1995-ben, és 341 millió dollárért adott el négy év múlva a Compaq-nak. A Zip2 egy online szolgáltatás volt, ami helyi híreket és hirdetéseket szolgáltatott nagy híroldalaknak, mint a New York Times vagy a Chicago Tribune. Ebből a pénzből lett aztán az internet meghatározó pénzintézete, a Paypal – pontosabban a Musk által indított X.com online pénzügyi szolgáltató és Peter Thiel Confinity.com titkosítási technikákkal foglalkozó vállalkozásának összeolvadásából. Két év alatt jutottak el addig, hogy az internetes pénzátutalások standard platformjává váljanak, és az Ebay 1,5 milliárd dollárért vásárolja fel a céget. Thiel a maga részével a Szilícium-völgy legmenőbb befektetője lett (ő volt a Facebook legelső külső befektetője, 500 ezer dollárral szállt be, több mint egymilliárddal ki), Musk pedig nekiállt valóra váltani az álmait.

A végtelenbe és tovább

Amikor Musk megalapította a SpaceX-et, mindenki biztos volt benne, hogy ez csak amolyan hóbort, űrhajós játék a milliárdosban élő gyermeki léleknek (a Szilícium-völgyben egyáltalán nem ritkaság az ilyesmi). Tíz év rakéta- és űrkapszula-fejlesztés, és közel egymilliárd dollár elfüstölése után a cég űrhajója, a Dragon történelmet írt: az első, magáncég fejlesztette és építette űrjárműként utazott el a nemzetközi űrállomásig, majd a dokkolás, és a szállítmány kipakolása után épségben haza is tért. Persze a cégnek nagy szerencséje is volt, épp akkor indult és futott fel, amikor a NASA nyugdíjazta az űrsikló-flottát, és a költségvetési szigorítás miatt úgy döntött, a közeljövőben magán-űrcégekkel szoros együttműködésben képzeli el az űrhajózást. A SpaceX jókor volt jó helyen, simán lekörözte a többi űrvállalatot a Falcon rakétákkal, ami ma csak az ISS utánpótlás-ellátására 1,6 milliárdos megrendelést jelent neki (egyéb állami és kereskedelmi szerződésekkel ma 4 milliárd dollárnyi megrendelésük van).

Musk nem kispályázik, olcsó és megbízható űrhajók kifejlesztését tűzte ki célul a SpaceX-nek, plusz azt, hogy még az életében el kéne jutni a Marsra („A Marson szeretnék meghalni, és nem feltétlenül úgy, hogy lezuhanok" – mondta teljesen komolyan az SXSW egyik előadásán).

A Tesla Motorst egy évvel a SpaceX után indította el Musk, az ötlet szintén abszurdnak hatott: elektromos sportautók és luxusszedánok százezer dollár körüli áron. A Tesla tíz éven át volt masszívan veszteséges, 2008-ra egészen a csőd szélére jutott, Musk összes számlája kiürült, a válság miatt a befektetők hirtelen nagyon óvatosak lettek, a SpaceX közben éppen a harmadik kudarcba fúlt rakétatesztjét mutatta be sorozatban.

És Musknak megint szerencséje volt, a Toyota Prius divatba hozta a környezettudatos autókat, a Tesla pedig nemcsak a világ első és egyetlen teljesen elektromos, menő sportautóját gyártotta, de hamarosan mellétette a Model S-t, ami a létező összes Év Autója díjat megnyerte. És mire kapcsoltak a nagy autógyárak, hogy az elektromos autó a jövő, azon vették észre magukat, hogy a Tesla technikája, az akkumulátorai évekkel előznek meg mindent ami a piacon van. Annyira, hogy még a Boeing is a Tesla mérnökeit hívta segítségül, amikor a Dreamliner utasszállító akkujai túlmelegedtek és kigyulladtak. Persze lehet hogy nem jártak jól hosszú távon, Musk ugyanis azzal kommentálta az egészet, hogy „...a Boeing 10 évet és 20 milliárd dollárt költött arra, hogy 10 százalékkal növelje a gépei hatékonyságát, hát, ez azért elég béna. Van is egy ötletem erre, egy függőlegesen felszálló szuperszonikus sugárhajtású gépé, az elég nagy fejlődést jelentene". Már megint: mintha csak Tony Starkot hallanánk.

A cég ma a saját autói mellett alkatrészeket szállít a Mercedesnek és a Toyotának, és az egész amerikai nyugati partot lefedő ingyenes(!) elektromos töltőállomás-hálózat kiépítésébe fogott bele. És mellékesen újra forradalmasítaná az egész autóipart azzal, hogy kihagyva az autókereskedéseket, közvetlenül a gyártól rendelhető autókkal nyomná le az árakat. Amiket az új Tesla-modellel egyébként is egy huszárvágással a felére csapna le. Nem csoda, hogy a Tesla részvényárfolyama április óta a háromszorosára ugrott, 14,5 milliárd dolláros piaci értékével a cég már nagyjából negyedannyit ér, mint az iparág százéves legendái, a Ford és a General Motors.

Musk legutóbbi nagy dobása, a Solar City (amit a pszichedelikus zenei fesztiválon, a Burning Manen talált ki 2004-ben) már nem olyan bukdácsolva indult, mint az elektromosautós vagy az űrhajós biznisz. A napenergiával foglalkozó Solar City egy év alatt a legnagyobb, napenergia-alapú áramszolgáltató lett Kaliforniában, 2011-re pedig egész Amerikában. A titok pofonegyszerű: ha valaki a Solar City napelemes rendszerére állítja át a házát, garantált, hogy a lízingdíjjal együtt is kevesebbet fog fizetni az áramért, mint előtte, amikor az elektromos művekre hagyatkozott (ezt persze csak megfelelő klímájú helyeken kínálja a cég). Dolgoznak az Intelnek, a Wal-Martnak, és az amerikai katonaságnak is, és persze a Solar City napelemes megoldásával működnek a Tesla elektromos töltőállomásai is.

Még félidőben sincs

Musk saját bevallása szerint durva munkamániás, a siker titkának azt tartja, hogy dolgozz kétszer annyit, mint a konkurencia, így akkor is meg tudod előzni, ha esetleg ő az okosabb. Nem könnyű ember, munkatársai úgy festik le, mint aki Steve Jobs, John D. Rockefeller és Howard Hughes egy személyben: egy géniusz, akit idegesít, ha mások képtelenek követni a tempóját. Kicsit kedvesebb, mint Steve Jobs, és egy kicsit kifinomultabb, mint Bill Gates – jellemezte a SpaceX egyik igazgatósági tagja. Diktátor, aki borzasztóan bánik a beosztottaival, és nem tűr meg B-kategóriás játékosokat maga mellett – így egy másik, aki be is perelte Muskot sokrendbeli becsületsértésért, miután kilépett. Az alkalmazottai ennek ellenére valósággal bálványozzák, az E3 videojátékshow-n (ahová a SpaceX programozókat toborozni ment ki) nem tudtunk úgy beszélni egyetlen SpaceX-inges kiállítóval sem, hogy ne őszinte lelkesedéssel beszéljen a főnökéről, és a keresztnevén hivatkozzon rá, nagyjából minden harmadik mondatba beleszőve.

Kedvenc könyve a Galaxis útikalauz stopposoknak: „Megtanít arra, hogy az igazán nehéz dolog a megfelelő kérdéseket feltenni. Ha az megvan, a többi már gyerekjáték" – mondta egy interjúban, a regény klasszikus viccére, a 42-re utalva. És valóban ennek megfelelően él, szinte kizárólag olyasmikbe vág bele, amit senki más nem gondolna komolyan egy pillanatig sem.

Még csak 41 éves, de már három, egyenként is milliárdokat érő és egy-egy egész iparágat forradalmasító céget vezet (a Business Insider egyszer vele tartott egy átlagos munkanapján, nem emberi, amit művel), és szó sincs arról, hogy ez lekötné minden energiáját és kreativitását. Új típusú utasszállító repülőgépet tervez, és Los Angelestől San Franciscóig fél óra alatt elérő szuperexpresszt, kolóniát a Marsra, és térhajtóművet az űrhajójára. A világon két ember van, akitől mindez nem hangzik nevetségesen: Tony Stark és Elon Musk.