Én elmentem lájkot venni fél pénzzel

A Facebook saját bevallása szerint a felhasználóinak nagyjából másfél százaléka direkt spamelésre, hamis lájkolásra tenyésztett kamu profil, ez több mint 15 millió látszatjúzert jelent. Ebből a szélmalomharcot vívó moderátorok napi húszezret törölnek. A Twitteren becslések szerint 20 millió körül lehet a hamis felhasználók száma, a YouTube tavaly kétmilliárd videómegtekintést nullázott le, amelyeket direkt a számlálók pörgetésére írt szoftverek hoztak össze. Burjánzik a hamis követők, lájkok és úgy általában a pénzért vett online népszerűség biznisze – hogy jobban megértsük, hogyan és miért is működik ez az egész üzlet, elmentünk mi is a feketepiacra hamis lájkot venni.

Én elmentem a vásárba fél pénzzel

A kamu lájkokhoz és rajongókhoz először is létrehoztunk egy kamu ügyfelet, a CXO Virtual User Experience and Design Consulting tanácsadó céget, plusz annak túlbuzgó közösségimédia-menedzserét, Jacoby Plastert. Hegesztettünk hozzá Facebook-oldalt, Twitter-fiókot és YouTube-csatornát, ahogy illik, a tartalommal viszont nem sokat vesződtünk, YouTube-ra feltöltöttünk egy videót (ami egyébként egy felhasználóiélmény-designer előadás részlete volt), ezt kiposztoltuk a Facebookra, a Twittert meg simán üresen hagytuk. Aztán elmentünk a lájkvásárba 50 dollárral, ennyit szántunk arra, hogy kamu népszerűséget vegyünk a kamu cégünknek.

A lájk-feketepiac egyáltalán nem az a sötét, veszélyes, és nagyon titkos, az illegális biznisz izgalmát hozó virtuális sikátor, mint például a Silk Road. Simán beírjuk a Google-be, mit szeretnénk, és tucatjával, ha nem százával kapjuk a magukat hótiszta, legális bizniszként hirdető szolgáltatókat. Mintha csak vicces pólót vagy bacon ízesítésű fogkrémet akarnánk venni a neten, mint a rendes emberek. Később azért kiderül, hogy a lájkshopok nagy része egy istállóba tartozik, ugyanaz a design, ugyanaz a fizetési rendszer, ugyanaz a „miben segíthetek?” csetablak ugrik elénk, amiről persze kiderül, hogy nem élő ember ül mögötte, csak egy szoftver, ami ezzel a trükkel próbálja a bizalmunkat építeni. Eddigre nagyjából képbe kerülünk a kínálattal kapcsolatban is: a Facebook, Twitter és YouTube tűnik kurrens platformnak, itt-ott előfordul eladó Google Plus-rajongó és pluszegyelés, Pinterest-követő. Általában külön kategóriája van a nemzetközi, és az amerikai felhasználóknak, utóbbi akár kétszeres árat is jelenthet, de a legmenőbbeknél régióra, vagy akár országra szűkítve is megmondhatjuk, honnan kérjük a népszerűséget.

Az árakban néhol meglepően nagy a szórás. Ezer facebookos rajongót 15-25 dollár között kap az ember, egy bejegyzésre vagy fotóra ötszáz lájk 15-20 dollár, a Twitteren ötezer követő ára 10 és 30 dollár között mozog, a YouTube-on tízezer néző körülbelül ugyanennyi. Ezek a legkisebb megvásárolható tételek, a nagybani vevőknek persze jár az árengedmény, láttunk akciós csomagban 500 ezer facebookos rajongót potom 3500-ért, egymillió YouTube-nézőt 400-ért, kétszázezer twitteres követőt egy százasért. A fizetés kivétel nélkül mindenhol PayPallel történik, elvétve előfordul bankkártyás lehetőség is, mi inkább az elsőt választottuk, az 50 dollárunkból így összejött végül is egy rendelés négy különböző szolgáltatótól összesen tízezer Twitter-követőre, ezer Facebook-rajongóra, 500 lájkra egy facebookos bejegyzés alá, és tízezer videó-megtekintésre YouTube-on. Roppant izgalmakkal vártuk a teljesítést, és a rajongóink előbukkanását a semmiből.

Lájkot vettem a vásárban fél pénzen

Leggyorsabban a facebookos posztjaink lájkolói jelentek meg, a péntek délután leadott rendelésre már szombat reggel, mind egy szálig, sőt, az 500-as rendelésre 524-et kaptunk, mint a hentesnél, kicsit több lett, maradhat? Naná hogy maradhat, ha nem kell külön fizetnünk értük. Szombat délután egyszer csak beesett 2964 követő a Twitteren, akik vasárnapra 10477-en lettek. Hétfőn, azaz a rendelés utáni első munkanapon hirtelen lett 1087 rajongónk a Facebookon, szerdán pedig a YouTube-on 23455 megtekintés a videónkon, pedig csak tízezerért fizettünk. Öt nap alatt (abból kettő hétvége) megérkezett az összes rendelésünk, hol kicsit, hol bőven túlteljesített számokkal. Következő lépésben megnéztük, kik is a hamis rajongóink.

A Twitter-fiókunkra a Social Bakers kamufollower-leleplező alkalmazását eresztettük rá, ami meglepően pozitív dolgokat mondott: a követőink 72 százalékát szabályos, valós felhasználónak könyvelte el, 26 százalékot inaktívnak, kettőt totális kamunak bélyegzett. Ez persze önmagában nem mond sokat, ezért összehasonlításképpen megnéztük, mit mond a teszt a leghíresebb magyar twitterező, Deutsch Tamás EP-képviselő, MTK-elnök és nyelvújító csatornájára (akinek egyébként nagyjából annyi követője gyűlt össze két és fél év alatt, mint amennyit mi vettünk). Meglepetésünkre @dajcstominál nagyságrendekkel rosszabb eredményt mutatott az alkalmazás a miénknél: csak 29 százalékot vélt valódi twitterezőnek, és a 17 százaléknyi inaktív mellé 54 százaléknyi kamu profilt jelölt meg. Vagy nagyon ügyesek a mi hamis követőink, vagy az idegenszívű balliberális hazaárulómédia gyűlöletkampánya már ide is betette a Bajnai-gárda hazugságkommandójának mocskos kezét, vontuk le a tanulságot.

A YouTube-nál nem szorulunk rá külső alkalmazásra, a videómegosztó saját statisztikái árulják el, mit kik, és mit néztek a csatornánkon. Hát, gyakorlatilag semmit. A 23 ezer látogatónk összesen egy perc 57 másodpercet töltött a videónk nézésével, ebből 1:43-at egy szem amerikai néző hozott össze, de még ő sem nézte végig a két és fél perces próbavideónkat. A nézőink három forrásból jöttek: Hollandiából 7800, Németországból 9800, a maradék az USA-ból, mind Texasból – kivéve az egy szál igazi nézőnket, ő Indiana államból való volt. A számok azt mutatják, hogy rajta kívül a számlálónkat három robot pörgette, különböző ip-címekről, azonnal újratöltve a videót, ahogy a rendszer elkönyvelte egy megnézésnek az előzőt.

A facebookos rajongóink már jóval sokszínűbbek voltak, távol-keleti, arab, spanyol és angol nevek tűntek fel leggyakrabban. Százat néztünk végig egyesével, 2007 és 2011 közti regisztrációk voltak, szinte mindenhol rendes profilképpel, iskola, munkahely, lakóhely rovatok szépen kitöltve. Tíz és ötven közötti ismerősük volt, nagyjából a felüknek viszont egyetlen bejegyzés sem volt az üzenőfalán. Tizenötöt fogtunk a százból, ahol voltak fotók feltöltve (semmitmondó bulifotók és nyaralós tájképek, még véletlenül sem szerepelt rajtuk az arc a profilképről), és ötöt, ahol volt nyoma igazi aktivitásnak, például facebookos játékok pontszámai. Belájkolt oldalakból viszont mindenhol legalább 600 akadt, a maximum 1300 volt. A lájkolt oldalak között kettő tért vissza gyanúsan sokat: a Red 2 és a Kick-Ass 2 mozifilmek. Harminc rajongónkat választottuk ki találomra, akiknek üzenetet írtunk, ebben lelepleztük magunkat, és arra kértük őket, hogy ha van kedvük, válaszoljanak pár kérdésre, akár más csatornán, nem Facebookon. Egyetlen választ sem kaptunk.

Lájkom mondja... mit is mond?

Ha már a saját kamu követőink nem akartak megszólalni, felkutattunk két magyart, akik hasonló cégeknek dolgoztak, meséljenek arról, milyen az élet a lájkkereskedelem túloldalán. Egyikük sem akarta a saját nevét vállalni, vagy az őt alkalmazó cégét, illetve az ügyfelekét leírni, ezért Bonnie-nak és Clyde-nak fogjuk őket nevezni. A mi ügyfeleinknél kicsit kifinomultabb volt a feladatuk, a sima pénzért lájkolás mellett vírusmarketinghez használták a hamis Facebook-profiljaikat. „Diákmunka volt, egy rendes marketingügynökségnél, heti 1-3 napot dolgoztam 8 órában. Azt mondták, teljesen legális a dolog, mert Magyarországon nincs olyan törvény, ami tiltaná, hogy marketing célokra használjunk Facebook-profilokat, hamis személyazonossággal.”, mondja Bonnie, de Clyde-nak is hasonlóak voltak a körülményei: „Hivatalos munkahelyről beszélünk, nem feketén kaptam a fizetést. Egy marketingügynökség volt, ami a vírusmarketingre szakosodott. Magyarul beszélőknek kb. 600-700 ft/óra díjat fizettek, de voltak idegen nyelvű kampányok is 900 ft/óra díjjal.”

A hihető kamufelhasználók sorozatgyártása nem tűnik túl bonyolultnak hőseink leírása alapján. „A munka lényegében abból állt, hogy mindig volt egy megrendelő cég (nagy nevű magyar, illetve külföldi cégek), akinek a hirdetését minél több emberhez kellett eljuttatni. Naponta legalább 10-20 új kamu profilt készítettünk, amelyekkel a későbbiekben terjesztettük a videókat, linkeket. Volt egy preferált korcsoport, a 20-30 év körüliek, általában több lányt kellett létrehozni. Voltak olyan profiljaink, akik több száz, akár ezer ismerőssel is rendelkeztek és a kamu születésnapjukon tele volt az üzenőfaluk valódi jókívánságokkal. Legtöbbször elég volt egy dögös csaj profilképét felhasználni, rendszeresen frissíteni, és jó pár pasit bejelölni, onnantól kezdve szinte önálló életre kelt. A legtöbb ember annyira nincs tisztában az ismerőseivel, hogy bárkit visszajelöl, akivel elvileg egy suliba járt "ki emlékszik már" alapon, aztán a lehetséges közös ismerősökkel érdemes folytatni” - mondja Clyde.

Bonnie cégénél inkább a futószalag-jelleg dominált: „Az 1-2 hónapos profilokkal még nem posztoltunk, csak létrehoztuk, beírtuk egy Excel-táblába, majd egy másik táblázatból származó, már régebbi profilokról posztoltuk a videókat. A fiatal profilokat először naponta frissítettük, ismerősöket jelöltünk velük, kommenteltünk, de semmi kampányosat nem posztoltunk. Csak akkor kerültek át ezek a profilok a másik Excelbe, ha már elég sok ismerősük volt. Reggel mindig kiosztottak egy csomó Facebookot, volt egy adag új, ezekkel csak az ismerősjelölgetés ment, a másik adaggal meg posztoltunk.”

Bár könnyű munkának tűnik, Clyde nem bírta sokáig: „Maga a munka egésze egy idő után nagyon monotonná válik, én nem húztam ott sokáig. Idegesített az állandó monitoring is, minden egyes leütésünket figyelték. Mivel első kézből láttam, mennyire könnyű virtuális emberek százait-ezreit létrehozni, azóta ha meghallom, hogy mondjuk 1 milliárd Facebook-felhasználó van a világon, csak azt kérdezem magamtól, vajon hányat hoztam létre én és a hozzám hasonlók? Egy kamu országnyira való biztos lenne belőlük.”

Elfogyott a fél pénzem – de megérte?

Az egész kísérlet talán legérdekesebb kérdése volt, hogy a kamu lájkoknak vajon van-e értékelhető gravitációja, vagyis a hirtelen megjelenő hamis rajongók és követők bevonzanak-e valódiakat, segít-e az egész feketepiaci akció abban, hogy nőjön az igazi rajongóink száma. Két hétig hagytuk pihenni a CXO összes közösségi médiás felületét, aztán megnéztük, történt-e valami ezalatt. Hát, történni történt, de szegény Jacoby Plastert, ha létezne, biztos kirúgnák érte: nem hogy nem kezdtek szaporodni a követők és lájkok, de egy csomó egyenesen el is tűnt.

Facebookon valóságos népirtást voltunk kénytelenek végignézni: 13 maradt az ezer rajongónkból, igaz, eközben az egy szál posztunk 524 lájkjából 522 túlélte a világégést. Twitteren a tízezer követőnkből 5393 maradt meg, a YouTube-on viszont a videónk megtekintéseinek száma 23592-ig kúszott fel – majdnem 150-en megnézték a videónkat véletlenül! A két lájkkereskedőnél, ahol az eltűnt (nyilván a Facebook illetve Twitter törölte a kamu regisztrációkat) rajongóinkat kaptuk, természetesen reklamáltunk, de semmiféle választ nem kaptunk.

Fotó: Justin Sullivan

Arra tehát nem feltétlenül jó a vásárolt online népszerűség, hogy gerjessze a valódit. Legalábbis önmagában, egy frissen létrehozott, nulláról kezdő oldalnál biztos nem – de nem utal semmi arra, hogy egy már működő oldal valós népszerűségét tovább emelné, ha kap még pár ezer hamis rajongót, akiknek a lájkjait látják az ő, akár igazi, akár szintén kamu ismerőseik is. A Facebook ugyanis úgy működik, hogy ha egy belájkolt oldallal vagy személlyel sokáig nem lépünk interakcióba (nem lájkolunk, kommentelünk vagy akár csak kattintunk a posztjaikra, linkjeikre), lassan kiszűri a megjelenését a hírfolyamunkból. A pénzért vett hamis követők pedig pont ilyenek. Ráadásul a Be Social kísérlete éppen azt igazolta, hogy egy jól sikerült, legális facebookos hirdetési kampánnyal olcsóbban lehet követőket szerezni, mint kilóra venni őket.

Amiben talán segíthet egy induló facebookos oldalnak a hamis rajongótábor, az az, hogy az emberek szívesebben lájkolnak be egy oldalt, aminek tízezer követője van, mint aminek húsz. Ezt erősíti meg James Clegg twitteres lájkdíler interjúja a PC Worldben: „Az ügyfeleim között vannak másodvonalbeli celebek, nagy cégek, feltörekvő standup-komikusok, emberek, akik viccből vesznek lájkokat a barátaiknak. A legtöbb vevőm olyan cég, ami alapnak akar pár ezer követőt, hogy ne úgy nézzen ki, mintha a nulláról kezdené az igazi közösségimédiás marketingjét.”

Egy megoldás marad csak arra, hogy kinek éri meg a hamis követők serege: annak, akinek tényleg csak a népszerűség látszata kell. Aki attól híres, hogy híresnek látszik. Emlékszünk még az iwiwes időkre, amikor valóságos verseny ment azért, hogy kinek van több ismerőse? Vannak, akik ma is ebben a világban élnek, és például egy megélhetési celeb vagy politikus szemszögéből nézve reálisnak tűnik, hogy létkérdés jó magas számot felmutatni a Facebook-oldalon a rajongók rubrikában. De mindenképpen többet, mint a konkurencia.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!