Bence
10 °C
25 °C

Így nyírta ki az iPhone a világ legjobb telefonját

2013.09.25. 23:25
A Blackberry nemrég bejelentette, elfogadták a cégben eddig 10 százalékos kisebbségi tulajdonosként szereplő kanadai befektető csoport, a Fairfax 4,7 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatát. Mindezt két nappal azután, hogy az aktuális negyedévben egymilliárd dolláros veszteséget mutatott a pénzügyi gyorsjelentés, és ezt a vezetőség 4500 ember kirúgásával próbálta orvosolni. Hogy az új tulajdonos mit kezd a vállalattal, megpróbálja feltámasztani, feldarabolja, esetleg továbbértékesíti a szabadalmait, egyelőre nem tudni – az azonban biztos, hogy végleg lezárult a rendszerváltás a mobilpiacon, a Blackberryvel elhullott az utolsó nagy öreg is az Ericsson, a Motorola és a Nokia után.

Öt-hat éve a Blackberry százmilliárd dollárt ért a tőzsdén, és Amerikában nem számított komoly embernek, akinek nem volt ilyen telefonja. 2006 környékén a készülék beceneve Crackberry volt, arra utalva, hogy a használata olyan függőséget alakít ki, mint a hírhedt kemény drog. A Blackberry egyszerűen más ligában játszott, mint az akkori idők menő telefonjai; azon lehetett vitatkozni, hogy a Nokia valamelyik Communicator-modellje, vagy a Motorola Razr a trendibb, de az nem volt kérdés, hogy komoly vagy komolynak látszani próbáló cégvezetők, üzletemberek  kizárólag Blackberryt használnak. Akkor még elképzelhetetlennek tűnt, hogy az Apple nagy hangon hirdetett iPhone-ja vagy a csak a pletykákban létező Googlephone (amiről aztán kiderült, hogy nem is telefon, hanem egy operációs rendszer Android néven) belátható időn belül megdönti a hatalmát. Aztán nemcsak megdöntötte, de rövid úton ki is nyírta.

A kezdetek

A Blackberry, eredeti nevén Research in Motion vagy RIM 1984-ben indult Kanadában, és vagy húsz évig különféle személyhívókat és hálózati berendezéseket gyártottak. Aztán 2006-ban jött a nagy durranás, a Charm becenevű Blackberry 7100-as, majd a Pearl néven futó 8000-es széria.

A siker receptje meghökkentően egyszerű volt: egy olyan készülék, ami telefon és egyben teljes értékű emailfelület, rendes billentyűzettel – a legenda szerint a Blackberry nevet is erről kapta a telefon, a billentyűzeten a gombok kis huplijai úgy néztek ki, mintha egy fekete szeder bogyóját terítette volna ki valaki. Plusz volt benne kamera és médialejátszó, de ez igazából senkit nem érdekelt, a lényeg az volt, hogy az ember gyorsan, biztonságosan és kényelmesen tud emaileket olvasni és írni a telefonján. Az üzletemberek és cégvezetők imádták, a semmiből jött össze tízmillió előfizető, a világ (persze leginkább Amerika) a Blackberry lábainál hevert.

Aztán jött az érintőképernyős forradalom, megjelent az iPhone, az első androidos készülékek, és velük szemben 2008-ban a Blackberry 9000-es család, a Bold, ami újabb óriási sikert aratott. A cég részvényárfolyama 140 dollár fölött járt (csak hogy képet alkossunk az ezt követő zuhanásról: a minapi felvásárlást 9 dolláros szinten ütötték nyélbe), és úgy tűnt, iPhone ide vagy oda, az okostelefonos piacon belül a Blackberry megmarad az elit prémium készülékének, bugyuta érintőkijelzős játékok és fingós alkalmazások helyett a kényelmes és biztonságos emailezésre helyezve a hangsúlyt, na és persze a csak Blackberry készülékek között működő ingyenes sms-küldő szolgáltatásra. A RIM vezetősége ott követte el a végzetes hibát, hogy ezt el is hitte.

A bukás

A Blackberry legjobb és legfontosabb piaca mindig is a vállalati szektor volt. Maga Barack Obama is Blackberryt használt és használ a mai napig, az első elnöksége megkezdésekor nem kevés fejtörést okozva a titkosszolgálatnak, aminek az amerikai elnökhöz méltó módon biztonságossá kellett varázsolniuk a készüléket. Állami intézmények, nagy cégek vették raklapszámra, és fizettek elő az alkalmazottaiknak, hogy azok mindig elérhetőek legyenek, és a céges levelezés ne álljon le délután ötkor. A dolgozók örültek a szupermenő készüléknek, a cég örült a megnövekedett produktivitásnak, a Blackberry pedig elkezdte elhanyagolni a céges flottákon túli világot. Amit így simán letarolt az iPhone, majd pár év múlva a Samsung.

Az öldöklő okostelefonos konkurenciaharcban a Blackberry évekig állt, mint valami elefántcsonttorony, bezárkózva, ügyet sem vetve arra, hogy évente illene új modellel kijönni, reagálni a vetélytársak újításaira, az egyre fontosabb alkalmazás-ökoszisztémára, Sirire, a hd-vé váló és péklapát méretűre hízó képernyőkre.

Amire viszont reagált, az nagyon csúnyán sült el: az első iPad megjelenése után egy évvel kijött a cég a Playbook nevű tablettel, ami brutálisat bukott. A céges piac nem is reagált a létezésére, az egyszerű vásárlók pedig értetlenül álltak felhasználóra erőltetett zárt email-, naptár- és üzenetküldő rendszer és az alig maréknyi alkalmazás láttán. Ugyanebben az évben kiderült, hogy hiba volt a vállalati piacra fogadni, az iPhone-használók száma Amerikában túllépte a Blackberry-júzerekét. Szegény embert az ág is húzza; napokig tartó üzemzavarok keserítették meg a felhasználók életét, ami alaposan megrendítette a bizalmat a Blackberry büszkeségének számító szuperbiztonságos és megbízható levelező és üzenetküldő rendszerben. 2011 nyarára a részvényárfolyam 25 dollárra esett vissza, a cég 200 embert volt kénytelen leépíteni. A Blackberry a menőség szinonimájából a túlhaladottság, a lemaradás, a korral és a technikai fejlődéssel lépést tartani képtelenség szimbólumává vált.

A cég mindent egy lapra tett fel, belengette a megváltó újítást, a Blackberry 10 platformot, amivel mindent beígért: új operációs rendszert, új készüléket, érintőképernyőt és fizikai billentyűzetet egyszerre. Amit először 2011 végére ígértek, aztán 2012-re toltak, végül 2013 februárjában született csak meg, két készülékkel, az érintőképernyős Z10-zel és a hagyományos billentyűzetes Q10-zel. Ezzel párhuzamosan eldobták a RIM nevet, és felvették a Blackberryt, illetve váratlan húzással kinevezték az énekesnő Alicia Keyst kreatív igazgatónak.

Nem meglepő módon a két új telefon eladásai is elég gyengék voltak: a Z10 és a Q10 összesen produkált az első negyedévében 2,7 milliót, ami még csak nem is eladás, hanem a boltokba kiszállított mennyiség. Ami tragikus ahhoz képest, hogy az iPhone és a Samsung Galaxy vetélytársának szánták – amelyek az premier hétvégéjén hoznak ennél magasabb számokat. És ezzel el is jutottunk a felvásárlásig vezető célegyeneshez: milliárdos veszteség, óriási leépítések, közben a cégvezetés új magánrepülő vásárlásával borzolja a kedélyeket, és már az amerikai szenátorok is inkább iPhone-t használnak. A cég piaci részesedése a 2007-es 41 százalékról mára 3 százalék alá esett

De mi a tanulság?

Természetesen az, hogy hiába a tiéd a világ legjobb telefonja (mert a Blackberry tényleg az volt), ha nem veszel tudomást a piaci folyamatokról, bukásra vagy ítélve. A Blackberry élvezte, hogy viszi a lendület, nem újított, és meggyőződése volt, hogy elég neki az elitkészülék, a vállalati piac.

Ismerős a sztori? Bizony, az Apple csinálta ugyanezt egészen a legutóbbi időkig, hagyta hogy elvigye alóla a közép- és alsó kategóriát a Samsung, ragaszkodott a zárt rendszerhez, a 3,5 hüvelykes kijelzőhöz, számolgatta gigászi nyereségét, és közben az Android jól le is körözte a piacon. Aztán persze észbe kaptak, félretették Steve Jobs addig szentírásként kezelt szavait, piacra dobták az iPad Minit, megnövelték az iPhone méretét, kihozták az olcsó és színes iPhone 5C-t. Lehet hogy nem ez a nyerő út, de legalább tettek valamit, és ez a fontos – ez sikeresen meg is állította a részvényárfolyam zuhanását.

A Blackberry és a Nokia bukása azt mutatja, hogy a mobilpiacon egy pillanatra sem szabad hátradőlni és élvezni a királyságot, mert pár év alatt a süllyesztőben találhatja magát bármilyen piacvezető. A fogyasztói márkahűség nem tart örökké, egy-két gyengén sikerült vagy kihagyott generáció alatt elvész. A „too big to fail” közgazdasági elmélete (bizonyos szervezetek olyan nagyra tudnak nőni, annyira behálózzák, és olyan fontossá válnak a társadalom életében, hogy egyszerűen nem tudnak megbukni) nem működik a mobilpiacon, itt a világ legjobb telefonját is ki tudja nyírni a következő legjobb.

Az új gazda

A Fairfax Financialt két indiai származású kanadai, Prem Watsa és Francis Chou alapította és vezeti 1985 óta. Az elmúlt 27 évben a befektetőcég éves átlagban 19 százalék növekedést mutatott fel, ma 31 milliárd dollárnyi befektetést kezelnek. A holding elsősorban a biztosítási üzletben utazik, de bőven vannak érdekeltségeik a technológiai szektor óriáscégeiben is, résztulajdonosok például a Dellben és az Intelben. A cég akkor vált igazán ismertté, amikor hatalmasat kaszált az amerikai ingatlanlufi kipukkadásán, ami a 2008-as pénzügyi világválságot elindította. A Fairfax a nagyon kevés befektető közé tartozott, ami nagy összegben fogadott az őrült mód vágtató ingatlanpiaci trendek ellen, és ez a válság vérzivataros éveiben 3,3 milliárd dolláros profitot hozott a konyhára nekik. Prem Westa ekkor kapta meg a sajtóban a kanadai Warren Buffett becenevet.