Szabadságot a mellbimbónak!

Tudta ön, hogy Amerikában (lásd még: a szabadság földje) csupán 13 államban legális egy nő számára hogy félmeztelenül jelenjen meg közterületen, például egy strandon? Van olyan állam, ahol az ilyesmiért akár több év börtön is járhat. Sőt, ez egészen az 1930-as évekig férfiak számára is tilos volt, ami rögtön meg is magyarázza, miért visel a korabeli fotókon olyan idétlen fürdőruhákat mindenki. 1935-ben Atlantic Cityben 42 félmeztelenül strandoló férfit tartóztattak le, végül az ezt követő tüntetések hatására oldották fel a tilalmat a törvényhozók. Egy amerikai jogvédő most ugyanezt szeretné elérni a nőknél is.

Lina Esco akciója először csak a szokásos túlpörgött jogvédő exhibicionizmusnak tűnt, aztán elkezdtek beállni mögé a celebek, az amerikai sajtó, és amikor a Facebook pornográfia miatt törölte a filmjének előzetesét és a kezdeményezés oldalát, a sorba beállt a közösségi média is, ahol egyébként az amerikai prüdéria az egész világra rá van kényszerítve.

A Free the Nipple mozgalmat ma már Amerika legfontosabb alkotmányjogi kezdeményezésének tartják. De mit ártott bárkinek is az a szegény mellbimbó, ami miatt az amerikaiak ennyire félnek attól, hogy megmutassák?

A Biblia-öv alatt

Amerika kulturálisan messze nem olyan egységes, mint a tévésorozatokból gondolná az ember. Ezekben általában a nyugati és az északkeleti keleti partvidék multikulturális, liberális, urbánus világát látjuk, miközben az ország közepe, és a déli államok, a Biblia-övnek csúfolt zóna jellemzően mélyen vallásos és ennek megfelelően prűd, sok szempontból mintha megállt volna az idő valamikor a 19. században. Bár a médiát a liberális Hollywoodból és New Yorkból irányítják, a szabályozásokon erősen meglátszik ez a hatás: egy női mellbimbó a képernyőn az esetek nagy többségében egyenes út az 17 éven felülieknek szóló, úgynevezett „R” besoroláshoz.

A határaikat aktívan és folyamatosan feszegető filmesek és tévések ezt a tabut a mai napig nem tudták megdönteni, viszont a szabályt szó szerint értelmezve szépen elmentek addig, amíg lehet: mivel csak a női mellbimbó és a bimbóudvar (legyünk tudományosak: areola) tilos, csak azt takarják el, egyébként mindent megmutatnak a felsőtestből és a mellekből.

Ez persze néha egészen komikus tud lenni, a mell tetszőleges része mehet, de a bimbó – velvetes szakkifejezéssel élve – már villantásnak számít. Meg is mutatjuk, mit szabad mutatni az amerikai médiában korhatármentesen, és mit nem:

Még visszásabb a helyzet ha az erőszakos tartalmakhoz hasonlítjuk az erotikus, vagy annak kikiáltott képeket. Egy tanulmány szerint egy átlagos amerikai gyerek 18 éves korára 200 ezer erőszakos jelenetet és 16 ezer gyilkosságot lát a tévében, valamint pontosan nulla darab mellbimbót.

Vagy ha mégis becsúszik egy, abból botrány lesz, mint az emlékezetes 2004-es Superbowl-koncerten, ahol Janet Jackson melle egy másodperc erejéig látható volt az élő közvetítésben. A jelenet erotikusnak csak nagyon erős túlzással volt nevezhető, mindenesetre óriási balhé lett belőle, a közvetítő CBS tévécsatornát félmillió dollárra büntették, és az amerikai médiafelügyelet bevezetett egy szabályt, ami szerint minden élő közvetítést 5 másodperces csúszással kell sugározni, hogy hasonló esetekben közbe lehessen vágni, mielőtt a nézőkig eljut a kép. (Ezt a szabályt egyébként 2012-ben megszüntették.)

És akkor jött az internet

Nem csoda, hogy a néhány évvel később felívelni kezdő közösségi interneten, ahol nem lehet egy korhatár-címkével letudni a problémát, hasonló – igaz, csak hallgatólagos – szabályokat vezettek be a felhasználói tartalmakra. Elvégre kinek hiányzik mindenféle jogi procedúra és dühös konzervatívok támadásai, csak mert valaki feltöltött egy félmeztelen fotót?

Tekerjünk előre tíz évet: a felhasználók által feltöltött vizuális tartalmak piaca letisztult, fotókra ott a Facebook (plusz Instagram), videókra a YouTube, mindegyiken drákói szigor uralkodik erotikustartalom-ügyben. A Facebook például egyszer egy tollvonással betiltott és törölt minden feltöltött fotót szoptatós anyákról, a pornográfia kategóriába besöpörve az összes ilyen képet. És mivel a Facebook meg a Google az amerikai közízlés és írott-íratlan szabályok alapján működik, viszont az egész világ használja őket, a sivár mellbimbótlanság most mindenkire rá van kényszerítve.

Ezen próbált változtatni Lina Esco egyfajta amerikai Teczár Szilárdként, mondván, ha a férfiaknak van joga félmeztelenkedni akár közterületen, akár a médiában, akár a neten, a nőknek is annak kellene hogy legyen – és ebbe elég nehéz is belekötni szigorúan az alkotmány, az emberi jogok és az egyenlőség elve felől közelítve.

Esco New Yorkban rendőrös kergetőzésbe fulladó köztéri performance-okkal, és egy erről készített filmmel próbálta felhívni a figyelmet a problémára. Íme az előzetes, ami teljes sebességgel beleszaladt a közösségi média cenzúrájának betonfalába:

A Facebookról pornográfia miatt törölték a trailert, majd magának a kezdeményezésnek az oldalát is. A kontrollcsoport gyanánt indított Free the Boobs oldal bezzeg nem zavarta a cenzorokat. Az így nézett ki:

A betiltott Free the Nipple pedig így (mármint azelőtt, hogy ilyenné vált volna):

Lássuk be, a kettő közül pont a másodikba belelátni a pornográfiát azért elég erős.

Miley Cyrus+David Cameron=álomcsapat

Esco tavaly december elején dühös blogbejegyzésben számolt be a tapasztalatairól a Huffington Poston, amit a Facebookon megosztottak 1300-an, a Twitteren 150-en - vagyis nem kavart különösebben nagy vihart. Aztán jött Miley Cyrus. A Disney-gyerekszínészből botrányt botrányra halmozó celebbé vált énekesnő karácsony előtt kiabálta be Twitterre hogy Free the nipple, fotóval is illusztrálva, mire gondol. Persze az, hogy kis szívecskéket tett a képre Photoshoppal pont oda, aminek az eltakarása ellen küzd a mozgalom, nem arra utal, hogy teljes mellszélességgel (haha) kiállt volna a szent célért, de sebaj – a dolog figyelemfelhívás része tökéletesen sikerült.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy egy újabb twitben később megmagyarázta a dolgot: „Ez nem arról szól, hogy kitedd a melled, hanem az egyenjogúságról”. A média mindenesetre felkapta a sztorit és a mozgalmat, a Rolling Stone-tól a Hollywood Reporterig, a Los Angeles Timestól az MTV-ig beszámoltak a kezdeményezésről – és persze nem csak a harcos feministák, de úgy általában a férfi közönség köreiben is lelkes egyetértéssel találkozott az ügy.

Esco számára éppen jókor jött a nemzetközi média komoly dilemmája a tavaly őszi szíriai polgárháború és annak borzalmas eseményei kapcsán. A mindenhol ott levő kamerás mobilok révén sorra kerültek ki az országból a minden eddiginél sokkolóbb képek és videók a háború szörnyűségeiről. Míg a hivatalos sajtóban csak-csak volt valamennyi önmérséklet, hogy mit tegyen címlapra, és mit ne, a közösségi média majd felrobbant a vegyi fegyverek bevetését, válogatott kegyetlenkedéseket, kivégzéseket bemutató képsoroktól.

Még David Cameron brit miniszterelnök is beszólt Twitteren, hogy a Facebooknak oda kellene figyelnie az ilyesfajta videókra, mire a közösségi oldal csak annyit tett, hogy közleményben kihirdette, hogy felkavaró tartalmakat felelősségteljesen, és a közönséget óvatosan megválasztva tessék posztolni, különben irgumburgum. Ez persze magas labda volt Esco számára, aki feltette a kérdést: ha a szólásszabadságba belefér azt megmutatni, hogy egy nőnek levágják a fejét, az mért nem fér bele, hogy egy nő leveszi a pólóját?

Esco egyébként éppen Európát hozza fel követendő példának, ahol a médiában a meztelenség megmutatása sokkal szabadabb és természetesebb, mint Amerikában – cserébe viszont az erőszakos tartalmakat jóval erősebben szabályozzák. Új posztjában azt írja: “hiszek abban, hogy Amerika, bár sokkal fiatalabb ország, mint mások, azért annyira felnőtt kulturálisan, hogy el tudja viselni egy női mell látványát”.

A háború pedig, ha nyerésre nem is áll, legalább elkezdődött, komoly alkotmányjogászok ismerik el, hogy a probléma valós (sőt, elvi szinten meglepő hasonlóságot mutat az egyes arab országokban bevett, és a felvilágosult országokban mélyen megvetett szokással a burka kötelező viseléséről) és kezdeni kellene vele valamit, most hogy a férfiak már 75 éve elnyerték a szabad félmeztelenkedés jogát. Addig is: szabadságot a mellbimbónak!