Huba
17 °C
33 °C

E-könyv-olvasó alacsony vérnyomásra

HLH 3820
2014.11.30. 08:23

Amolyan fontolva haladó vagyok az elektronikus könyveket olvasó eszközökkel kapcsolatban, utoljára egy Amazon Kindle 4-est használtam, imádtam az egyszerűségét, még ha néha nem is jelentek meg a listában a feltöltött könyvek. A PocketBook Ultra ehhez képest akkora váltás, mintha a dobozokból összetákolt, játék űrrepülőből átültem volna egy igaziba. Eléggé lemaradtam az e-könyv-olvasó-forradalomban, de hát minek is váltanék, ha egyszer bevált valami.

Ami mégis felkeltette a kíváncsiságomat, az nem a világító, hathüvelykes kijelző, meg az értintőképernyő, a szürke ötven 16 árnyalata, amit tud. Nem is a hozzá adott programok tömege - a jegyzetfüzet meg a böngésző még csak jó valamire, a sakkkal meg a sodokuval már nem nagyon tudtam mit kezdeni. Ezek nélkül boldogan elvoltam eddig is. Sokkal érdekesebb, hogy a PocketBook Ultra kapott egy kamerát, megy egy karakterfelismerő szoftvert. Azaz nemcsak könyeveket olvashatunk vele, hanem egyből digitalizálhatunk is.

A kamera öt megapixeles, autofókusszal, és van hozzá vaku is. Elsőre nagyon érdekesnek tűnt a lehetőség, a saját könyveimet simán lefényképezhetem, az ugynaz a jogi kateógria mint biztonsági másolatot készíteni az eredeti dvd-kről (azok a csillogó kerek izék, ha még valaki emlékszik). Más kérdés, hogy mennyi idő egy könyv végigfényképezgetése. Valószínűleg sok. Aztán arra gondoltam, hogy jó lehet elmenteni a számlákat, de hát ahhoz meg minek karakterfelismerés és minek visszaolvasni őket egyáltalán. 

Maradt az, hogy a könyvtárból nem kikölcsönözhető, csak helyben olvasható könyveket rakhatjuk át így könnyedén elektronikus formába, és vihetjük haza. Végül is a fizikai példányhoz nem nyúlunk, csak a helyben olvasást értelmezzük kicsit szabadabban. A gyakorlatban azonban úgy tűnik, ez is inkább csak álom marad.

Csak erős idegzetűeknek

A kamera funkciónál sajnos van egy félrefordítás, bár a rajzon azt mutatja a gép, hogy fordítsuk meg, mivel felül van a kamera és nem lesz kényelmes úgy fényképezni vele, ahogy olvasni szoktunk. Magyarul arra kér minket, hogy kapcsoljuk be. Az angol turn szó kettős jelentése zavart be, de azért ezen még tovább lehetett lépni.

Ami utána következett, az a legrosszabb, fekete-fehérben futó rémálmaimban szokott előfordulni: csak egy szürkeárnyalatos, pixeles elmosódottságot látunk, ahogy próbáljuk mondjuk egy A4-es lap élességét belőni. Szinte lehetetlen, a kamra kis látószöge miatt viszonylag magasra kell emelni az olvasót, aztán a legkisebb bemozdulásra is elmosódik a kép. A vérnyomásemelkedés garantált. Egy ideig magamat okoltam, aztán a gyakorlott fotós kollégának sem sikerült megküzdenie a problémával.

Kisebb szöveget, nagyjából egy bekezdést tényleg sikerült jól beolvasni és felismeretetni, viszont ez is legalább egy percig tart, ennyi idő alatt háromszor begépeltem volna. A nagyobb szövegek, akkor is, ha szürkeárnyalatosan éppen élesnek tűnnek, a beolvasás után sokszor hiányos, hibás karakterekkel telepakolt krikszkrakszok, függetlenül attól, hogy angol vagy magyar szövegről van szó (a szöveg eredeti nyelvét beolvasáskor választhatjuk).

Nem igazán tudtam így hasznát venni ennek a funkciónak, inkább csak érdekesség elvont művészlelkeknek, akik szeretik rajzoltan látni a világot. A képek egyébként színesben készülnek, a gépre letöltve már megnézhetjük, mit kellett volna vastag fekete vonalak alapján élesre belőnünk.