Miért is lenne jó tablettel rendelni minden orvosnak?

Egymást érik az adatvédelmi botrányok, és sok vállalat akar hazahozni a tengerentúli óriási globális adatközpontokból mindent, amit lehet. Ebben milyen szerep juthat Magyarországnak?

Előrejelzések alapján az üzleti alkalmazások 70-80 százaléka 2020-ra a felhőbe költözik. Ha lennének hazai adatközpontjaink, melyekkel a világ minden területére tudunk szolgáltatást nyújtani, azzal nem egy távoli országban jönnének létre munkahelyek, hanem nálunk. Ha ebben nem veszünk részt, és nem épülnek ilyen központok, akkor itt rengeteg munkahely feleslegessé válik. Jól mutatja a méreteket, hogy itt az SAP-nál csupán egy termék pilot támogató központját építjük fel, és rögtön száz fővel indulunk. Ha ez a megoldásunk is úgy terjed majd el, ahogyan azt szeretnénk, akkor öt éven belül meg fogjuk hétszerezni a felhőből származó bevételünket. 

Sok technológiai vállalat foglalkozik felhőszolgáltatással, talán az Amazon és a Microsoft megoldásai a legismertebbek. Nekik kellene lépniük?

Első lépésként, azt gondolom, a kormányzatnak kellene gazdasági és politikai kapcsolatokat kiépítenie ezen a területen, ahogy most sokat teszünk azért, hogy az autóipari cégeket valamilyen módon idecsábítsuk. Nem feltétlenül azon kell gondolkodni, hogy miként adóztassák meg a Google-t, és a többi webes céget, akik itt hirdetnek, hanem ide kéne őket hozni, hogy a Magyarországon elvégzett tevékenységükből származzon több bevétel. A felhőszolgáltató cégeknek lehet adni adókedvezményt vagy oktatási támogatást is, de

nekik az a legfontosabb, hogy lássák, mitől tudnak itt biztonságosan, gazdaságosan működni.

De ez csak az egyik része a történetnek. A másik az, hogy legyen magyar felhőszolgáltatás is! Ne csak külföldi vállalatok hozzanak itt létre támogató-szolgáltató központokat, hanem tehetséges, innovatív magyar cégek is építsenek fel egy-egy olyan megoldást, amire igény van a világban. Ehhez sok befektetés kell, szükség van néhány világszerte eladható termékre, amit fel lehet karolni. De ez sem úgy kezdődik, hogy támogatjuk a startupokat, és akkor azok holnaptól innen nyújtanak felhőszolgáltatást a világ minden részére.

Pedig éppen ez a kormányzati terv, hogy milliárdokat öntsenek a magyar startupokba.

A legtöbb sikeres új ötletre az a jellemző, hogy informatikai eszközökkel kezelik más iparágak problémáit. Vagy csupán átalakítanak üzleti folyamatokat, ahogy tette az Uber is. A személyszállítással például nem volt semmi gond, az Uber az új megközelítése mégis átformálja az egész iparágat. Ahhoz azonban, hogy ilyen ötletek megfogalmazódjanak, először is ismerni kell az informatikai trendeket. 

Ma már az informatika nem kiszolgálja az üzletet, hanem legtöbbször alapja az új üzleti modelleknek, mondhatom akár azt is, maga az üzlet. Így azoknál vannak, lesznek nagy hiányosságok, akik nem tanulnak informatikát, hanem csak közgazdaságtant, csak jogot, vagy csak mezőgazdaságot, és még ezer másik dolgot fel lehetne sorolni. Nekik is meg kell érteniük már a felsőoktatás legelején az informatika fontosságát és a friss trendeket, hogy milyen technológiák használatával lehetnek jobbak választott szakterületükön. Ne csak arról legyen szó egy borászatnál, hogy a szőlőt miként kell megkapálni és permetezni, hanem azokról az informatikai megoldásokról is, amelyekkel egyszerűbbé, gyorsabbá, versenyképesebbé tudják tenni ezeket a tradicionális folyamatokat. Gyanítom, hogy egy kertészeti képzésen nem igazán foglalkoznak a big data trendekkel.

Ezt a fajta gondolkodásmódot kell bevinni minden szakképzésbe, felsőoktatási képzésbe, mert így születnek majd olyan ötletek, amikbe érdemes befektetni. Akkor nem csak öt évente születik egy-két jó magyar startup, akiről érdemes megemlékezni, hanem lesz minden évben tizenöt.

Melyek a legkevésbé fogékony iparágak?

Sokszor halljuk az egészségügy területéről, hogy az még űrtechnológia, hogy tablettel menjen vizitelni az orvos, azon közben beírja, hogy mire van szükség, és mire a vizit végére ér, már lezárta a riportot és mindenkinek ki is tették a gyógyszerét. Azt mondják, annak örülnek, ha a nővérnek ki tudják fizetni a bérét. Azt ma nem számolja ki senki, hogy így mennyivel hatékonyabban lehetne működni és amit időben meg lehet takarítani, az csökkenti a leterheltséget, amit pedig pénzben lehet megtakarítani, az mehet béremelésre.

Az agráriumban is hasonló a helyzet. Egy svájci gazdaságban a disznó etetésétől egészen addig, hogy mi kerül bele a szalámiba, az egész folyamatot informatikával kezelik.

Eleve a zsírszövet vastagságát – és persze még sok mást – mérik a disznókon, és nem ránézésre mondják meg, hogy azt mikor érdemes levágni.

Nem a tőke hiányzik ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák?

A legtöbbször úgy érzem, hogy nem a pénz a szűk keresztmetszet. Vannak elérhető uniós források is, kimondottan a hatékonyság növelésére. Én azt látom, hogy az emberek kevésbé fogékonyak, és kizárólag arra gondolnak, hogy az informatikai cégek valamit rájuk akarnak tukmálni. Emellett van egy olyan hozzáállás, hogy a cégek mindent maguknak akarnak lefejleszteni, csak ne kelljen másnak szoftverlicencért fizetni. Hallottam már olyat, hogy “mi egy magyar SAP-t akarunk”. Az ambíció értékelendő, de egy ország összes pénze sem lenne elegendő arra, hogy több tízezer ember 40 évnyi fejlesztési munkáját megvalósítsák. 

Akinek egy autóra van szüksége, az ne néhány mérnököt vegyen fel az egyetemről, hogy tervezze meg neki. Az ilyen próbálkozásoknak gyakran az a vége, hogy összeraknak egy átlagosnál hattal több tengelyű teherautót, ami még a vízen is jár, propeller is van rajta, és elméletileg mindenre jó. Viszont fenntarthatatlan és drága üzemeltetni. Ehelyett megbízhatnának egy szállítócéget is, hogy végezze el a munkát.  

Ha ilyen sok a probléma, egyáltalán miért jönnének ide felhőszolgáltatók? 

Én úgy látom, hogy ma még az európai országok állami szinten nem aktívak, egy-egy vállalat dönt arról, hogy hol bővítsen. A kormányok másban látják a befektetési lehetőségeket, gumigyárat, tésztagyárat, ilyeneket támogatnak. Éppen ezért a felhőszolgáltatás még szabad terület, és erre akár országstratégiát is tudnánk építeni. Most viszont még nem az a kérdés, hogy miért jönnének ide ezek a cégek, először el kellene érni, hogy az ország döntéshozói elkezdjenek foglalkozni ezzel a témával.

A vállalatok döntését, hogy hol fejlesszenek, mi befolyásolja?

Néha én is kapok a központból kérdéseket, amiket ha nem a helyén kezelek, akkor itt nem jött volna létre semmilyen beruházás. A nyugati sajtóban nem feltétlenül a mai magyar üzleti és gazdasági stabilitásról szóltak a cikkek.

Egy nyugati központban mire kapják fel a fejüket? 

Egyszerűen csak rákérdeznek, hogy mi történik Magyarországon. Vagy elmondod értelmesen, vagy elkezdesz panaszkodni, hogy itt aztán semmit sem lehet. Ahol mindig csak panaszkodást hallanak, oda nem visznek beruházásokat. Az internetadó is ilyen téma volt, mert szöges ellentétben volt azzal, amit a világ gondol. Vagy amikor sok tüntetés van az utcán, akkor kérdeznek rá, hogy bizonytalan lett-e a környezet, változni fognak-e a számaink. 

Ha egy magyar leányvállalat vezetője úgy reagál, hogy várhatóan csökkenni fog a teljesítménye, abból levonják a következtetéseket. Aki elhiszi, hogy a körülmények befolyásolják a teljesítményt, az nem is lesz sikeres. Én úgy látom, hogy amelyik iparágban van felvevőpiac, ott többségében ugyanazok a körülmények mindenkinek. Az persze érthető, ha mostanában a bankok nem nagyon akarnak itt befektetni.