Már az új konzolokon is törnek a gerincek

Az elmúlt bő húsz évben annyi folytatása és spinoffja jelent meg a Mortal Kombat sorozatnak, hogy nehéz lenne számon tartani mindet, ha a mostani, legújabb rész nem segítene címében egy római tízessel. Így is összefolyik, hogy melyik részben mi volt az újdonság, melyik volt már 3D, és melyikben ki szerepelt. Az egyetlen biztos pont az emberi anatómiát sokszor alaposan átrendező kivégzések, és persze a feledhetetlen első rész – aki a kilencvenes évek elején megfordult játékteremben, bizonyára beledobott pár dózsás húszforintost, és leesett állal bámulta, ahogy fotorealisztikus emberek püfölik egymást az addigi legszebb verekedős játékban.

A Mortal Kombat X szépen gondozza ezt az örökséget – naná, ugyanaz az Ed Boon volt a vezető fejlesztője, aki az első rész óta szinte mindegyiknek –, és ez a fő erénye, döbbenetes újdonságokra nem lehet számítani tőle. Elhozta Johnny Cage, Kung Lao meg a többi ismert szereplő véres bunyóját az újgenerációs konzolokra, viszont nem lépett nagyot előre a legutóbbi, 2011-es folytatás óta. Amit az is mutat, hogy akárcsak az, ez is az Unreal Engine 3 játékmotorra épül, ugyanazok a kicsit fémes felületek köszönnek vissza, és a látványt ma már nem feltétlenül mondanánk csodaszépnek PS4-en, főleg közelikben (messziről még egész pofás).

Kombat esti láz

Videós tesztünknél is kiderült, sokat számít a műélvezetnél, hogy ki játszott a 2011-es előddel. Akinek az kimaradt, őszintén csodálkozhatott rá például azokra az erősen 18+-os ütéskombinációkra, amelyeknél a kép bezoomol az éppen szenvedő alany szervezetébe, és sebészi pontossággal mutatja meg, ahogy törnek a csontok és szakadnak az izmok.

Interaktív pályaelemeket is láthattunk már ebben a műfajban, de azért továbbra is kellemes ízt ad a pofozkodásoknak, hogy a megfelelő helyeken lendületet vehetünk egy háttérben levő tárgyon vagy éppen ellenlábasunk arcába boríthatunk egy parázzsal teli tálat. A kivégzések viszont nem használják ki a pályák sajátosságait, pedig ez régi mutatvány (volna) a szériában.

Nem újdonság az egyszemélyes mód főellenfele sem, a Mortal Kombat 4-ből ismert Shinnok, akit egész könnyű lepofozni ahhoz képest, hogy isten. Apropó, egyszemélyes mód: egy hosszú átvezető jelenetekben elmesélt történetet is kapunk, ami persze arra szolgál csak, hogy összefűzze a harcokat az ellenfelekkel, de ahhoz képest nem is olyan tré. Az igazi móka persze a kétszemélyes játék, illetve a játék online rendszere is nagyon kellemes, ahol öt közül kell választanunk egy frakciót, és onnantól kezdve céhtársainkkal vetélkedünk a másik négy gittegylet játékosaival szemben.

Melrose Kombat

A legnagyobb újdonságot persze a minden Mortal Kombat-részben bevezetett új karakterek jelentik. Ezúttal van egy kis Melrose Place-utánérzés, amennyiben új karakter Johnny Cage és Sonya Blade lánya, Cassie Cage, de Jax is atyai büszkeséggel nézheti, ahogy Jacqui Briggs verekszik (már amikor éppen nem őt üti). Jacquinak egyébként Takeda csapja a szelet, aki szintén új karakter, és a régi motoros Kenshi fia. Ehhez képest egészen egyszerű egy aztékforma melák, Kotal Kahn belépése, de az újak között van még óriáson lovagoló kisgyerek (Ferra/Torr), pisztolyhős zsoldos (Erron Black) és a villámgyors rovarnő D'vorah, egy igazi rohadék karakter, akivel a kultrovatos Anita a kezdők „nyomkodom a gombokat, aztán majd csak lesz valamiˮ taktikáját alkalmazva csúnyán elkente a számat.

Egyébként mindegyik új hős arzenálja elég markáns ahhoz, hogy helye legyen az MK-panteonban.

A Mortal Kombat X tehát nem váltja meg a világot, de úgy tűnik, ez nem baj. Egy hét után is már a legjobban fogyó része a sorozatnak (bár pontos eladott darabszám nem ismert), és a mindenféle kiegészítők révén kétségtelenül rengeteg pénzt fog hozni a készítőknek (például öt dollárért olyan csomagot lehet venni, amivel könnyebben előhozhatók a kivégzések, micsoda idők). A tizedik rész nem hozza szégyenbe a Mortal Kombat nevet, de azért azt is érezni, hogy a következő résznél valami nagyobbat kell majd villantani Ed Boonéknak, az önismétlés kevés lesz.