Magyar startupok vették be a héber Szilícium-völgyet

Az éppen darabokra hulló és szitává lőtt Szíria felől a héten sűrű porfelhő érkezett Izrael fölé, és az ég sárgás színűvé változott, mintha egy újfajta Instagram filtert húztak volna rá a világra.

Szíriából manapság már csak a baj jön

- kommentálta a szokatlan időjárást idegenvezetőnk. De a por sem tudta elrontani a Tel-Avivban megrendezett startupfesztivált, ahol a Szilícium-völgy utáni második legnagyobb és legpezsgőbb vállalkozói közösség ünnepelte önmagát. A DLD Tel-Aviv nevű rendezvényen azt is megtudtuk, hogyan sikerült mindezt felépíteni.

Most hallottam, hogy indulsz a miniszterelnöki posztért, és egy hatalmas műanyag kupolát akarsz építeni az ország fölé, hogy légkondicionálni tudjuk az egészet

- viccelődött Yossi Vardi, a DLD Tel-Aviv alapítója Ron Huldai polgármesterrel. A jelöltségből persze egy szó sem igaz, csupán arra utalt Vardi, hogy a 35 fokos hőséget és a 100 százalékos páratartalmat eleve nem könnyű elviselni, és senkinek sem hiányzott a fojtogató por.

Huldai ezután elég röviden összefoglalta, hogy mi kell a pezsgő üzleti élethez. „Olyan várost építünk, ahol jó az oktatás, ahol a fiatalok tudnak mit csinálni. Vannak közösségi irodák, ezekbe mindenki beülhet dolgozni, kapnak hozzá ingyen kávét és wifit is. Jók az éttermek, nagyszerű az éjszakai élet. Igazából csak ezekre van szükség, a többi már jön magától” - mondta a polgármester.

Egyedülálló a világon, ahogy a cégek itt segítenek egymásnak

- tette hozzá Werner Vogels, az amerikai Amazon.com műszaki igazgatója, akit a közönség soraiból rángattak fel a színpadra. Neelie Kroes uniós biztos is hasonló módon szólt hozzá egy színpadi beszélgetéshez, és ez a spontán lazaság végig jellemző volt a DLD-n. Ez az, amit érdemes lenne átültetni a hazai gyakorlatba, mert az agyhorpasztóan unalmas, véget nem érő előadásokra felhúzott konferenciákkal már fel lehetne tölteni a Balatont.

Sokféleképpen igyekeztek elősegíteni a kapcsolatépítést, ilyen volt például az üzleti rapidrandi, amikor egy sátorban leültettek 20-30 újságírót, a startupperek pedig sorban álltak, hogy beszélhessenek velünk. Véletlenszerűen leültek egy asztalhoz, öt percük volt bemutatkozni, és utána kivágták őket a sátor elé, hogy megint álljanak be a sorba. Ehhez persze kíváncsi újságírók és bátor startupperek is kellenek, de egyikből sem volt hiány. A vállalkozók minden alkalmat kihasználtak, akár a wifi-jelszó iránti érdeklődést is, hogy egy percben bemutassák a vállalkozásukat és kérjenek egy névjegyet.

A Meet the leaders nevű eseményen az igazi nagykutyákat tette elérhetővé a látogatók számára. Tucatnyi fontos cégvezetőre és befektetőre láthatósági mellényt húztak, beeresztették őket a nézők tömegébe, és innentől már csak a tőkéről álmodozó startupperek rátermettségén múlott, hogy miként tudnak kapcsolatot építeni velük. 

Félig tele van a pohár, vagy félig üres?

Persze a vállalkozói kultúra fejlesztése jó ideje elkezdődött Izraelben. Hemzsegnek ott a hightech cégek, ötven multinak van az országban kutató-fejlesztő központja. Csak az Intelnél hatezren dolgoznak a K+F-ben. De ez semmi ahhoz képest, hogy Tel-Avivban összesen ezerötszáz hightech cég van, ebből közel ezer számít startupnak, és a többségük korai fejlettségi stádiumban van, az első tőkebefektetésen túl.

Megdöbbentő volt látni, hogy nem lehet általánosító képet festeni az izraeli vállalkozókról, mert nem csak fiatalok indítanak cégeket. Beszélgettem egy ősz hajú, hagyományos zsidó viseletbe öltözött úriemberrel is, aki sztárok rajongóinak építene közösségi hálózatot, ehhez keres befektetőt. Kíváncsi vagyok, hogy hazánkban miként reagálnának az emberek egy matyó népviseletbe öltözött startupperre, aki egyébként ugyanúgy vágja a hightechet, mint bárki más, csak éppen hagyománytisztelő.

Izrael legnagyobb befektetői, a Jerusalem Venture Partners munkatársai egészen más megközelítésben is rámutattak a zsidó hagyomány fontos szerepére: az oktatásuk évszázadok óta arra épül, hogy meg kell kérdőjelezni a status quo-t. Ahogy régen a Bibliát próbálták többféleképpen értelmezni, vitatva a másik véleményét, úgy keresik most is az újszerű üzleti lehetőségeket, megoldásokat.

Ez lesz a következő mobilodban

Az izraeli külügyi tárca által szervezett túrán - amire a budapesti nagykövetségtől kaptunk meghívót - sokféle kinti startupnak bemutattak minket, az ötletgazdáktól kezdve egészen a befutott cégekig. Voltak köztük egészen hétköznapinak mondható ötletek, mint például az Artbit, akiknek az alkalmazása (Android, iOS) több mint egymillió festményt és szobrot tud felismerni, ha lefotózzuk azokat a mobilunkkal. A Tangiblee pedig webshopoknak készített méretösszehasonlító rendszert, hogy a vevők meg tudják nézni, hogy a kedvenc Evian ásványvizük befér-e a kiszemelt táskába.

A legkomolyabb fejlesztésekhez azonban úgy tűnik, nem elég néhány ügyes programozó. A biológusokat, vegyészeket és kvantumfizikusokat is alkalmazó StoreDot 3 éve dolgozik azon, hogy megoldja a modern emberiség egyik legnagyobb problémáját. A villámgyorsan lemerülő akkumulátorokra dolgoztak ki egy forradalmi újítást.

Az akkuk problémáját kétféleképpen lehet megközelíteni. Vagy a kapacitást növeljük, vagy a töltést gyorsítjuk fel. A StoreDot az utóbbit választotta, és két lehetőséget kínálnak a mobilgyártóknak. Vagy elfogadjuk, hogy felére csökken az akku kapacitása, és akkor 2 perc alatt 100 százalékra fel tudjuk tölteni a készüléket, vagy akár 5 percen át is ott dekkolunk a konnektor mellett, de akkor nem kell lemondani túl sok milliamperóráról.

A StoreDot munkatársai azt mondták, rendszerük már jövőre piacra kerülhet okostelefonokban. Persze ők már a befutott startupok közé tartoznak, 66 millió dollár tőkével megtámogatva, és a befektetőik közt van a Samsung Ventures is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a megoldásukkal egy Galaxy mobilban fogunk leghamarabb találkozni.